A megtakarítási kultúra színvonala tehát, sajnos, még tizenöt év elteltével is a rendszerváltás előtti idők szűkös lehetőségeinek hatása alatt áll, amikor a néhány elérhető pénzintézet inkább csak mennyiségi, mint minőségi szolgáltatást nyújtott. A rendszerváltás után megtelepedett bankok pedig épp a lakosság érdektelenségét és tudatlanságát kihasználva terelték a megtakarításokat a számukra éppen megfelelő befektetési és hitelmódozatok felé.

Igaz ugyan, hogy a pénzügyi megtakarítások éllovasa - 50 százalék feletti aránnyal - továbbra is a bankbetét, illetve a banki lekötés, a készpénz pedig az összes megtakarítás mintegy 10-12 százalékát teszi ki a becslések szerint, azonban az utóbbi évben az egyéb befektetési formák is egyre nagyobb teret nyertek. A jegybanki alapkamat szintjének mérséklődésével párhuzamosan ugyanis a banki lekötéseken egyre kisebb reálhozamot lehetett elérni, ami a banki betétállomány növekedésének lassulásához vezetett. Ez azonban nem jelentette automatikusan a lakosság megtakarítási kedvének csökkenését, inkább megnőtt az érdeklődés az egyéb, rövid távú megtakarítási formák iránt, mint amilyenek a befektetési jegyek. Igaz, ezek állománya még mindig eltörpül a bankbetétekéhez képest.

A sor végén továbbra is a részvénybefektetések állnak, melyekkel szemben csak nagyon lassan oldódik a hazai befektetők bizalmatlansága, bár ez az öreg kontinens egészére jellemző.

A hangsúlyok eltolódása nem véletlen, hisz a bankok marketingstratégiája a betéti kamatoknál, illetve a jegybanki alapkamatnál egy-két százalékponttal magasabb kamat realizálásával kecsegtető befektetési formák reklámozása felé tolódott el. Ezek a befektetések a hagyományos bankbetétekéhez hasonló alacsony kockázatot igyekeznek ötvözni a korábban megszokott és jelenleg is elvárt magasabb hozammal. Ezek egy része színtiszta - általában likviditási - befektetési alap, de léteznek befektetési alap jegyeinek vásárlásához kötött, hagyományos lekötött betéti konstrukciók és áttételesen befektetési alapba fektető, látra szóló számlák is.

A hagyományos bankbetétek népszerűsége kissé megfakult az utóbbi hónapokban, noha a bankok kínálatában továbbra is megtalálhatók a jelenlegi, hatszázalékos alapkamathoz közeli lekötések. Igaz, ezek már korántsem olyan "befektetőbarátok", mint korábban, amikor 50 ezer forint egyhavi lekötésével is lehetett realizálni az éves hat százalék körüli hozamot. Jelenleg akár egymillió forintot is letétbe kell helyezni ekkora kamat eléréséhez.

Azok számára pedig, akik nagyobb összeget nem, ellenben viszonylag kicsit hosszú időre is tudnak nélkülözni, a pénzintézetek a hosszabb, éven túlmutató lekötéseket kínálják, hosszabb távon ugyanis biztosabban profitálhatnak a kamatmarzsból.

Bár a lakosság nagy része továbbra is a rövid lejáratú, likvid befektetések mellett teszi le a voksát, voltak, akik ezeket a hosszabb távú lekötéseket választották, ami akár pozitív eredményeket is hozhat a hazai befektetési szerkezetben. Az időtartam szerint diverzifikált befektetési portfólió ugyanis egyelőre ritka, mint a fehér holló, ám a lakosság hosszabb távú befektetések iránti érdeklődése előbb-utóbb meghozhatja a kedvet az olyan megtakarítási formák iránt is, mint az önkéntes magán-nyugdíjpénztári tagság, a részvény vagy a lakástakarék-pénztári betét.

Európa biztonságra törekszik

A GfK piackutató cég őszi befektetési barométerének mutatói szerint a tengerentúlon mintegy öt százalékkal nőtt azoknak az aránya, akik megtakarításaikat valamilyen befektetési eszközbe - különös előszeretettel tőzsdei értékpapírokba: részvényalapokba és részvényekbe - invesztálták. Európa viszont befektetési kérdésekben továbbra is megfontolt, és a kevésbé kockázatos befektetési formák mellett teszi le voksát. A meglévő befektetéseket firtató kérdésekre adott válaszokból tehát megállapítható, hogy az Egyesült Államok és Európa között biztonság tekintetében fennálló eltérés nem változott. A megtakarítási kedve viszont továbbra is Nyugat-Európának a legnagyobb, hiszen ebben a régióban a legalacsonyabb - 33 százalék - a befektetést nem eszközlők aránya. A nyugat-európai magánbefektetők változatlanul óvatosnak bizonyultak: 32 százalékuk fektette pénzét kockázatmentes rövid lejáratú betétekbe - tavasszal arányuk elérte a 37 százalékot -, és 10 százalékuk életbiztosításba. Még az Egyesült Államokban is két százalékkal nőtt az alacsony hozamot ígérő, kockázatmentes betétekbe fektetők aránya az előző időszakhoz képest. A közép- és kelet-európai térségben stagnál - 68 százalékos - azoknak az aránya, akik megtakarításaikat nem bízzák valamely befektetési megoldásokat kínáló intézményre, a befektetők többsége, 17 százaléka pedig itt is rövid lejáratú betétekbe invesztált.

Magyarországon a helyzet némiképp romlott a tavaszi felmérés óta: a befektetést nem eszközlők aránya 72 százalékról 78 százalékra emelkedett. A lakosság másik 22 százaléka a legnagyobb arányban rövid lejáratú betétekbe (10 százalék), továbbá életbiztosításba (4 százalék), részvényekbe, illetve kötvényekbe (2-2 százalék), valamely nyugdíjalapba (1 százalék) vagy pedig egyéb eszközbe (3 százalék) fektette megtakarításait.

A legkedveltebb, kívánt befektetési formák nem sokban voltak mások, mint amit a gyakorlat is mutat. Az Egyesült Államokban tíz megkérdezett közül továbbra is mintegy három preferálná a tőzsdei értékpapírokat (részvényeket, részvényalapú befektetési alapokat). Nyugat-Európában ezeknek a tőzsdei értékpapíroknak a kedveltsége ettől messze elmarad, csupán 12 százalékot tesz ki. Itt változatlanul a biztonságos, rövid lejáratú betétekbe fektetnének leginkább a válaszadók. Közép- és Kelet-Európában a tőzsdei értékpapírokat elméletileg előnyben részesítők aránya 1 százalékkal meghaladja a nyugat-európait. A kötvények kedveltsége 2 százalékkal ugyan csökkent ebben a régióban, ám némiképp még így is magasabb a többi vizsgált régióhoz képest.