Az eperfák családjába tartozó ipari kender és a marihuána egyaránt Cannabis sativa néven ismeretes, de a két fajtának több száz variációja létezik. Az elmúlt másfél évtizedben harmincegyre bővült azon fejlett országok száma, ahol újraindult a kendertermesztés, így az EU területén is, ahol uniós támogatást lehet kapni rá. Főbb termelő országok: Anglia, Ausztrália, Ausztria, Chile, Franciaország (8000 hektár), Kanada (5440 hektár), Kína, Németország, Oroszország, Olaszország, Spanyolország, Uruguay.
Legalább huszonötezer-féle terméket lehet előállítani a kenderből. A történelem folyamán ágyneműket, hajóvitorlákat, hajóköteleket gyártottak belőle. A gépek kenőanyagát, a festékeket, gyantákat, lakkokat régen kenderolaj és lenmag ötvözetéből készítették. Ősidők óta ugyancsak kenderből készült a papír, vagyis nem kellett fák tömegét kivágni hozzá. Építkezésekhez deszkákat, oszlopokat, táblákat készítenek kenderből. Hosszú rostjai teherbíróbbak, ugyanakkor könyebbek, mint a fáké. A kendertégla önmagában nem elég erős, hogy szerkezeti elemként kiváltsa a betont, ezért mésszel vegyítve szigetelőhuzatként használják. Préselése időigényes és emberi közreműködést igénylő munkafolyamat, az ehhez szükséges berendezések ritkák, bár újabban feltaláltak egy eszközt, ami gépesíti a termelést.
Cannabis sativa
Fatörmelékből azonban akkora dömping van, hogy sokkal olcsóbb ezt használni papíralapanyagként, de a papíripari multik sem akarnak újfajta berendezésekbe invesztálni. Arra a kérdésre, hogy a kenderpapír drágább-e a faalapúnál, a Living Tree Paper Company válasza: „Igen is, meg nem is." Drágább, mint az olcsó fapapír, de egy árszinten van az újrahasznosított papírral. Csak éppen a létrejötte nem igényelt fakivágást. Kenderből jelenleg elsősorban papírpénzt és cigarettapapírt állítanak elő, továbbá minőségi papírárut. Az előbb említett gyárban például olyan márkák gyártatnak árcédulákat, levélpapírokat, brosúrákat, amelyek zöld renoméjukat akarják erősíteni.
A ruhaiparból az '50-es évektől kezdve az olcsóbb mesterséges anyagok szorították ki a kenderrostot. Ritka példa a Star Dog divatcég, amely kenderruhákat árul, a gyártás során keletkező maradékokból pedig a Green Field Paper Co. présel papírt.
Nyomós érvek a kender mellett
■ Sűrűbben nő, mint a többi növényfaj, négyszer nagyobb terméshozamot produkál, mint a fa.
■ A fa 10-20 év alatt nő meg, a kender négy hónap után aratásra kész. Ha a kenderrel kiváltjuk a fakitermelés jelentős részét, az erdők megőrzésével hatékonyabban léphetünk fel a klímaváltozás elleni küzdelemben.
■ A FAO szerint optimális körülmények között hektáronként 2 tonna, más forrás szerint 6,6-16,6 tonna száraz rostot ad.
■ 3-4 tonna szárított kenderből 2-3 tonna ipari használatra alkalmas rostot lehet nyerni.
■ Alacsony lignintartalma miatt (ez a sejtfalak közti szerves ragasztóanyag) sokkal kevesebb kemikáliával kell megdolgozni, mint a fát. Nincs szükség a fehérítésére sem klórvegyületekkel, ami az ipari szennyvíz részeként szennyezi a folyókat.
■ A kenderpapír többször hasznosítható újra, mint a faalapú.
■ Ellenáll a kártevőknek, ezért nem igényel növényvédő szert, mint a gyapot, amelynél 10 százalékkal nagyobb a rosthozama, s amelyre az ilyen kemikáliák 50 százalékát permetezik világszerte. Egyes gazdák bizonyos arányban kendert ültetnek, hogy biofarmmá nyilváníttassák birtokukat.
■ A betakarítás végeztével üres termőföldet hagy maga után, míg az agrárnövények testének 42 százaléka hulladékként végzi a talajra hullva.
Számokban
■ A globális kendertermelés 1961-ben 272 ezer tonna volt, 1997-re 69 ezer tonnára csökkent. A legtöbb országban csak a '90-as évek második felétől kezdték újból engedélyezni a termesztését.
■ A terméshozam országonként eltérő, 3,5-12,5 száraztonna/hektár, Európában 2001-ben 6 tonna volt az átlag.
■ 2003-as adatok szerint az összes kendermag 95 százalékát az EU területén értékesítették takarmányként.
■ Az európai kenderrost 80 százalékából cigarettapapír, szigetelőréteg, autóalkatrész lesz.
■ Holdanként több pénzt lehet vele keresni, mint a szójával (250-300 dollár, illetve 100-200 dollár).
