A Habitat for Humanity Magyarország 2010 tavaszán 17, 2009 őszén pedig 31 mélyinterjút készíttetett el a nagyvállalatok CSR-ért felelős vezetőinek körében. Az interjúsorozat célja volt, hogy a szervezet megismerje a CSR döntések okait, és hogy a gazdasági szereplők mennyire érzik a fenntartható működésükre nézve kockázatosnak az őket közvetlenül nem érintő szociális problémákat.

Nem fontosság szerint súlyoznak

A szociális felelősségvállalás területén többnyire nem abból indulnak ki, hogy melyik társadalmi problémát tartják a legsúlyosabbnak, vagy hogy CSR programjukkal hosszútávon, strukturálisan avatkozzanak be a társadalmi folyamatokba. Csak egyetlen megkérdezett állított fel rangsort a problémák között, és hozott ez alapján döntést a támogatandó területekről, és mindössze további két válaszadó számolt be arról, hogy olyan projekteket támogat, amelyek hosszútávon fenntarthatóak és továbbfejleszthetőek.

A CSR célterületek kiválasztásánál általános az óvatoskodás: nem szívesen vállalnak fel megosztó témákat. Ennek is köszönhető, hogy sok az azonosság, bizonyos területek népszerűek, míg mások szinte egyáltalán nem jelennek meg a palettán. Közkedvelt CSR célterület a közvetlen környezetben élők (lokalitás), a gyerekek, a környezetvédelem és a saját dolgozók támogatása. Ezek a témák a megkérdezettek több mint felénél szerepelnek CSR célterületként.

A fogyasztók a hibásak?

A válaszadók szerint az embereket csak az érdekli, hogy a mikrokörnyezetükben mi történik, csak ez vonzhat vásárlókat a céghez. Vagyis a fogyasztók "kényszerítik" bele a cégeket a lokális gondolkodásba.

A gyerekek és az oktatás támogatása ugyan alkalmas lenne hosszú távú és strukturális hatást gyakorolni a társadalom egészére, de a legtöbb esetben a cégek nem keresik az ilyen beavatkozások lehetőségét. Inkább egy-egy akut problémát orvosolnak: élelmiszert, édességet, játékot, számítógépet adományoznak. Így programjaik csak tüneti kezelést jelentenek, a kiváltó okokra nem tudnak hatni.

A környezetvédelem és HR területén tetten érhető érdekorientáltság egyáltalán nem csökkenti a vállalat érdemeit, inkább elkötelezettségükre mutat rá. Ez azonban a szociális problémákkal kapcsolatos felelősségvállalásról nem mondható el. A legtöbben azért segítenek a rászorulókon, mert „megtehetik", és mert ez elvárás velük szemben, de nem gondolják, hogy érdekükben állna. Egy megkérdezett sem említette, hogy tart attól, hogy a társadalmi egyensúly elvesztése hosszútávon a vállalat működésére nézve is kockázatokkal jár, tehát ha tesz valamit ennek megelőzésére, akkor végső soron saját érdekében cselekszik.

Egy-két nyilatkozó szerint a tudatosság előnyt jelenthet a működésben: csak az etikai szabályok betartásával őrizhetik meg vásárlóik bizalmát. Ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a felelősségvállalásnak egyelőre nincs hatása a vásárlói döntésekre (bár van, aki lassú, de határozott fejlődést érzékel e téren).

Szemléletváltás szükséges

A válaszadók többsége a magyar társadalmat nem tartja igazán szolidárisnak. Véleményük szerint az emberek azon segítenek, amin egyszerűen, kényelmesen lehet: például adományvonal, bevásárlóközpontban szervezett gyűjtés segítségével. Úgy vélik, hogy minél több előkészületet igényel a segítségnyújtás, annál kevésbé valószínű. Ugyanakkor több interjúalany is megfogalmazta, hogy a valóban szolidáris társadalom kialakulásához a rendszerváltás óta eltelt idő még kevés volt, és a hosszú távú gondolkodás kialakulásához több időre van szükség.

Ahhoz, hogy mélyreható programok szülessenek a szociális felelősségvállalás terén is, szükséges lenne megértetni az érintettekkel, hogy az egyensúlyi állapottól egyre inkább eltávolodó társadalom hosszútávon fenntarthatatlan, és hogy a szociális különbségek további mélyülése óriási költségekkel jár.