Értem én, hogy egyik napról a másikra nehéz megszüntetni olyan vállalati gyakorlatokat, amik olcsók - és környezetkárosítók. A hangsúly a cég eredményességén van, és a vállalati mérleg (bottom line) élvezi a prioritást, nem a 100 százalékos felelősségteljesség.
De a cégek felsővezetése, valamint a döntéseiket és ügyleteiket kommunikáló PR-osztályaik és PR-ügynökségeik elgondolkozhatnának azon, vajon érdemes a renoméjukat azzal lejáratni, hogy tessék-lássék módjára működő vállalat-zöldüléseket, mesterséges manírrá redukált fenntarthatósági gesztusokat jelentenek be - mondvacsinált jelleggel.
PR-porhintés
Fenntarthatóság témában mozgó, író, gondolkodó újságíróként rendszeresen kapok olyan sajtóközleményeket, amik arról adnak írt, X vállalat 2020-ra kivonja termékéből ezt vagy azt az összetevőt, ami addig továbbra is szennyezi a természetet vagy csökkenti a biodiverzitást, esetleg Y év múlva teljesen megreformálja ellátási láncát, beszünteti valamilyen természeti erőforrás kizsigerelését - de addig is egy kicsit hadd merítse még ki. Kvázi úgy, mint egy önző gyerek: "Csak még egy évtizedig, lécci, lécci, lécci!"
Az ilyesfajta közlemények általában úgy kezdődnek, hogy X vállalat "az iparágban elsőként" szánja rá magát és jelenti be, hogy csinál valami nemeset, majd természetesen megad egy jó távoli évszámot, amire a megnevezett célt eléri. Ha jól belegondolunk, minden ilyen bejelentés a sorok közt azt mondja: szándékaink nemesek, de jelenleg nem tudunk maradéktalanul(!) kiállni mellette. A vállalati good will javítása érdekében számtalan nagy brand próbálkozik hasonló "porhintéssel".
Verseny az öko-címkékért!
Értem én, hogy a CSR-területén is nagy a verseny. Aki elsőbbséget tud szerezni magának egy-egy ilyen akciótervvel, azé a dicsőség. Még az is megfordul a fejemben: nem a felelősség hárításáról van-e szó és a politikai korrektség babérjainak azonnali learatásáról? A menedzsment fenntartható bejelentései erősítik a vállalati renomét (még ha felszínesen is), de a zöldebbé válás árát -vagy költségeinek nagy részét- áthelyezik a következő menedzsment kontójára - mert mi a garancia ebben a gyorsan változó világban, hogy ugyanazok irányítanak egy céget 10 év múlva? (Egy nagy multi saját közlése szerint évente 10 millió dollárt költ "fenntarthatóságért tett kezdeményezéseire". Megjegyezném: a trasznacionális cégóriások átlagos termelési volumenét figyelembe véve ez egyáltalán nem tűnik nagy összegnek.)
De ha nem is áll fenn a felelősség-hárításnak és dicsőség-harácsolásnak az esete - akkor is könnyen meglehet, hogy csak a környezetvédő csoportokat akarják ilyen taktikai húzásokkal leszerelni a nagyvállalatok: hiszen a legtöbb esetben a World Wild Life Fund, a Greenpeace vagy hasonló szervezetek szerepelnek az új stratégia támogatóiként, kezdeményezőiként, eszmei vagy gyakorlati partnereiként. Az ő lobbizásukat igyekeznek fékezni a cégek? Az NGO-k persze -bár minden tiszteletem az övék- örülnek minden előrelépésnek, vidáman megnyalnak minden eléjük vetett csontot. Nincsenek gyors megoldások ezen a téren, mondta a minap az egyik nagy multi 2020-ra vonatkozó bejelentése kapcsán egy ugyancsak nagy környezetvédő szervezet alelnöke.
A fogyasztói tudatosság növekedésével a piaci előnyszerzés kényszere nyilvánvaló: a multik e bejelentések után ökocímkéket aggathatnak termékeikre. Lehet, hogy túl szúrós a szemem, netán túlzottan maximalista lennék...? Vagy csak én vagyok az egyetlen, aki nem tapsikol a felelős vállalat képében (pojáca módjára) történő tetszelgésen, ha amögött nincs gyors és hathatós változtatás?
Úgy érzem, visszásságot kelt ez az új PR-trend. Vigyázat: a fenntarthatóságra törekvés üzleti mozgalmát járatják le ezek az átlátszó és mesterkélt bejelentések.
