Az internet, különösen a „webkettő" - vagyis az, hogy a világhálón a felhasználók aktívan tudnak tartalmat elhelyezni bárki számára hozzáférhető módon - nagyobb hatással lehet az életünkre, mint azt valaha is gondoltuk volna. A kutatók mostanra arról beszélnek, hogy ehhez alkalmazkodva újra kellene fogalmazni a demokratikus struktúrákat is. Hendrik Heuermann és Ulrike Reinhard, a Reboot_D (D, mint demokrácia) című tanulmány szerzői szerint a képviseleti demokrácia mostanában egyébként is gyakran emlegetett válsága mögött nagy részben az internetnek köszönhető változások húzódnak. Az emberek kezdik természetesnek venni, hogy elmondhatják a véleményüket, hogy néhány kattintással információt szerezhetnek az őket érdeklő, érintő kérdésekről, és nehezményezik, hogy a politika területén ez máig a legkevésbé van így.
Csekély vonzerő
A parlamentáris demokráciában a döntések gyakran zárt ajtók mögött születnek, amit az emberek a tanulmány szerint egyre kevésbé fogadnak el természetesnek az Európai Unióban. Az internetnek és a közösségi portáloknak köszönhetően részt kívánnak venni a döntési folyamatokban, és átlátni, kommentálni azok eredményét. Egyes vélekedések szerint a világnak előnyére válna, ha a közösségi oldalak kollektív intelligenciáját és kreativitását felhasználnák a politikusok. A világ egyre összetettebb problémáinak megoldásához - vagy legalábbis a cselekvési terv kitalálásához - olyan sokféle kompetenciára lenne szükség, hogy ebben nagyobb csoportok sokkal eredményesebbek lehetnének. A tanulmány szerzői szerint ezért a 21. század demokráciájának az internetre, azon belül pedig a közösségi portálokra kellene épülnie. Természetesen ez számos technikai kérdést vet fel, de talán ennél is nehezebben áthidalható az emberi tényező.
Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az internet valóban a klasszikus görög közvetlen demokrácia eljöveteléhez vezet. Egyrészt az internetpenetráció pillanatnyilag egyáltalán nem teljes körű, és azok a magasabban képzett, jobb módú rétegek férnek hozzá elsősorban, amelyek korábban is aktívan részt vettek a demokráciában.
Az internetes demokrácia létrejöttének szűk keresztmetszete először is a digitális írástudás (e-készségek) alacsony szintje. Ahhoz ugyanis, hogy a közügyek valóban mindenki számára egyenlő módon hozzáférhetővé váljanak on-line, az új médiát jól ismerő és készségszinten működtető felhasználókra lenne szükség. Amennyiben ez a készség nem általános - és ez egyelőre így van -, a demokratikus rendszernek mindenképpen biztosítania kell valamennyi állampolgár számára minden információ, adat, lehetőség off-line elérhetőségét is. Ez persze nem zárja ki a párhuzamos on- és off-line működést, de például lehetetlenné teszi az on-line megoldásnak köszönhető költségcsökkenést, így veszít vonzerejéből az államigazgatás számára.
Tömeges, de nem általános
„Az internet nemhogy hatalmat adott volna a némaságra kárhoztatott tömegek kezébe, hanem egyenesen növelte a politikai folyamatokban amúgy is részt vevő, magasan képzett és jómódú polgárok szerepét" - foglalja össze Nicole Allan, a Pew közvélemény-kutató tavalyi internetkutatásának eredményét az Atlantic magazinban. Az amerikai felmérés szerint a neten ugyanazok politizálnak, akik korábban is tették. Hiába nő ezen a fórumon a közügyekhez hozzászólók száma, társadalmi összetételük nem változik. Vagyis a legjobb esetben is inkább csak tömegessé, de nem általánossá válik a politikai közéletben való részvétel.
