Az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi (MFA) Kutatóintézetben dolgozó csoport a világon elsőként valósította meg a grafén atomi pontosságú, kristálytanilag orientált megmunkálását. De hogy miért is jó ez mindnyájunk számára? Sok egyéb mellett azért, mert a különleges anyag például forradalmasíthatja a síkképernyők gyártását. De a napelemek előállításában is új fejezetet nyithat a grafén, amely időnek utána a szilícium utódává is válhat. A Simonyi-ösztöndíj Bíróék esetében is azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy a tudományos eredmények mindinkább a hétköznapok javát szolgálják, s értékes produktumokká válnak. (A nanotechnológia vezérelvei alapjaiban térnek el az úgymond klasszikus technológiákétól.)
Biró László Péter munkahelye a hazai nanokorszak bölcsőjét is jelentette egyben. Sok éven át irányította az MTA MFA-t Gyulai József akadémikus, aki a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány kuratóriumának a mai napig tagja. Ez utóbbi intézmény éppen a nanokutatások területén a '90-es évek második felében különös jogosítványokra is szert tehetett. Gyulai akadémikus a Piac & Profit kérdésére ki is fejtette: orosz-magyar nanotechnológiai kutatóbázis alapjait rakták le Miskolcon, az alapítvány ottani létesítményeiben. Az oroszok - Putyin akkori elnök szorgalmazására - különleges technológiai eszközökkel, legfőképp speciális mikroszkóppal járultak hozzá a kooperációhoz, a két állam pedig szerződött is a közös nanokutatások támogatására. Moszkva az orosz elméleti eredmények gyakorlati hasznosításának „terepét" vizionálta, és ezért finanszírozta is a miskolci vállalkozást.
Az atom-, illetve molekulaegyesítés technológiájának alkalmazása területén Oroszország teljesítményei valóban kimagaslók voltak, s ígérték, hogy a miniatűr akkumulátorok élettartamát megsokszorozó nanotechnológiai eljárásukat is megismerhetik miskolci partnereik. A kezdeti lendület azonban alábbhagyott, a tudományos kooperáció jóval szerényebb körülmények között folytatódott. A nanotechnológiában is érdekelt, Bay Zotán nevét viselő két közalapítványi egység pedig éppen napjainkban alakul át, válik állami kft.-vé, s vélhetően olyan tudományos műhellyé, mely - érvelt Gyulai József - képes az átláthatóbb, hatékonyabb, piacképesebb kutatómunkára. (A nanorobotok két fajtája ismeretes: az általános összeszerelők és az „önmásolók".)
Egyre többen foglalkoznak nanotechnológiával
Napjainkban már mind nagyobb számban működnek azok a vállalkozások - spin off cégek -, amelyek önállóak, de tudományos háttérre alapozva kutatnak, fejlesztenek és dobnak a piacra produktumokat. Gyulai akadémikus a közvetlen környezetében kialakult, a nanokutatásokra, nanotechnikára alapozó spin off cégekre utalva lapunknak elmondta, hogy az egyik legsikeresebb ilyen vállalkozás épp az elmúlt két-három évben az USA-ban vásárolt fel tízegynéhány céget, a fejlesztéseket elősegítendő.
Az anyagtudományok területéről megannyi más egyetemi és akadémiai hátterű kutatóbázis is sikerrel lépett be az „üzleti világba", meglepve a nanotechnológia újabb és újabb produktumaival a gazdaságot. Az MTA Kémiai Kutató Központjában például az öntisztuló, illetve a vízlepergető felületek speciális világát adományozták az iparnak, a felvitt nanorészecskékkel teljesen újszerű, hatékony védelmet biztosítanak az anyagoknak. Az „öngyógyító" vegyületek nem csupán a korrózióvédelemben segítenek, hanem az anyagok kopásállóságát is lényegesen megjavítják. De más tudományos intézményekkel a háttérben a ThalesNano Zrt. például gyógyszernek, növényvédő anyagoknak a hatékonyságát tudta komoly mértékben megnövelni, a SZTAKI-ban pedig sok egyéb mellett a mesterséges látás érdekében fejlesztenek nanotechnikára alapozva eszközöket.
