Kompromisszumokkal búcsúztatta az óévet az unió. Az EU soros elnöksége és Fazakas Szabolcs, az Európai Parlament (EP) költségvetési ellenőrző bizottságának magyar elnöke december elsején bejelentette: megszületett az Európai Unió 2006-os költségvetése. December közepén, az Európai Parlament Strasbourgban tartott plenáris fórumán a honatyák hivatalosan is kimondták az áment, így elhárult annak a veszélye, hogy idén is az újonnan csatlakozott országok számára jóval kedvezőtlenebb, tavalyi költségvetés legyen érvényes. Ezek után, a brit elnökség mandátumának finisében, az Európai Tanács (ET) is megállapodott Brüsszelben a 2007-2013-as költségvetésről. Az utolsó pillanatban megszületett döntéssel ugyan egy időre ismét parkolópályára kerültek az előbb-utóbb elkerülhetetlen reformok, ám a kibővült unió működőképessége biztosított.

2006: KOMPROMISSZUM, MEGALKUVÁS NÉLKÜL

Mind Fazakas Szabolcs, mind Surján László - az Európai Parlament tárgyalóküldöttségének magyar tagjai - hangsúlyozták médianyilatkozataikban, hogy a 2006-os uniós költségvetés tárgyalása során az EP következetesen kiállt céljai mellett, és végül sikerült elfogadtatnia a testület számos technológiai jellegű javaslatát. Az összes kiadás értéke a megállapodás szerint megközelítheti a 112 milliárd eurót, tehát a költségvetés valamivel fölötte marad az unió bruttó nemzeti jövedelme (GNI) egy százalékának.

A következő hét év nyitánya

Az EP a külpolitikai kérdésekre, a kis- és középvállalatok segítésére, kutatási és oktatási programokra, valamint az elmaradottabb régiók gyorsabb felzárkózásának segítésére a tervezettnél nagyobb összegeket kért. A testület követelésére kapott helyet a költségvetésben az előre nem látható eseményekkel kapcsolatos kiadásokra elkülönített, mintegy 230 millió eurós rugalmassági alap is. A tanács által javasolt közös kül- és biztonságpolitika területének több mint 20 millió eurós kiadásemelésére viszont a parlamenti képviselőknek kellett rábólintaniuk.

A költségvetés elfogadása nem ment könnyen: a végső kompromisszumot nyár óta húzódó tárgyalások előzték meg. Fazakas Szabolcs szerint különösen örvendetes volt, hogy a tervezet elkészítésekor nem lehetett találkozni az új és a régi tagállamok közti megkülönböztető politikával. Egyes szakértők mindezt azonnal a következő hétéves periódus tagállami befizetéseinek és a kifizetések volumenének a meghatározásához is nyitányul szolgálható megoldásként kommentálták.

A 2006. évi büdzsé tervezetét - amelyet az Európai Bizottság (EB) április 27-én terjesztette elő - az unió tagállamainak pénzügyminiszterei július 15-én vitatták meg először. A tárgyalás alapjául a javaslatban megfogalmazott 112,6 milliárd eurós, a 2005. évinél 5,9 százalékkal magasabb kifizetési főösszeg - a bruttó nemzeti jövedelem, a GNI (Gross National Income) 1,02 százaléka - állt, a források több mint egyharmad része a gazdasági növekedés ösztönzését, valamint több és jobb munkahely megteremtését szolgálta volna.

A tagállamokat képviselő ET azonban ennél szűkebb költségvetést ösztönzött, Németország, Hollandia és Ausztria azt szerették volna, ha a kifizetések az EU nemzeti összjövedelmének egy százalékát sem érnék el. A brit elnökség előterjesztése mintegy 1,146 milliárd euróval csökkentette volna a tervezetet, így a büdzsé nem lépte volna túl a GNI 1,01 százalékát. Meglepő módon a megtakarítások nem a közös agrárpolitikát érintették - holott a júniusi EU-csúcson a 2007-2013-as keretköltségvetés tárgyalása során többek között ezen a ponton alakult ki vita-, hanem éppen az unió által elsődlegesen fontosnak tartott területeket: például 516 millió euróval csökkentették a gazdasági növekedés ösztönzésére és 429 millióval a kutatásra fordítható összeget.

