Még nem tudni, hosszú távon milyen hatása lesz Jakab Áron projektjének, de az biztos, hogy tevékenysége fontos társadalmi igényt elégít ki – nem véletlenül emelte tagjai közé a társadalmi innovátorokat kereső Ashoka.
Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!
Az ipaművészeti egyetemet végzett dizájner kilóg a művész, a civil és a vállalkozói világból is, következésképpen azok keresztmetszetében helyezkedik el. Áron a Fruit of care cég létrehozója és működtetője. Vállalkozásának lényege, hogy piacra segítse a sérült emberek által előállított termékeket. A Fruit of care találja ki és tervezi meg a termékeket, amelyeket a sérülteket foglalkoztató műhelyek (melyek mögött civil szervezetek, ellátóintézmények állnak) legyártanak, majd Áronék értékesítik azokat. A folyamat lényege, hogy a vásárlók ne könyörületből adjanak ki pénzt használhatatlan termékekért. Mindenki nyer a vásárlással: a fogyatékosok hasznos, tényleges eredményekkel kecsegtető munkát végeznek, a vásárlók minőségi termékekhez jutnak, részükről annyi a jótett, hogy minimálisan (kb. 5%-kal) magasabb áron vásárolnak.
A dizájn egyébként is sokkal több, mint formatervezés. Nem egy termék feldíszítése, inkább mindent átható, versenyelőnyt jelentő újfajta filozófia. Erről itt olvashat bővebben.
Jakab Áron – Kép: Lakos Gábor
Jakab Áron tapasztalata szerint a nonprofit szféra nem rendelkezik megfelelő vállalkozói attitűddel, az anyagi segítséget szokásosan az államtól várják. Hihetetlen lobbitevékenységet végeznek a pénzekért, ez viszi el az erőforrások és a kreativitás 90-95 százalékát.
Mi az Ashoka?
Az Ashoka sajátos „klub”, amely a tagjait fejvadász módszerekkel keresi. Sok milliárd emberből találja meg és jutalmazza hároméves ösztöndíjjal és életre szóló figyelemmel azt a pár százat, akik társadalmi vállalkozásukkal pozitív változást idéznek elő a világban: többek között hajléktalanokat kísérnek vissza a társadalomba, küzdenek az iskolai agresszió ellen vagy a környezetvédelemért – mindezt valamilyen egyedülálló módszerrel, sikeresen.
A szervezetet 1980-ban az amerikai Bill Drayton alapította, aki korábban tanácsadóként dolgozott az üzleti életben. Drayton felismerte azt, hogy a civil szektornak hasonlóképpen kell működnie, mint a kockázati tőke piacának. A társadalmi vállalkozások „filantropikus kockázati tőkét” használnak, amelynél a vállalkozó személyébe kell befektetni, tehát ugyanolyan körültekintően kell megválasztani a befektetés tárgyát, azaz személyét, mint a piaci világban. Az üzleti világ bevált módszereit érdemes tehát alkalmazni ezeknek a különleges embereknek a megtalálásánál is. Nem véletlen hát, hogy az Ashoka magyarországi képviselője, Demeter Zsazsa is fejvadászként dolgozott korábban.
Zsazsa immár szervezete javára fordítja piaci ismereteit, mint mondja, mára sokkal inkább közel áll hozzá a civil szféra. Hazánkban ez idáig 32 tagot támogatott az Ashoka, amely 1995-től van jelen az országban. Szervezeti átalakulások miatt volt egy 8 éves hibernálódás, de 2011 vége óta, Zsazsa felbukkanásával párhuzamosan új életre kelt az Ashoka Magyarország, és új lendülettel kutatja a tehetséges társadalmi vállalkozókat és a lehetséges támogatókat. Hiszen utóbbiak nélkül fenntarthatatlan a rendszer, melynek lényege, hogy a kiválasztott három éven át részesül egy igen komoly ösztöndíjban, hogy munkáját (melyben korábban már bizonyított), gond nélkül tudja tovább végezni, sőt új lendületet nyerjen. Ezeket a társadalmi vállalkozókat megerősítette abban a hitben, hogy világformáló erővel rendelkeznek, és üzeneteiket segít közvetíteni a világ felé.
„Ma Magyarországon több ezer különböző szinten fogyatékos ember van, akik ilyen-olyan műhelyekben, foglalkoztatókban dolgoznak, amelyeket vagy az önkormányzat, vagy egy egyház, vagy valamely civil szervezet tart fenn. Ezek a szervezetek értenek a fogyatékosokhoz, de hiányzik az a tudás, hogy hogyan lehet azt a terméket, szolgáltatást a piacon eladni, egyáltalán mi legyen a termék. Mi a termékfejlesztéssel és az üzleti koncepció kialakításával ezt a hiányt töltjük be, közben remélhetőleg át is adunk valamit az üzleti tudásunkból. A legtöbb beszállítónk nem csak nekünk szállít, és van, akinek a tőlünk független termékeladása is nőtt. Nekünk is jó, ha versenyhelyzetben vagyunk” – mondja a társadalmi vállalkozó, utalva arra az általános igazságra, hogy az igazi változáshozók rendszerszinten újítanak, és fő céljuk, hogy később nélkülük is működjön a gépezet. Tehát átadják azt a tudást a nonprofit szervezeteknek, amellyel a piacra juttathatják a fogyatékosok által készített termékeket. Itt szemléletformálásra is szükség van, amit jól mutat az alábbi példa.
„Bementem az egyik nagy gyógyszeripari vállalat kommunikációs igazgatójához, és feltettem neki a kérdést: mire van szükségetek? Teljesen meglepődött, azt mondta, hogy ilyet tőle még nonprofit szervezet nem kérdezett. A tukmálás hosszú távon nem működik, csak azt lehet eladni, amire az embereknek valóban szükségük van, Ezt már a 2006-os piackutatásunk is kimutatta. Ráadásul a vevők nem hajlandók sokkal magasabb árat fizetni, illetve egy alacsonyabb minőséget elfogadni. A piac csak akkor hajlandó a fogyatékosok által előállított terméket felvenni, ha jó minőségű, és nagyon minimálisan magasabb az ára” – összegez Jakab Áron, hozzátéve azt, hogy amikor 2000-ben nekikezdett a munkának, sokkal rosszabb volt a társadalmi hozzáállás a kérdéshez.
Nem csak a felvevő piac oldalát vizsgálja az innovátor, szerinte nagyon lényeges elem, hogy a hasznos munka, tehát hogy ne raktárra termeljenek, mit jelent a fogyatékosok számára. „A hatvanas években az volt a trend az ellátásban, hogy minél kisebb, családiasabb intézményekbe kerüljenek. A 2000-es évek a minél függetlenebb életről szól, amelynek elengedhetetlen része a termelő munka. Egy fogyatékos embernek az a jó, ha ugyanolyan elvárásokkal találkozik. Én akkor tisztelem, ha nem csak megvédem őt, hanem olyan elvárásokat támasztok felé, mint az egészséges társaimnak, mert akkor vagyunk egyenlők – hangsúlyozza Áron, aki igazi motoregyéniségként már a folytatáson, a lehetséges utakon gondolkozik. – Továbbra is az érdekel a legjobban, hogy hogyan lehet a dizájnt társadalmi projektekbe integrálni.”
Az Ashoka Magyarország az újabb és újabb tagokat folyamatosan keresi, ezért ha ismer olyan társadalmi vállalkozót, aki mindezeknek a kritériumoknak megfelel, küldje el jelölését az év bármely részében a [email protected] email címre egy rövid ismertetővel a kritériumok gondolatmenetét követve.
