Már 2013-ban Brüsszelben arról vitáztak, hogy be kellene tiltani a mélytengeri halászatot, pontosabban az Unió parti vizein és az Észak- Atlanti területeken 600 méternél mélyebben nem lehetne halászni. A javaslat komoly ellenkezést váltott ki a nagy halásznemzetekből, amelyek – mint Spanyolország – éppen javarészt uniós pénzből finanszírozta halászflottája felújítását. Akkor a javaslat néhány szavazat híján elbukott az Európai parlamentben, az ellenzői szerint ezért, mert nem volt tudományos bizonyíték arra, hogy a rendelkezés hozzájárulna a biodiverzitás fenntartásához.
Most újra előkerült a rendelkezés – és annyiban a helyzet is megváltozott, hogy a kutatóknak immár bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy a mélytengeri halászat betiltása segítene fenntarthatóvá tenni a halállományt az Atlanti-óceánban, és a Földközi-tengeren.
1300 méteres mélységben kivetett hálóknál minden 100 eladható halra 160 olyan jutott, amely a halászat szempontjából értéktelen: tehát feleslegesen pusztult el. Ráadásul a kutatók még alul is méretezték a használhatatlan fogás mennyiségét, hiszen a kereskedelmi értékű halfajtákból kifogott fiatal, feldolgozhatatlanul kicsi példányok éppúgy a veszteséglistára kerülnek. Ráadásul a mélyben fogott halak között még azok is, amelyek értékesnek számítanak, túlhalászottnak tekinthetőek.