Ezzel ellentétes eredmények is léteznek, amelyek szerint a Facebookon, a Twitteren és más közösségi oldalakon a közéleti témákhoz hozzászólók társadalmi megoszlása sokkal kiegyenlítettebb, mint más, off-line fórumokon. Éppen ezért a társadalom fejlődése szempontjából az internet egészén belül kiemelt jelentősége lehet a közösségi oldalaknak. Az aktivizálás egyik leghíresebb példája, a Causes nevű honlap - amely a legkülönfélébb társadalmi kezdeményezésekhez nyújt kapcsolódási lehetőséget - olyan alkalmazásokat fejlesztett ki, amelyek révén rákapcsolódhatott több közösségi oldalra, így azok felhasználói könnyebben találkozhatnak vele. Egyik alapítója, a huszonhat éves Joe Green filozófiája szerint „a világot mindenki képes megváltoztatni, és ennek az a legjobb módja, ha az ismerőseivel beszél". Annál is inkább az ismerősökkel való beszélgetés terepe ez, mert a korábban említett Pew-kutatás szerint a névtelen szerzők többsége hiába írja meg a véleményét, ha senki sem olvassa a blogját, de a fórumokon feltett kérdésekre is csak ritkán érkezik válasz a döntéshozóktól.
Lehet. De akarom?
Digitális demokrácia vagy kiberbalkán című tanulmányában Pogonyi Szabolcs bár elismeri, hogy az internet anonimitása lehetővé teszi az egyenlőséget a beszélők között, és megnehezíti a szólásszabadság korlátozását, hozzáteszi: a technikai feltételek megléte még nem garantálja a racionális diskurzus kialakulását. Az internetes nyilvánosságban a különböző vélemények képviselői gettókba tömörülhetnek. A zárt szekták tagjai szinte kizárólag egymással érintkeznek, és így alapvetéseik sosem kérdőjeleződnek meg. Noha semmilyen külső kényszer nincs, a racionális észhasználat és érvelés hiányzik a fórumokból és a chatszobákból.
Az, hogy az internet segítségével a viták kialakulása helyett mindenki a hozzá hasonlóan gondolkodókat találhatja meg az ország vagy világ bármely pontján, eredményezi a „kiberbalkanizáció" néven ismertté vált jelenséget. A fogalmat leíró Van Alstyne-Brynjolfsson szerzőpáros kutatási eredményei szerint minél határozottabb a nézet és speciálisabb az érdeklődés, annál valószínűbb, hogy az internetet szűk véleménygettók kialakítására használják fel az emberek. A tudósok szerint a szabad véleménynyilvánításhoz nem elég, ha nincs cenzúra. Az igazi demokráciához arra is szükség van, hogy az emberek olyan véleményekkel és nézetekkel találkozzanak, amelyeket önszántukból nem választanának. Vagyis nem elég, ha mindenki elmondhatja a véleményét, az igazi demokrácia feltételezné, hogy az egyet nem értők között is vannak közös ügyek, amelyekről racionális vita folyik. Úgy tűnik azonban, hogy a polgárok többsége nem kér az effajta vitából, és ha választhat, hasonlóan gondolkodó tömegek társaságát választja. Abban pedig, hogy ez megváltozzék, az internet nem jelent előrelépést. Lehetőséget teremt nagyobb számú és újfajta interakcióra, de nem garantálja, hogy az emberek ezt használni is fogják.
Aktivizáló hatás
Közhely, hogy az internet leglátogatottabb tartalmainak köze sincs a politikához vagy a közélethez, de bizonyos kutatási eredmények azt igazolják, hogy az internet képes politikai aktivitásra serkenteni korábban passzív embereket. Ez volt látható például Barack Obama elnöki kampánya során, melyben az internet minden korábbinál nagyobb szerepet kapott.
A Demos Magyarország kutatásai szerint a magyar nyelvű oldalakon szörfözve is növekvő közéleti és politikai aktivitásra lehetünk figyelmesek. Míg a fiatalok általában kevéssé érdeklődnek a politika iránt, az internet mindennapi eszközük, lételemük. Az információk, vélemények és vitafórumok végtelen tárháza által ők is egyre nagyobb eséllyel kezdenek érdeklődni a civil ügyek és a politika iránt. Venczel Sára, a Demos kutatója az internet és a politika viszonyát feldolgozó, a Generáció 2020 által szervezett minikonferencián tartott előadása szerint a digitálisan megosztott Magyarországon, ahol általános szkepticizmussal fordulunk a politika felé, a digitális bennszülöttek napról napra gyarapodó rétege elkezdett foglalkozni a politika és a közélet kérdéseivel.
