Hány nyelven beszél?
Most már négy, de nem volt ez mindig így. Amikor kiérkeztem úgy gondoltam, remekül tudok angolul. Ez az érzés fél óra alatt múlt el. Akkoriban a francia volt egyértelműen a domináns nyelv, megelőzve a németet, a luxemburgit és a portugált. Bár a helyiek zöme ragyogóan beszél angolul, a francia nélkül mozdulni sem lehetett, de 2004 után ez megváltozott. Az újonnan jövő csehek, észtek, magyarok, lettek, litvánok, lengyelek, szlovákok és ciprióták között kevés francia ajkú volt, hogy finoman fogalmazzak, nem beszélve a máltaiakról, akiknél az angol a hivatalos nyelv. Három évvel később a románok és a bolgárok is inkább angolul akartak beszélni, ezért aztán a francia nyelvet lassan háttérbe szorította az angol és a trend minden további bővítéssel – horvátország 2013 – igazolódni látszik azóta is. Ma már csak angollal is lehet itt boldogulni, ez 15 éve nem így volt. Visszatérve a szórakozási lehetőségekhez, minden hónapban az itt élők megkapják a városi újságot, ami a valóságban egy könyv és amiben benne vannak a világszínvonalú programok. Ha pedig ez valakinek nem elég, akkor innen szinte bármelyik európai nagyváros néhány óra alatt elérhető. Például Párizs a TGV-vel úgy 2 és fél óra. Ami azonban igazán döbbenetes itt, az a befogadás kultúrája. A beszélgetések mindig azzal kezdődnek, hogy kitalálják a felek, mi legyen a közös nyelv, amin kommunikálnak. Aztán ha valaki megfeledkezik magáról és a beszélgetés (vagy a mondaton belül) közben nyelvet vált, akkor ez semmiféle problémát nem jelent.
Lehet azt mondani, hogy Luxemburgban megvalósult az eredeti álom az Európai Unióról? Azt ugyanis sokszor jogos kritikának érzem, hogy Európában nem sikerült egy olyan közös kultúrát, viselkedési mintát megteremteni, mint az Egyesült Államokban. Ott elsősorban mindenki amerikai, aztán következik csak az, hogy az 50 állam közül melyikből érkezett. Itt mindmáig mindenki magyar, angol, francia, vagy német és csak utána az egyebek között található, hogy európai.
A kérdésre a válasz határozottan igen, igen, igen, a sok árnyalat ellenére is. Ne felejtse el senki, hogy Luxemburg alapítója az Európai Uniónak. És ennek volt még előzménye is a Benelux államok uniója. Ők ebben nőttek fel, hogy van ugyan 3 különböző ország, 3 különböző pénznem, 3 különböző rendszer és mégis a 3 ország teljes mértékben átjárható. Ezt gondolták kiterjeszteni egy nagyobb térségre, mert az volt a tapasztalatuk, hogy ez kiválóan működik. Ehhez persze kell tudni azt is, hogy a bruttó hazai termék (GDP) összehasonlításban Luxemburg erősen az élmezőnyben van, de ez nem feltűnő. Nem épülnek felhőkarcolók, mesterséges szigetek és fedett sivatagi korcsolyapályák sem. Az a fajta kivagyiság, ami Magyarországon akár legkisebb faluban is nyomasztóan érzékelhető, az itt egyszerűen nincs. Itt sok embernek van sok pénze, tehát teljesen értelmetlen lenne lenézni bárkit az anyagiak miatt, vagy bárki felé kirekesztő módon viselkedni.
Van-e honvágya?
Nagyon szerencsés vagyok. Itt olyan magyar emberekkel találkoztam, akikkel Magyarországon is barátkoznék. A legjobb barátaim közé még befért egy szlovák is.
Ilyen esettel találkoztam én is. A London melletti Guildfordban olyan magyar közösség jött össze, amelynek két néptánc csoportja is van. Főleg olyanokból, akik Magyarországon életükben nem néptáncoltak.
Luxemburgban sokkal jobb magyarnak lenni, mint Magyarországon. Ma sokkal fontosabb nekem a magyarságom, mint bármikor az életem során.
Azt meri mondani magáról, hogy egy igazi uniós polgár lett magyarként?
Igen. Ide kellett jönnöm ahhoz, hogy megtanuljam mindazt az Európában élő emberekről, amit nem tudtam megtanulni Magyarországon. A hagyományok, a tradíciók, a nevelés otthon jelenleg nem teszi lehetővé, hogy valaki európai polgárrá váljon. Mondok erre példát, szlovák-magyar viszony. Miközben nagyon koncentrálunk a különbségre nem vesszük észre a kulturális azonosságot, hogy a szlovák barátom szlovák felesége a 3 éves szlovák kislányát a lába között ringatva azt énekli neki, hogy „hinda-palidta”. Nem vesszük észre, hogy a magyar szótár tele van szlovák jövevény szavakkal. Egyszer a szlovák barátommal készítettünk egy olyan szótárt, amelybe csak olyan szavak kerültek be, amelyek mindkét nyelvben szerepelnek. És ebbe belefért a kedd, szerda, csütörtök, péntek, a pohár, a gatya, a csákány, a macska, kutya, sámli – persze más kiejtéssel.
