Kiszorulóban a nukleáris energia
„Két fő hullámban történt a nukleáris erőművek indítása a világban, a hatvanas és a hetvenes években, azóta mind a reaktorok számában, mind az összes nukleáris kapacitást tekintve inkább szinten tartásról – bizonyos mértékű stagnálásról beszélhetünk” - mondta Mycle Schneider nemzetközi energetikai szaktanácsadó, az Ökopolisz Alapítvány által szervezett „A jövő energiarendszere” című konferencián.
A szakember szerint a fukusimai katasztrófa, illetve annak az energiapolitikára gyakorolt utóhatásai azonban jelentősen csökkenteni fogja a világban található nukleáris reaktorok számát, többek között Japánban és Németországban is. A hat nagy nukleáris energiatermelő ország (USA, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Németország és Japán) közül legalább kettőben Mycle Schneider szerint visszaszorul, vagy teljesen kiszorul a nukleáris energia.
A szakértő előadásában rámutatott, hogy a világ (kereskedelmi) nukleáris energiatermelése (mintegy 2500 TW) az 1994-es év óta csökken, a reaktorok átlagéletkora 27 év, ami szükségessé teszi a jelenleg üzemelő blokkok leállítását, megújítását, így a világ nukleáris kapacitásában további csökkenésre számíthatunk. Ezt támasztja alá véleménye szerint az is, hogy az ötvenes évek óta – mióta az atomkorszak megkezdődött – 2005-ben volt a legalacsonyabb az építés alatt álló reaktorok száma és a visszaesést az sem ellensúlyozza, hogy a tervezett atomerőművek száma 2010-2012-ben jelentősen megemelkedett: elsősorban a Kína(26 reaktor) Oroszország(10 reaktor) és India(7 reaktor) által építtetett, vagy tervezett erőműveknek köszönhetően.
A félmegoldások ideje lejárt
Ugyanakkor kiemelte, hogy a következő 25 évben a világ villamos energia termelése jelentősen nőni fog: becslései szerint 15 ezer TW/h kapacitásbővülésre számíthatunk. Véleménye szerint ahhoz, hogy egy ilyen méretű kapacitásbővítés ne járjon együtt a széndioxid kibocsátás csökkentésével, akkor nem lehet csak megújuló energiára alapozni, számításba kell venni mind a repesztéses gáztermelés növekedését, valamint a nukleáris energiatermelés növelését is.
Megfizetik az árát
A megújuló energiaforrások szerepének növekedését emelte ki a német energiamixben Charlotte Loreck a német Öko-Institut energetikai szakértője. Véleménye szerint a német politika döntése (az atomerőművek bezárásáról) a fukusimai atomkatasztrófa után kissé meglepőnek hathatott a piaci szereplőknek, mivel a korábbi német energiapolitikai elképzelésekben még komoly szerepet kapott az atomenergia.
A német környezetvédelmi minisztérium előrejelzése szerint az atomenergia 2022-es kivezetése után 2050-re az ország energiafogyasztását (jelenleg 602 TW/h) nyolcvan százalékban megújuló energiaforrásokból fedezik majd. Ugyanakkor véleménye szerint a jelenlegi 25,45 eurocent/kWh energiaár valószínűleg nőni fog ám nem a megújuló energiaforrások bevezetése miatt.
Építsünk-e új atomerőművet?
„Magyarország számos területen, így az energiapolitika terén is éppen szabadságharcot vív, de hosszú távon nem lehet eltekinteni a globális trendektől, külső kényszerektől” - mondta Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés Bizottságának elnöke. „Kevés a belső energiaforrás, ezért erősen befolyásol minket erős importfüggőségünk, illetve hazánk az Unió részeként a dekarbonizációs útitervnek megfelelően csökkentené üvegházhatású gáz kibocsátását” – emelte ki a képviselő, aki szerint ebből a kettősségből fakadóan nem kerülhető meg a hazai nukleáris bővítés kérdése.
Jávor Benedek szerint a magyar energiapolitika az elmúlt években elsősorban az ellátási útvonalak (elsősorban a gázszállítás tekintetében) diverzifikálására koncentrált. A következő lehetséges energiapolitikai eszközként a klímavédelmi és az ellátás-biztonsági célok eléréséhez az energiahatékonyság növelését és az energia források diverzifikálását emelte még ki a képviselő. „A magyar energiapolitika egyik legfontosabb kihívása a hosszú távú kihívásokra adott válaszok hiánya” – vélte a képviselő, aki üdvözölte a nemrégiben elfogadott energiastratégiát, ám hiányolta a stratégiai célok eléréshez szükséges lépéseket. Komoly energiapolitikai gondként jellemezte a magyar szabályozás kiszámíthatatlanságát, példaként említette a gáz- és a villamos energiatörvény módosítását, illetve a METÁR csúszását. Jávor Benedek szerint a megújuló energiaszektorban pontosan emiatt kiugróan nagy a bizonytalanság, ami a tervezett befektetések csúszásához vezet, a hosszú és bizonytalan engedélyezési eljárások mellett.
Jávor Benedek kiemelte, hogy társadalmi párbeszédet tartana fontosnak a nukleáris energia kérdésében Magyarországon. Véleménye szerint jelenleg ellentmondó felmérések vannak a nukleáris energia támogatottságáról, mind a paksi blokkok élettartam hosszabbítása, mind tervezett bővítésével kapcsolatban. Elmondta: a beruházási költség az atomerőmű bővítése kapcsán óvatos becslések szerint a GDP 10 százalékára rúgna, amelyet a jelenlegi finanszírozási környezetben csak rendkívüli nehézségek árán engedhetne meg magának az ország. Véleménye szerint a paksi bővítés kivitelezése megkérdőjelezi a megújuló energiaforrások (állami ösztönzőkkel támogatott) telepítését.