Idén (is) két ország gazdaságának teljesítménye határozhatja meg jellemzően a világgazdaság alakulását: az Egyesült Államoké és Kínáé. Persze így volt ez már tavaly is, csak akkor elég egyértelmű jelek mutattak arra, hogy növekedést látunk majd e két nagy súlyú piacon. (A Morgan Stanley elemzése szerint 60 százalékban e két ország volt felelős az elmúlt négy-öt év rég nem látott növekedési tendenciájáért.)
Kipukkan a lufi?
Ez év elején azonban már nagyobb a pesszimisták aránya az elemzők körében, mint korábban. Egyesek szerint ugyan további expanzió várható, ilyen a Piac és Profit 2006. decemberi számában bemutatott Marc Faber is, aki 2007-re is komoly távol-keleti növekedést vár. Van, aki szerint csak átmeneti és fokozatos lesz a lassulás, a borúlátóbbak azonban az elmúlt időszak tőzsdei szárnyalását tekintve meredek visszaesésre számítanak, valahogy úgy, mint az ezredforduló táján, az internetlufi kipukkanásakor.
Barcza György a nagy esés pártján áll. Az ING Bank vezető makroelemzője szerint az Egyesült Államok és Kína "túlpörögte" magát, akárcsak országaikban a részvényárfolyamok, így várhatóan nagy esés következik be idén az első félévben. A szakember szerint a kisebb piacokra komoly kihatással lehet a visszaesés, ugyanakkor Európában - ahol a gazdaság fundamentumai jóval stabilabbak az említett két országénál -, nem várható akkora visszaesés a piacon. Az első félévben azonban mindenképpen a tőke megtartása és nem a nyereségképzés kellene, hogy játssza a főszerepet. Ezért Barcza inkább állampapír-befektetéseket javasol az első hat hónapra, s a kockázatosabb részvényügyleteket meghagyná a második félévre. Akik mégsem bírnak a játékszenvedélyükkel, fogadjanak a részvények, részvényindexek esésére (vagyis vegyenek fel short pozíciókat), vagy vonuljanak át a devizapiacra - igaz, ez az átlagember számára nem olyan könnyen elérhető.
Dzsubák Attila, az MKB Alapkezelő kereskedési igazgatója nem válogatott a kontinensek közt: véleménye szerint idén egyszerűen a fejlett piacok jobban teljesítenek majd, mint a feltörekvő (emerging) társaik. Ezeken a piacokon - a második negyedévtől - elsősorban a technológiai részvényekbe történő befektetést részesíti előnyben.
Hazai esélyek
Az Erste Bank elemzője, Miró József kicsit optimistább hazánk tekintetében: szerinte a magyar részvénypiacba 2007-ben is érdemes lesz befektetni. Úgy véli, elsősorban a kispapírok teljesítenek majd jól a hazai piacon. A súlytalan kisrészvények emelkedése nyilván nem hat majd az összprofit mértékére jelentősen, így a részvénypiac alapvető hajtóereje a gazdasági javulás, illetve a csökkenő kötvényhozamok által generált felértékelődés lesz.
Magyarországon ugyanis a részvénypiacot és a részvénypiaci szereplők egy részét a megszorító intézkedések, illetve a beinduló reformok sújtják, míg az államháztartási deficit és a finanszírozási igény csökkenése a hozamelvárásokat is csökkenti, így Miró József a kötvénypiacon további árfolyam-emelkedésre számít, ami a hozamokat jelentősen csökkentheti. A szakember szerint olyan kisebb papírokat érdemes az idén keresni, mint a Danubius vagy a TVK.
Optimisták a nemzetközi elemzők is: szerintük Közép- és Kelet-Európa részvénypiacai akár 15 százalékot is emelkedhetnek. A legjobban Magyarország, Törökország és persze Oroszország részvényárai növekedhetnek. A Citigroup 2007 végére 27,5 ezer pontos BUX-célértéket határozott meg, s a korábbi alulsúlyozásról felülsúlyozásra emelte a magyar részvénypiacra vonatkozó ajánlását.
Stabil Európa
Úgy tűnik, idén Európa játssza majd a biztos gazdasági pont szerepét a világban - és az elemzők várakozásaiban. Míg Kína és az Egyesült Államok számára a legtöbben jelentős lassulást prognosztizálnak az elmúlt évek növekedéséhez képest, addig az unió gazdasági növekedésével kapcsolatban - amely tavaly becslések szerint akár a 4 százalékot is elérhette - mindenki optimista.
A Goldman Sachs és a UBS véleménye is hasonló, amennyiben 2007-et a nyugat-európai részvény évének nevezték ki. Elemzőik szerint - mivel a lakosság egyre nagyobb százaléka költi el megtakarításait a tőkepiacokon - akár 10 százalékos emelkedés is simán bekövetkezhet az év végéig.
Miró József külön kiemelte, hogy mivel az európai gazdaság növekedési kilátásai továbbra is jók, ugyanakkor a gazdasági aktivitás kisebb mértékben csökken, mint az eddig várható volt, ezért további kamatemeléseket vár a piac. Szerinte akár 4 százalékra is emelkedhet 2008 elejére az európai irányadó ráta.
#page#
Dollárt, forintot?
A magasabb európai alapkamatnak elviekben vonzania kellene a befektetőket, ami megemelné az euró árfolyamát. A devizák területén azonban mégsem ennyire egyértelmű a helyzet a befektetők körében. Szinte mindenkinek más a véleménye arról, milyen pénznembe is érdemes fektetni az elkövetkező hónapokban.
