A fenntarthatósági tárgyú befektetések (Sustainability Themed Investment) egy vagy több, közvetlenül a fenntarthatóságot célzó tárgyra fókuszálnak. Leggyakrabban környezeti vagy ritkábban társadalmilag fenntartható termékek, szolgáltatások előállításával foglalkozó cégekbe fektetések tartoznak a sokat vitatott kategóriába. Tipikus példák a megújuló energia, tiszta technológia, éghajlatváltozás, víz, erdő tartalmú és ökológiai befektetések. Az Eurosif – European Forum for Sustainable Investment – először 2005-ben mérte külön kategóriaként az ilyen típusú befektetéseket, figyelembe véve a kedvezményezet vállalat ESG-faktorokhoz – környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokhoz – köthető teljesítményét is. Az ugyanis, hogy egy cég napkollektorokat gyárt, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga az a vállalkozás környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontból felelősen működik.

A befektetésekről szólva nem az elsők között jut eszünkbe a fenntarthatóság, pedig a két fogalom messze nem idegen egymástól. Sőt! Tőkénk körültekintő elhelyezésekor hasonlóan gondolkodunk (kellene gondolkodnunk), mint akkor, amikor a környezetünk, jövőnk iránti felelősség szempontjait figyelembe véve hozzuk meg a mindennapi életünkhöz vagy a vállalkozásunkhoz kapcsolódó döntéseket. Tartós pénzügyi teljesítmény akkor érhető el, ha hosszú távon fenntartható stratégia áll a megtermelt javak s a befektetésünk nyereségét hozó tevékenység mögött.

Óvakodj a bűnöstől!

Illusztráció: Förster Tamás

Az elv, hogy a pénzt olyan üzleti vállalkozásba fektessük, amelynek másokra nézve kedvezőtlen hatásai nincsenek, nem a modern kor ötlete. John Wesley, a metodizmus alapítója már az 1700-as években arról prédikált, hogy el kell kerülni azokat az iparágakat, amelyek az egészségre károsak, illetve a „bűnös” vállalatokat, amelyek például fegyvert gyártanak vagy alkoholt. A második világháború után ezek az elvek kiegészültek polgárjogi, munkaügyi kérdésekkel, a dél-afrikai apartheid rendszer elutasítása, a vietnami háború idején pedig a fegyverkezéssel szembeni tiltakozás is megjelent a befektetések világában.

Az első „igazi” SRI alapként az 1971-ben két metodista lelkész, Luther Tyson és Jack Corbett által indított és a mai napig virágzó pacifista Pax World Fundot említik általában. A piac azonban a 90-es években vett igazi lendületet. Ekkor kerültek fókuszba a környezetvédelmi, a globális éghajlatváltozással összefüggő problémák mint a befektetői döntések hagyományos (hozam, kockázat, likviditás) érvrendszere mellett figyelembe veendő szempontok. Mindezzel párhuzamosan megfogalmazták a vállalatok felelős működésével összefüggő kérdéseket, s a befektetői döntéseknél valós értékelési szemponttá váltak a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (Environmental, Social and Governance – ESG) szempontok. Kialakult az intézményrendszer – jelentési standardok, indexek – is, amely megkönnyíti a cégek fenntartható működésének megítélését.

Pozitív vagy negatív

Az SRI alapok működése alapvetően annyiban tér el a hagyományos gyakorlattól, hogy a vagyonkezelők társadalmi, környezeti és etikai kritériumok alapján szűrik a befektetéseket, meghatározva azt az univerzumot, amelyből válogatnak, s az elveket, amelyek alapján kizárnak, illetve preferálnak egyes befektetéseket. Erre jellemzően két módszer van: a pozitív és a negatív szűrés.

