"Az egyetemi környékek jó ingatlanjai gyorsan el fognak kelni, aztán elfogynak a közeli, de kevésbé gazdaságosan fenntarthatók, és végül maradnak a távolabbi, külvárosi lehetőségek. Ezek lehet, hogy olcsóbbak, de messze vannak az élet bulis oldalától."
Korábban, a lakásárak dinamikus emelkedésének idején számos család élt azzal a lehetőséggel, hogy 4-5 évnyi bérlés helyett inkább megvettek egy lakást, aminek addig is nőtt az értéke, amíg a gyerek tanult. Laczi Csaba ma sem lát olyan árcsökkenést az ingatlanoknál, ami miatt ne lehetne ez változatlanul jó stratégia. Sőt, úgy véli, hogy aki megteheti, annak érdemes lehet a feltétlenül szükségesnél eleve egy kicsit nagyobbat venni. Abba diáktársakkal együtt költözve pedig már csak a rezsi megosztása miatt is könnyebb lehet finanszírozni a tanulóéveket. A végén pedig, ha a megmaradó lakásra nincs többé szükség, el lehet adni.