A Commerzbank jelenlegi várakozásai szerint gyengülő forintra számíthatunk 6-9 hónapos távlatban, ezért az euró vásárlása ezen az időtávon ígéretes befektetésnek tűnhet. Barcza György is osztja a forintgyengülés elméletét, ám szerinte érdemes kivárni, amíg 265 forintos szintre emelkedik az euró, majd azon a ponton visszaváltani forintra, ami aztán ismét megizmosodhat az év hátralévő részében.
Dzsubák Attila harmadik utat választott a vitában: a devizapiacon a dollár helyzetét látja a legkedvezőbbnek, szerinte mind a forinttal, mind az euróval szemben a dollár erősödését láthatjuk ez évben.
A GfK Custom Research Worldwide és a Wall Street Journal 2006 őszén újra felmérte az európai - s így többek közt a magyarországi -, valamint az amerikai háztartások vagyoni helyzetét, a leggyakrabban preferált befektetési formák jelenlegi és jövőben várható pozícióját, valamint azt is, hogy hogyan alakulnak a lakosság megtakarításra vonatkozó várakozásai.
A már sokszor, számos fórumon elhangzott feltételezés, miszerint a magyarok ritkán fektetik be a pénzüket, az adatok alapján talán most jellemzőbb, mint valaha. 2006 végére hat hónap alatt 75-ről 81 százalékra ugrott azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyek egyik befektetési eszközt sem választották pénzük kamatoztatására - elérve ezzel a felmérés történetében a legmagasabb szintet. Ez az arány közel a kétszerese a nyugat-európai átlagnak, és közel harmadával magasabb, mint az összeurópai arány. A vizsgálat eredményei szerint a magyarországi változások beleillenek az európai tendenciákba, hiszen Európa-szerte jellemző jelenség a befektetési kedv lanyhulása.
Csökkent a megtakarításait alacsonyabb hozamú, ám ugyanakkor kisebb kockázattal járó rövid lejáratú betétekben kamatoztatók aránya (13 százalék). Minimálisan emelkedett a részvényekbe, illetve befektetési alapokba invesztálók aránya. Az életbiztosításokat és nyugdíjalapokat igénybe vevők arányában sem történt számottevő elmozdulás: a tavaszi 10, illetve 7 százalékról az életbiztosítást választók aránya 9 százalékra, illetve a nyugdíjalapok preferálóinak aránya 8 százalékra változott.
A jövőbeli megtakarításokkal kapcsolatban újfent Közép-Európa, s ezen belül Magyarország a legpesszimistább. Míg az Egyesült Államokban 10 százalék, Európában pedig 17 százalék gondolja úgy, hogy sokkal kevesebbet fog megtakarítani, mint az elmúlt 12 hónapban, addig Közép-Európában 31 százalék, Magyarországon pedig 40 százalék gondolkodik hasonlóképpen. Hazánkban a valamivel, illetve sokkal több megtakarításra számítók aránya ősszel 4, illetve 2 százalék volt, szemben a tavaszi összesített 12 százalékos aránnyal. Tény ugyanakkor, hogy a legalább változatlan megtakarítással számolók aránya is 31 százalékra csökkent a 2006. tavasszal mért 50 százalékos arány ellenében.
Mégis betét?
Persze lehet, hogy 2007-ben az jár a legjobban, aki a legegyszerűbb és legbiztosabb megoldást választja. Hiszen érdemes-e rizikót vállalni akkor, ha a szakemberek csupán 10-15 százalékkal kecsegtetnek a világ tőzsdéin, miközben a magyar bankok is két számjegyű hozamot ígérő ajánlatokkal rukkolnak elő?
Tény, hogy a 10 százalékos banki kamat ma elérhető, de csak néhány hónapos lekötésre, s nem mindenkinek elérhető konstrukciókban (lásd Piac és Profit, 2006/12.). A jegybanki kamatcsökkentéssel párhuzamosan persze a banki kamatok is mérséklődni fognak, így elképzelhető, hogy alig 7-8 százalékot hoz majd egy egyéves lekötés, de természetesen még az is jobb, mint egy tőzsdei ügyleten elszenvedett 20-30 százalékos bukás.
Valóban nehéz idén dönteni arról, mibe is fektessük megtakarított pénzünket. A CIB elemzői nem is mertek konkrét ajánlatokkal előrukkolni, ugyanakkor felhívták a figyelmet azokra a szabályokra, amelyeket minden befektetőnek alaposan meg kell fontolnia, mielőtt döntene pénze további sorsáról. Mindenkinek fel kell mérnie, milyen formában keletkezik a jövedelme (forint, deviza, megtakarítási számlák). Mindenki gondolja át, milyen hosszú időre tudja nélkülözni pénzét, vagyis milyen időtávon szeretne megtakarítani. Ezzel szoros összefüggésben pedig meg kell határoznia a kockázatvállalási hajlandóságát. Hiszen egy befektetés, amely hosszú távon rendkívül nyereséges, egy hónapos távlatban lehet épp fájóan veszteséges is, míg egy alacsonyabb hozamú állampapír minden kockázat nélkül bármikor visszaváltható. A befektetések egyik legfontosabb kritériuma tehát saját magunk alapos ismerete: e nélkül fájdalmas - és költséges - meglepetések érhetnek minket a befektetések mocsaras talaján.