A pozitív szűrésnél olyan iparágakat céloznak meg, amelyeknek kedvező hatása lehet a társadalomra és a környezetre (például zöld energia, vízgazdálkodás), s azon („pioneer”) cégek papírjai közül válogatnak, amelyek tevékenysége elsősorban, de legalábbis számottevő súllyal e szektorokhoz kapcsolódik. A másik módszer követői néhány iparág (dohány-, szesz-, szerencsejáték-, szex-, hadiipar) kivételével a teljes palettáról azon vállalatok értékpapírjait választják ki, amelyek működése leginkább fenntartható az ágazatukban (Best in Class) a különböző fenntarthatósági mutatók alapján. Ilyen mutató például, ha a károsanyag-kibocsátásuk jóval kedvezőbb a szektor átlagánál.

Leszakadtunk a világtól

Miközben az Amerikai Egyesült Államokban kilenc befektetett dollárból egyet etikusan helyeztek el már 2007-ben, Magyarországon addig egyetlen hazai pénzügyi szolgáltató sem kínált SRI alapot. Valószínűleg a jelenség mögött az igény állt: a kockázatkerülő hazai befektetők elsősorban a hozam maximalizálására törekedtek, a fenntartható szemlélet iránti igény nem jelent meg a befektetési célpont kiválasztásakor.

Az AEGON 2007-ben indította el az első etikus kritériumok alapján működő alapját – ez aztán 2010-ben megszűnt –, és a K&H Alapkezelő is ebben az évben lépett piacra egy zöld alappal. 2007-ben összesen három, 2008-ban pedig már tíz fenntartható szemléletű alap működött Magyarországon, ám 2009-ben csak egy ilyen új alap jelent meg. A 11 magyar SRI elven működő alap állt szemben az összesen 410 hazai alappal (forrás: Szilágyi György: Etikus befektetési alapok, TDK dolgozat). A vagyont nézve 23,1 milliárd forintot kezeltek SRI alapokban, míg az összes alapban 3200 milliárd forint volt.

Az SRI alapok azóta sem terjedtek el igazán, bár a K&H Alapkezelő például számtalan módozattal lépett piacra: a palettán mindkét szűrési elv alapján összeállított konstrukció szerepel – mondta el megkeresésünkre Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója. „Pioneer” cégekbe fektetik a K&H ökoalapokban összegyűlt tőkét. Az ökológiai kihívásokra (az ivóvízkészlet szűkösségére, a nem megújuló energiaforrások végességére, a klímaváltozásra) választ kereső, élenjáró vállalatok részvényei jelentik e terméknél a befektetési célpontokat. De vannak a Best in Class elv alapján összeállított tőke- és hozamvédett módozatok is, egyebek mellett a K&H tőkevédett gyógyszeripari befektetési alapja.

Az, hogy a válságot követő években itthon nem volt ezen a területen előrelépés – számos egyéb tényező mellett – a szakember szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy a „pioneer” cégek jellemzően növekvő fiatal vállalkozások, amelyeknek jelentős a tőkeigénye, és az elmúlt időszakban a piaci hangulat ennek nem kedvezett. A részvénypiacok jelentős ingadozásokon vannak túl, de a válság előtti szinthez képest nem volt növekedés.

Távlatban a szakember szerint nem kérdés, hogy a fenntarthatóság súlya erőteljesen nőni fog (s ez meglátszik majd a befektetések területén is), ám rövid távon a döntéshozók nem elsősorban ezekre a kérdésekre, hanem a gyenge növekedésre, az államadósság problémáira koncentrálnak. Ennek alapján éves időtávon belül érdemi elmozdulást ezen a területen nem vár Horváth István, de hozzáteszi azt is, hogy időt kérni itt nem lehet.

Dr. Szigeti Cecília, a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karának adjunktusa szerint az alapkezelőnek azt is érdemes mérlegelnie, hogy érdemes-e külön SRI alapot létrehozni, vagy inkább a teljes befektetési döntéshozatal részévé kell tenni az SRI-kritériumokat a hagyományos alapoknál is.

NTK/SO