A tanács végül 108,9 milliárd eurós költségvetés-tervezetet fogadott el, amely október végén került az EP elé. A képviselők azonban első olvasatban nem tartották elfogadhatónak az indítványt, mert véleményük szerint a versenyképességre, munkahelyteremtésre és a növekedési célokat szolgáló belső politikákra szánt összegek megnyirbálása veszélyezteti a közös európai politikát. A plenáris vitán körvonalazódott célok szerint elsősorban a lisszaboni stratégiához köthető politikák támogatását szerették volna növelni; erre a célra 200 millió euróval többet szavaztak meg, mint ami a tervezetben szerepelt. A képviselők indítványa tartalmazta a kis- és középvállalatok és a hatodik kutatási keretprogram finanszírozását, továbbá az oktatási programokat illetően is "bőkezűen" döntöttek. Az elmaradottabb régiók gyorsabb felzárkóztatására szintén magasabb összeg szerepelt: a költségvetési EP-bizottság javaslata szerint az új tagországoknak a kiemelten fontos kohéziós politikára szánt összeg 3,7 milliárd euróval bővült.

Október 27-én az EP a kötelezettségvállalásokat illetően 121,4 milliárd eurós, míg a kifizetéseket tekintve 115,4 milliárd eurós költségvetési főösszeget - tehát az EU összesített nemzeti jövedelmének 1,04 százalékát - szavazott meg. Ez amúgy hat százalékkal magasabb a tanács által szorgalmazott kifizetési főösszegnél.

A nyár óta tartó vitában egyértelműen látszott, hogy az unió gazdagabb országai, különösen a nettó befizetők egyaránt takarékosabb költségvetést szeretnének. Bár a most elfogadott büdzsé kereteit még az 1999-ben megkötött megállapodás határozta meg, a vita sok elemében emlékeztetett a következő hétéves tervezési periódus körüli csatározásokra. A kifizetési oldal bruttó nemzeti összjövedelemhez való viszonyításának sokat emlegetett egyszázalékos határa már a júniusi EU-csúcson kulcsfogalommá vált; ekkor nem sikerült véglegesíteni a 2007-2013-as periódus költségvetését.

A november végi újabb brüsszeli egyeztetésen még mindig nem találták meg a 2006. évi költségvetésnek az uniós képviselők és a tagállamok által egyaránt elfogadható közös nevezőjét. Pedig a megegyezést sürgette, hogy az unió szabályai szerint addig, amíg nem születik meg a következő időszak költségvetése, az előző periódus számai maradnak érvényben, minden hónapban annak egytizenketted részét juttatva a tagállamoknak. Ez viszont sem a nettó befizetőknek, sem az újonnan csatlakozott tagállamoknak nem előnyös. Ugyanez a mechanizmus lépne életbe a következő tervezési periódus első évében is: a 2007-es kifizetések és kötelezettségvállalások kiindulási alapja a 2006-os büdzsé lenne. Tehát a szokásosnál is nagyobb súly nehezedett az európai döntéshozókra 2005 decemberében, amikor 2006-ra megállapodtak a 112 milliárd eurós kiadási oldalban.

2007-2013: REFORMOK HELYETT MŰKÖDŐKÉPESSÉG

Hosszú ideig csak latolgatni lehetett, hogy vajon lesz-e elég erő a brit elnökségben a 2007-2013-as költségvetés tető alá hozásához, különösen Tony Blair brit miniszterelnök nyári szereplése után. Az eredménytelen luxemburgi csúcsot követően szakértők még úgy vélték, az unió esetleg képes lesz profitálni a kialakult helyzetből, és végrehajtani azokat a reformokat, amelyek a további zökkenőmentes működés szempontjából fontosak lennének. Ma már egyértelműen látszik, hogy ez most elmaradt, ezzel szemben időben megszülethet egy a már huszonöt országból álló unió működőképességét is biztosító büdzsé.

Politikai taktikázás

2005. december 5-én - taktikai megfontolásból a féléves mandátum lejárta előtt alig egy hónappal, amikor valójában már csak kevesen számítottak rá - az angol elnökség beterjesztette első költségvetési javaslatát, amelyre Európa kemény elutasítással reagált.

Különösen az újonnan csatlakozott tagországok számára volt meglepő Nagy-Britannia miniszterelnökének indítványa: az összkiadás szintjét a GNI 1,03 százalékában maximáló költségvetésből 14 milliárd euróval (közel 10 százalékkal) jutott volna kevesebb az újonnan csatlakozott tíz tagország felzárkóztatására, a "nagyon korlátozott játéktérre" való hivatkozással. A javaslat a Magyarországnak szánt támogatást például 1,9 milliárd euróval szűkítette volna.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és az érintett tagállamok is elfogadhatatlannak minősítették a tervezetet, bár a tárgyalások megkezdődtek Blair és az egyes országok között. A budapesti találkozót követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy "van szándék a megállapodás útját járni, de nem minden áron".

