A Közel-Kelet legnagyobb -és javarészt sivatagos- országában a vezetés már tervezi az átállást egy olyan korra, amikor már nem az olajkitermelésből fognak megélni. Az olajkészletek ugyanis fogynak, és az OPEC keretében több ország szándékosan túlzott becsléseket nyújtott be kiaknázatlan olajmezőiről, hogy ezzel arányosan minél nagyobb kitermelési kvótát állapítsanak meg nála (egyes elemzők szerint Szaúd-Arábia sem kivétel ez alól).
A fejlesztés és stratégia-keresés azonban kétélű penge: miközben a kormány új, szupermodern gazdasági és innovációs központokat húz fel a sivatagok közepén (ilyen Medina közelében a Knowledge Economic City, Rijádtól néhány órányi autóútra a Prince Abdulaziz bin Mousaed Economic City, vagy a jemeni határon az Economic City), egyes városait hagyta elgettósodni (külföldi bérmunkások szállták meg Dzsiddát, ahol a szennyvízhálózat sem működik rendesen). Vagyis bizonyos néprétegeket a kormány teljesen kihagyott az ambíciózus terveiből.
Olaj: olcsó, de véges
A szaúdi GDP fele és az export-bevételek 90 %-a az olajeladásokból folyik be - nem véletlen, hogy a szaúdi olajszektor zárt klub, ide külföldieket nem engednek be. A Reuters szakértőkre hivatkozva azt írta, a szaúdi olaj kitermelése rendkívül versenyképes. Mert a legolcsóbb a világon. Mindösze 5 dollár barrelenként (ami 158,9 liter). Egy barrel azonban 100 dollárt is megér a világpiacon. (A nem hagyományos olajfajták, mint például a Kanadában termelt homokolaj barrelenkénti ára is 50 dollárnál kezdődik.)
A napenergiára irányuló stratégiai döntés hátterében az áll, hogy a belföldi energiaigények is növekednek - és ha ennek kielégítésére fosszilis erőforrásokat használnak, kvázi aranytojó tyúkját vágja le az ország. Márpedig az az érdeke, hogy minél több olajat adjon el a világpiacon -a régióban betöltött szerepe és nemzetközi befolyása is ettől függ.
Szaúd-Arábia napi olajkitermelése 12,5 millió barrel, ebből legalább 4 milliót félretesznek tartaléknak, és körülbelül 8 milliót értékesítenek. Állítása szerint az ország 260 milliárd kitermelhető olajjal bír (ami a világ olajkészletének 20 %-a). De ezért az olajért már nemcsak a külföldi vevőknek kell megküzdeniük: tavaly a szaúdi lakosság energiafelhasználása 40 gigawatt volt, ami 2030-ra eléri a 120 gigawattot. Már most napi 3 millió barrelt használ el az ország gazdasága (összehasonlításképpen: az USA napi fogyasztása 21 milliárd barrel).
Szaúd-Arábia olaja belföldön javarészt az erőművek működtetésére megy el. Az olajfelhasználás évente 8 %-kal nő az ország határain belül. A kormány azonban nem szeretné, ha egyre csak csökkenne az olajexportból származó bevétele. Kézenfekvő hát, hogy keresik az alternative megoldásokat.
2009 szeptemberében az ország olajminisztere, Ali al-Naimi kihirdette a stratégiát: a napi 8 milliárd barreles output energiaértékének megfelelő napenergiát kell előállítania az országnak.
Ha ez sikerül, Szaúd-Arábia lenne a világ első napenergia nagyhatalma. A cél az, hogy olajexportőrből napenergia-exportőrré váljon az ország.
Szakértők ezt 10 éven belül megvalósíthatatlannak látják, mivel túl nagy rátával nő a belföldi energiaigény ahhoz, hogy a szaúdi gazdaság megengedhesse magának a napenergia külföldre értékesítését.
A terv kivitelezését nehezíti, hogy a sivatagi homok hamar rátelepszik a napenergia-eszközökre, és eltávolításukhoz víz kell. Vízből azonban köztudottan szűkében van az ország.
Mindenesetre február végén a szaúdi kormány a Polysilicon Technology Co.-t (PTC) bízta meg azzal, hogy 380 millió dollár értékben poliszilikon-gyártelepet építsen a közel-keleti országban. (A poliszilíciumot a napenergia elektromos árammá alakítására használják.) A PTC a Saudi Mutajadedah Energy Co (MEC) és a dél-koreai KCC Corp vegyesvállalata, szaúdi székhellyel. Az 1,2-1,5 milliárd dollárt felemésztő beruházást az újonnan épülő Al-Dzsubailban végzik, az Arab-öböl partján. A gyár évente 3350 tonna poliszilíciumot fog előállítani, és várhatóan 2014-ben adják át. 2017-re a kapacitása évi 12 000 tonnára nő.
A szaúdi vezetés atomerőművek építéséről sem tett le (habár ennek inkubációs ideje a tervezéstől az átadásig 10-15 év!). Az ország aláírt több nemzetközi egyezményt, hogy ne érje kritika a nukleáris fejlesztéseit, mint ahogy az Iránnál történt és történik.
