Míg 2000 szeptemberében egy euró 0,85 dollárt ért, tavaly december végén már 1,35 dollárnál is magasabbra ment az árfolyama. Az 1999-es bevezetése óta eltelt négy év alatt közel 60 százalékos erősödéssel - 2004-ben 15 százalékkal nőtt az árfolyam! -az induláskori alulértékelt állapotból kétségtelenül átlendült a felülértékelt sávba az európai valuta, vagyis árfolyama sem akkor, sem most nem tükrözi a gazdaságok tényleges teljesítőképességét. Eközben az európai országok költségvetési deficitje szinte mindenhol meghaladta a várakozásokat, és 2004 végén szakértők már az Európai Központi Bank (EKB) beavatkozását sürgették, sőt! Hervé Gaymard francia pénzügyminiszter egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a dollár további gyengülése katasztrófát jelenthet a világ számára.

Veszélyek Európában

Az amerikai gazdaság növekvő egyensúlytalansága - az adók jelentős csökkentéséből és a védelmi kiadások drasztikus növekedéséből eredő költségvetési hiány - vezetett a dollár rekordmértékű árfolyameséséhez, aminek számos hosszú távú következménye van. Elsőként is ezzel az amerikai gyártók rendkívül előnyös helyzetbe kerülnek a világpiaci árversenyben, és ez idővel magával hozza azt, hogy a nagyon magas amerikai fizetésimérleg-hiány kiegyenlítődik.

Másrészt a leértékelés érezteti hatását a pénzpiacokon is. Ha a mélyrepülés folytatódik, a befektetőknek megtakarításaik után magasabb kamatelvárásaik lesznek, hogy fedezzék az árfolyamkockázatot. A pénzpiacokon tehát felmegy a pénz ára, és ez hat az amerikai fogyasztók költségeire is. A megemelkedett kamatszint eredményeképpen gyöngül a kereslet, ez pedig oda vezet, hogy az Amerikai Egyesült Államok kevesebb terméket fog importálni.

Mindkét tényezőnek van egy ellenkező hatása az exportáló országok gazdaságára. A folyamatok következményeképpen ugyanis elveszíthetik piacaik egy részét, ami jelentős visszaesést válthat ki a termelésükben. A lassuló növekedés prognózisa különösen Japánt és az európai országokat érintheti súlyosan, és sokkal kevésbé hat Kínára, amely gazdaság minden jel szerint túlfűtött.

Szűk a mozgástér a manőverezéshez

Ezek a kedvezőtlen hatások elvileg visszaszoríthatók, ha az országok a fiskális és monetáris politika eszközeivel mindent elkövetnek a belső kereslet fokozása érdekében. Csakhogy mind Japánnak, mind pedig az Európai Uniónak szűk a mozgástere a manőverezéshez: gyakorlatilag nem tudják csökkenteni kamatszintjüket, hiszen Japánban már jelenleg is nulla a hitelek ára, és az európai átlagosan 2 százalékos kamatláb sem tartogat hatalmas lehetőségeket. Ráadásul az egyes országok költségvetésében már most is erőteljesebb a kiadási oldal, mint a bevételi.

Az amerikai gazdaság által sürgetett európai kamatcsökkentés hatására esetlegesen bekövetkező fogyasztási boomnak viszont súlyos, az infláció szintjét befolyásoló következményei lehetnek. Az EKB 2005. január közepén tartott ülésén annyit tudott tenni, hogy az elemzői várakozásoknak megfelelően a rövid lejáratra szóló 2 százalékos kamatlábat nem emelte, jelezve ezzel: az erős euró nagyobb veszélyt jelent most Európának, mint az infláció.

A dollár árfolyamesésének legproblematikusabb következménye lehet a globális gazdaság gyengülése - hangsúlyozta Norbert Walter, a Deutsche Bank vezető elemzője egy internetes újságnak adott nyilatkozatában. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mi lenne az unió számára "üdvözítő" dollárérték. A tapasztalat azt mutatja, hogy az optimális az lenne, ha az európai valuta 1,1 dollárt érne, állítják az európai szakemberek. Ezzel szemben a jelenlegi árfolyam 1,30 körül mozog, ami az ideálisnak tartott arányhoz képest tizenöt százalékos túlértékeltséget jelent.

