A Lufthansa repülőgépei ma átlagosan mintegy 30%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint 1991-ben - egyetlen másik közlekedési ágazat sem képes felmutatni ilyen hatékonyság-növekedést. Ráadásul ugyanebben az időszakban mintegy két literrel csökkent a 100 utaskilométerre vetített átlagfogyasztás: 2007-ben a Lufthansa légiflottája 100 utaskilométerenként pontosan 4,32 liter kerozin égetett el.

Flottamodernizáció

A modern, alacsony kerozin-felhasználású repülőgépek jelentős mértékben hozzájárulnak az üzemanyag-fogyasztás csökkentéséhez. A mai modern repülőgépek, mint például a Lufthansa Airbus A340-300 körülbelül 3,5 liter üzemanyagot éget el 100 utaskilométerenként. A Lufthansa a közlemúltban listaáron számolva több mint 14 milliárd euróért rendelt új, még alacsonyabb fogyasztású légi járműveket. A "Balance" kiadvány 15 ambiciózus célkitűzést tartalmaz a fenntartható fejlődés érdekében. "

A Lufthansa számára nem csupán az üzleti eredmények elérése a fontos, mindig tudatában vagyunk a környezettel szembeni felelősségünknek." - mondja Tamur Goudarzi-Pour, a Lufthansa közép-európai regionális igazgatója. "A környezeti terhelés csökkentése légitársaságunk egyik legfontosabb vállalati célkitűzése." - teszi hozzá.

Single European Sky (SES)

- Egységes Európai Légtér Európa számára a leghatékonyabb környezetvédelmi lépés az egységes légtér megteremtése lehetne. Kevésbé közismert, hogy Európában 10,5 millió négyzetkilométeres területen 47 légiirányítási rendszer működik, míg az Egyesült Államokban 9,8 millió négyzetkilométer "égboltot" mindössze egy rendszer irányít.

A két rendszer teljesítményét összehasonlítva kiderül, hogy Európában 75%-kal magasabb költséget és 45%-kal alacsonyabb teljesítményt okoz a széttöredezett irányítás. A rendszerek számosságának köszönhető, hogy a repülőgépek például a Párizs - München közötti 680 km-es távolságot 910 km megtételével teljesítik - az európai utak átlagosan 15%-kal hosszabbak a szükségesnél. Csak a légirányítás egységesítésnek köszönhetően mintegy 12%-kal csökkenne a kerozin-fogyasztás, amely egyrészt euro-milliárdokban mérhető megtakarítást eredményezne, másrészt évente mintegy 10 millió tonna CO2-vel kevesebb terhelés jutna a légtérbe.

Emissziókereskedelem

Az Európai Unió tervei szerint az Egységes Európai Légteret 2020-ra hozná létre, ám két és fél év múlva valamennyi, az EU területéről felszálló, illetve ott landoló légitársaságra kiterjesztik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó emissziókereskedelmi rendszert. Ez a lépés nem elfogadható, ráadásul senkinek sem érdeke. Az emissziókereskedelem sokkhatásként éri a légitársaságokat, hiszen hirtelen euró-milliárdokkal nőnek kiadásaik, ráadásul olyan forrástól fosztja meg őket, amelyeket új, modern repülőgépek vásárlására fordíthatnának. Az alacsonyabb károsanyag-kibocsátású repülőgépek vásárlása helyett a légitársaságoknak emissziós értékpapírokat kell vásárolniuk. Az emissziókereskedelem ugyan kellően ösztönözhet mindenkit a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, ám ha a légitársaságokat csak regionális alapon vonják be - vagyis csak az európai légitársaságoknak kell fizetniük, akkor a környezetre gyakorolt hatás marginális lesz.