A sok kiszivárogtatott hír mellett konkrétumokról valójában senki nem számolt be. Ekkor úgy tűnt, hogy a 2005 nyarán felvetődött dilemmák, vagyis az angol visszatérítés és a közös agrárpolitika finanszírozásának kérdése a "mennyiről hajlandók lemondani az újak" dilemmává formálódott. Azt is sejteni lehetett - ma pedig már egyértelmű -, hogy a brit taktika a tagországokkal való egyenkénti megállapodásra alapult.

Az Európai Tanács december 15-16-i brüsszeli ülésére - valószínűleg ez is a taktika része volt - egy második ajánlattal érkeztek a britek. A javaslat ugyan mindössze 2,5 milliárd euróval emelte a kilenc nappal korábban megismert kiadási oldalt, a többlet elsősorban a felzárkóztatási programokra szánt összegeket érintette, és a pénzek elköltésének szabályait egyszerűsítette. Ez utóbbi Magyarország és a többi új tagállam egyik leglényegesebb követelése volt.

Az új javaslat a megegyezés szempontjából szintén kulcsfontosságú tagállam, Spanyolország számára is kedvezőbb volt, s a luxemburgi javaslat ellen szavazó Hollandia és Svédország befizetési terheit is csökkentette. A közös agrárpolitika 2008-2009-es felülvizsgálata mellett azonban továbbra is kiállt Tony Blair. A közel harmincórás tárgyalás kiindulási pontja tehát a december 14-én előterjesztett 849,303 milliárd eurós közös költségvetési javaslat lett. Ezt ugyan egyes ET-tagok elfogadhatatlannak minősítették, azt azonban már senki nem zárta ki, hogy tárgyalási alap legyen.

Az unió 2007-2013-as költségvetése maratoni, érdekellentétektől hangos tárgyalás eredménye, amelyet a francia-brit szembenállás és az újonnan csatlakozott országok kemény fellépése többször majdnem zátonyra futtatott. A Der Spiegel német hetilap úgy fogalmazott, hogy a megállapodás megszületésének oka, hogy a résztvevők rájöttek: ha elhalasztják a tárgyalásokat, akkor sem lesz egyszerűbb a döntés. A francia sajtó pedig egyértelműen Angela Merkel német kancellár javaslatának tulajdonítja a sikert: Németország ugyanis 100 millió eurós felajánlást tett Lengyelország javára. A magyar és lengyel tárgyalási stratégia, valamint következetes érdekképviselet szintén hozzájárult ahhoz, hogy a britek végül kénytelenek legyenek engedményeket tenni az alkudozás során.

A végeredmény: a következő hétéves periódus közös költségvetésének kiadási oldala a GNI 1,045 százaléka, tehát 862,363 milliárd euró. Barroso kommentárja szerint ezzel az unió kilábalt a dermedtségből, és újra mozgásba lendült.

A vesztes, úgy tűnik, Nagy-Britannia, amely végül hajlandó volt lemondani a költségvetési visszatérítésből 10,5 milliárd euróról a felzárkóztatási programok javára, szemben a korábban javasolt 8 milliárddal, miközben a büdzsé legnagyobb hányadát elszipkázó agrártámogatások felülvizsgálata - bár 2008-2009-ben megkezdődik - valójában csak a 2014-2021-es költségvetés elkészítésekor válik kötelezettséggé. Tehát, míg a franciák, a mezőgazdasági politika legnagyobb haszonélvezői 2013-ig változatlan volumenű támogatást élvezhetnek, a legnagyobb részben általuk finanszírozott brit rabatt jelentősen lecsökken a következő hét év alatt.

Az unió tehát költségvetésesővel zárta 2005-öt, de reformok nélkül. Maradt az eddig bevált toldozó-foldozó stratégia, az átfogó felülvizsgálatra pedig várni kell. Kérdés, hogy meddig lesz fenntartható a bonyolult, mára egyre több kivétellel átláthatatlanná tett közös büdzsé struktúrája. Mint ahogyan kérdéses az is, hogy az unió bruttó nemzeti jövedelmének éves szinten 1,03 százalékáról végül 1,045 százalékára feltornázott kiadási oldal mennyire tükrözi Európa jövőorientált fejlődési perspektíváját.