Jövőkép kérdőjelekkel

Szakértők szerint minden tízszázaléknyi erősödéssel három százalékkal csökken az euróövezet éves exportja, és a hatás úgy hat hónappal később jelentkezik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi euróárfolyam mellett például a német GDP növekedési üteme várhatóan fél százalékkal lassul, ami az amúgy is alacsony szintű európai növekedést tekintve súlyosan érintheti a gazdaságokat.

Ha a mostani dollár-euró árfolyam tartósan rögzül, az egyértelműen az övezet országainak tartós recesszióját eredményezi - vallják a nemzetközi világ pénzügyi elemzői. Norbert Walter szerint - alapul véve az elmúlt harminc év gazdasági tapasztalatait - az optimális árfolyamtól körülbelül 30 százalékos eltérés már kritikus pontnak tekinthető. Ez akkor következik be, ha az euró eléri az 1,4 dolláros árszintet.

Nehéz megjósolni, hogy a dollár árfolyama végül milyen szinten rögzül, idén is folytatódik-e az amerikai valuta gyengülése, amely nemzetközi összefogást tenne szükségessé. Az EKB eddig nem avatkozott be. Az Amerikai Egyesült Államok jegybankja, a Federal Reserve (Fed) viszont 2004 júniusa óta lassan elkezdte emelni a rövid lejáratra szóló kamatot. Korábban ez sem tűnt megvalósíthatónak. A tengerentúli kamatpolitikát ugyanis befolyásolta a 2004-es elnökválasztás: Bush újraválasztásának esélyét nem javította volna, ha lassul a gazdaság, márpedig a kamatok növelése hasonló következménnyel járhat. Most viszont az amerikai mutatók - a fogyasztói bizalmi index emelkedése, a javuló foglalkoztatási számok vagy a lendületes lakásépítkezések - alapján indokolt a kamatemelés, így a befektetők méltán várták, hogy a Fed döntéshozóinak február másodikára kitűzött ülésén növekedésről döntenek. Az addigi 2,25 százalékos kamatszintet 25 bázisponttal 2,5 százalékra emelték. Csakhogy az Amerikai Egyesült Államokban ismét rekordértéket ért el a kereskedelmi mérleg deficitje, ami tovább gyengítette a dollárt az euróhoz képest.

Nem akarnak beavatkozást

Az összehangolt valutapiaci intervenció szintén lehetőség lenne, ám úgy tűnik, mind a Fednek, mind pedig az EKB-nak averziója van a hasonló beavatkozásokkal szemben. Még ha közbeszólnak is, az jobbára csak taktikai, mint ahogyan annak tekinthető az Európai Központi Bank tavaly évvégén közzétett véleménye is. A Plaza Egyezményhez hasonlóra - a dollár árfolyamának letörésére létrejött közös fellépésre - pedig csak katasztrófa esetén lehet számítani - állítja Norbert Walter.

A közelmúltban közzétett nyilatkozatok alapján jól látszik: mind az EKB, mind a Fed felelős döntéshozói tisztában vannak a túlértékelt euró okozta kockázatokkal.

Japánnak és az Európai Uniónak szűk a mozgástere: gyakorlatilag nem tudják csökkenteni kamatszintjüket, hiszen Japánban már jelenleg is nulla a hitelek ára, és az európai átlagosan 2 százalékos kamatláb sem tartogat nagy lehetőségeket.

Minden tízszázaléknyi euróerősödéssel három százalékkal csökken az euróövezet éves exportja.

Nem ez az első alkalom, hogy a dollár árfolyama aggodalommal tölti el Európát

Korábbi dolláraggodalmak

Nem ez az első alkalom, hogy a dollár árfolyama aggodalommal tölti el Európát. 1985-ben a Plaza Hotelben a legfejlettebb tőkés országok - akkor a dollár árfolyamának letörése céljából - megállapodtak, hogy összehangolják árfolyam- és monetáris politikájukat. Később, 1987-ben pedig megszületett a Louvre Egyezmény a világ vezető országai között a dollár árfolyamának stabilizálása céljából. 1995 nyarán az amerikai monetáris politika szintén beavatkozásra késztette a világot: a halifaxi megállapodásban a G7 országok a dollár árfolyamának erősítéséről és a jen gyengítéséről állapodtak meg.