A tudástermelés és a fenntarthatóság támogatásának az elengedhetetlen, együttes létét címezte mintegy üzenetként a kormányzatnak is Hámori Balázs, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára. A professzor a társadalmak fejlődési irányát részletező előadásában mindenekelőtt a Fordulat és reform egykori alkotóitól idézett, a rendszerváltást közvetlenül megelőző alapmű szerzői keresték az utat egy megújuló gazdaság felé. Csakhogy nem szerencsés körülmények közötti kettős szituáció volt jellemző az akkori időszakra is. Megelőzőleg, hosszú évszázadokon át a fejlődés igen lassú volt, mígnem felgyorsultak a folyamatok, 100-150 év alatt mindenképpen, az 1970-es évektől kezdve pedig különösképpen az emberi tudásban. Ez a robbanásszerű tudásgyarapodás az az időszak, amikor a rendszerváltásunk is elindul, a parancsuralmi gazdaságok szétesnek, s egyben emberi és gazdasági feszültségek, s technikai robbanás érhető tetten. Mindemellett Magyarországot 1490 óta kiszolgáltatott, függő gazdaság jellemzi.
Az elmúlt 23 évben tehát egyformán elemi hatása volt a tudás-, a technológiai váltás kényszerének, illetve az új társadalmi struktúrák kialakítása kényszerének. Ez utóbbi sok súrlódással, komoly feszültségekkel, emberi tragédiákkal ment végbe, közgazdasági értelmezésben: intézményi változások történtek. Hámori Balázs utalt egy további problémára is, arra, amit transzformációs változásnak szoktak nevezni, s a vezetés nem nagyon ismerte fel: nem elég hirdetni azt, hogy milyen módon akarunk élni, nem elég új vállalkozási struktúrákat kialakítani, hanem az emberrel kell foglalkozni. Intézményeket létre lehet hozni egyik napról a másikra, de az ember fejében, szívében elérni a változásokat, sok időt igényel, illetve erre is figyelemmel kell lenni.
Hámori Balázs: "A technológiai rendszerváltással mindenképpen kezdeni kell valamit az oktatásban is"
A Corvinus Egyetem professzora erre is utalva világított rá arra a tényezőre, hogy a GDP és a beruházások növekedése között rendhagyó módon egy rést lehet észlelni, holott a beruházás növekedésösztönző tényező. Mégsem ez történt, s nem az új típusú válság időszakában, hanem már előtte is. De tapasztalni azt is, hogy az ország külföldi nettó adósságállománya rendkívüli mértékben megnőtt, s csupán az utóbbi időben indult el annak a ledolgozása. A piacgazdaság elfogadottsága - értendő a rendszerváltás utáni időszakra - az egész térségben nálunk esett a legnagyobb mértékben.
Nem üzleti, nem energiaválság
Mi is tehát az, amit „művelünk" a rendszerváltás folyamatában? A világ más részein sikeres új szisztémából mi miért sodródunk vissza? Hámori Balázs kifejtette: Kornai János szerint a transzformációs válság azzal jár együtt, hogy átmegyünk az egyik rendszerállapotból egy másik rendszerállapotba. Nem üzleti, nem energiaválság ez. De eléggé hasonlatos a jelenség az üzleti ciklus mélypontjához, összeomlanak iparágak, megnő a munkanélküliség, a GDP-termelés visszaesik. Csakhogy a szisztéma mégis más, a parancsuralmi centralizált gazdaság, illetve a magántulajdonon alapuló piacgazdaság versenyelőnyre épülő működése két különböző világot feltételez. Egy klasszikus ipari társadalomból, tömegtermelő társadalomból - s ennek vagyunk a tanúi - egy tudástermelő társadalomba megy át a világ, de ebből nem mindent veszünk figyelembe mi Magyarországon sem, nem építjük be a változást a döntési mechanizmusunkba.
Sőt, a klasszikus vállalati struktúrák sem alakulnak át laza, rugalmas, hálózatos struktúrákká. Nehezen is lehet kezelni, hiszen az előbbinél „rögzített" munkahelyek vannak, amelyet meg is akar védeni a szakszervezet például, a tudástársadalomban nincs ilyen, helyette az atipikus foglalkoztatási formák létjogosultsága a jellemző. Versenyezni is a költségek és az árak tekintetében a tudástermelés mentén kell. A tudástermelés mögött - érvelt a professzor - a tudástermelés áll. Azt is látni kell, hogy e folyamatok nem a munkahelyteremtésről szólnak.
A technológiai rendszerváltással tehát mindenképpen kezdeni kell valamit az oktatásban is. S azt is célszerű megvizsgálni, hogyan állunk az újdonsággyarapítás - az innováció - területén, a vállalatokra vonatkozó, OECD-s elemzés szerink különösen hátrányban vagyunk, ami azt is jelenti, hogy a társadalom nem ismerte fel az új tudás szükségességét.
Ellentmondásos rendszerváltást sikerült "összehoznunk"
Dezindusztrializáló ipari társadalom - használt előadásában egy újszerű fogalmat Hámori Balázs. Ez azt jelenti, hogy a struktúránk már nem ipari, miután a szolgáltatások viszik a prímet. De az összes törvényünk, szabályozásunk még a régi piacgazdasági modellhez illeszkedik. Ebből is következik, hogy egy ellentmondásos rendszerváltást sikerült „összehoznunk". Ugyanis a piacgazdaság intézményeit megvalósítottuk, de a technológiai, s mögötte tanulás- és tudás rendszerváltása nem történt meg.
Milyen is legyen a modern intézményrendszer, melyre szükségünk van? Az a megoldás, hogy különböző országokból igyekszünk másolni egy-egy jónak ítélt elemet, nem működik. Az intézménynek ugyanis egyfelől le kell képeznie a modern piacgazdaság modelljét, de másfelől tudomásul kell venni, hogy csak az az intézmény jó, amelyik a nemzeti kultúrában az átlagember gazdasági viselkedési formájában gyökeredzik. És megtalálandó az öntevékenység, az autonómia, a verseny és az állami terelgetés találkoztatásának a módja, modellje. Az a válság - tért át következtetéseire a professzor -, amelyik subprime nevet visel, s úgynevezett ciklikus válságba ment át, sokkal mélyebb, mint egy hagyományos üzleti válság, hiszen társadalmi krízist takar. Ez azt is jelenti, hogy az ipari kapitalizmus klasszikus szabályozási rendszere nem alkalmas a modern információs társadalom szabályozására, s a kormányzatnak le kell bontani ezen akadályokat, s megteremteni a tanulóképességet, a tudástöbbletet elősegítő intézményrendszert. A lényeg: a tudástermelés támogatása, a fenntarthatóság támogatása a két alapvető feltétel, melyek nélkül tartós gazdasági növekedést bizonyosan nem lehet elérni. Ehhez, - fűzte hozzá Hámori Balázs -, hogy stratégiai kérdés a rugalmasság, a változékonyság, a mobilitás, a gyorsaság, a tanulékonyság, s a kockázatvállaló képesség. Ha mindebben csak centimétereket sikerül előre jutni, már milliárdokat jelent a GDP-ben.
Hámori Balázs prezentációját innen letöltheti, a konferencia teljes programját itt tekintheti meg.
