Bár az Amerikai Egyesült Államok nem írta alá az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására vonatkozó kiotói egyezményt, az önkéntes környezetvédelmi szövetségek kialakításában az élen áll. Az ország környezetvédelmi hivatala, az EPA - Environmental Protection Agency - kidolgozott számos, az energiafelhasználás hatékonyságát vagy éppen a káros anyagok kibocsátásának csökkentését előirányzó projektet, amelyekhez a vállalatok önkéntesen csatlakozhatnak. A tisztán üzleti szereplőket tömörítő együttműködések száma szintén dinamikusan nő. Európán belül Hollandiában és Németországban a legjelentősebbek a hasonló mozgalmak, derül ki a KÖVET - a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület - szaklapjában olvasható cikkből.

Az Európai Unió ajánlásában megfogalmazottak szerint az önkéntes megállapodások kiválthatják a hagyományos környezetvédelmi szabályozókat, például a normákat vagy az engedélyeztetési folyamatokat, a környezetvédelmi díjakat, adókat, amelyek gyakran nem kellően hatékonyak, betartatásuk pedig költséges. A normák rendszere például nem motiválja a vállalatokat a benne foglalt határértékek túlteljesítésére, másrészt nem valósítja meg az EU által is elfogadott "szennyező fizet" elvét, hiszen a határértéken belül teljesítőkre nem szabható ki büntetés - írja Zilahy Gyula egyetemi docens az Együttműködés a fenntartható fejlődésért című cikkében (Lépések a fenntarthatóság felé... 13. évfolyam 1. szám).

A szövetségekbe rendeződő vállalatok számára az egyik legfontosabb motiváció, hogy a környezetvédelem területén vezető szervezetként tudnak megjelenni, másrészt eredményeik nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint ha csupán jogszabályokat tartanának be. Szintén fontos tényező, hogy a jogszabályokat, adókat kevésbé befolyásolni tudó szféra az önkéntes kötelezettségvállalásokkal kiszámítható, a cég gazdasági teljesítőképességét is figyelembe vevő környezetet tud kialakítani a saját maga számára. Sőt, mára a versenyben maradásnak is elengedhetetlen eszközévé vált, hogy a multinacionális vállalatok kihasználják a különféle hálózatokban rejlő előnyöket.

A PricewaterhouseCoopers néhány hónapja publikált tanulmánya rámutat arra is, hogy a vállalatok "zöldülését" nagymértékben ösztönzi, hogy - miközben tartanak a környezetterhelés egyre erőteljesebb jogszabályi következményeitől - bővül a klímakérdést negligáló cégekkel szemben elutasító magatartást tanúsító fogyasztók köre. A nemzetközi tanulmány hangsúlyozza, a cégek mind vásárlóik, mind a kormányok elvárásainak szeretnének megfelelni, amikor ágazati és iparági tömörülésekhez csatlakoznak.

A vezető európai kiskereskedelmi áruházláncok közül néhányan, az Európai Kiskereskedői Kerekasztal (European Retail Round Table; ERRT) tagjai például idén márciusban kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben megfogalmazták önkéntes energiatakarékossági vállalásaikat, reagálva az Európai Bizottság által kiadott, az energiahatékonyságról szóló zöld könyvre. A mindennapi életben a fogyasztók kegyeinek elnyeréséért egymással sokszor éles harcot vívó áruházak - az Ahold, az Asda/Wal-Mart, a C&A, a Carrefour Group, a Delhaize Group, a DSG International, az El Corte Inglés, a H&M, az IKEA, az Inditex, a Kingfisher, a Marks&Spencer, a Metro Group és a Tesco - ily módon közös célokat tűztek ki az éghajlatváltozás kezelésének érdekében. Az EB-tanulmány ugyanis rámutatott, hogy az EU a jelenlegi energiafogyasztásának legalább 20 százalékát költséghatékony módon tudná lefaragni, megtakarítva évi 60 milliárd eurót. A tizennégy, Európa számos városában jelen lévő vállalat olyan kötelezettségeket vállalt, mint hogy 2020-ig a kiinduló év - ez a legtöbb esetben 1990 - referenciaértékéhez viszonyítva legalább 20 százalékkal csökkenti a kereskedelmi egységek négyzetméterenkénti energiafelhasználását, és a megújuló energiák felhasználása is meghaladja addigra a 20 százalékot arányaiban, ahogyan azt az Európai Bizottság célul tűzte 2020-ig.

A nagy kiskereskedelmi láncok körében született megállapodás jelentősége azonban messze túlmutat a cégek konkrét vállalásain, hiszen a tapasztalatokból a beszállítók és a kisebb partnercégek is okulhatnak a közzétett legjobb gyakorlatok révén, és hasznos példa lehet a fogyasztók számára is. Ezek a jól ismert, összességében hetente akár 250 millió vásárlót kiszolgáló kiskereskedelmi üzletek ugyanis potenciális véleményformálóként vannak jelen a társadalomban. Komoly segítséget nyújthatnak tehát a kormányoknak abban, hogy a lakosság környezettudatos, átgondolt fogyasztóvá váljék.

- A fogyasztói hűség elnyeréséért folytatott küzdelemben egyre gyakrabban már nem csupán az értékek, a választék és a kényelem a döntő szempont, hanem a jó szomszédság, a közösségben való aktív részvétel és a környezetvédelmi problémák kezelése is. A cég és a fogyasztóink energiahatékonyságának javítása a 21. századi sikeres üzlet egyik fontos ismérve - mutatott rá Sir Terry Leahy, a Tesco vezérigazgatója és az ERRT elnöke a szövetség megalakulása kapcsán.

De nem csupán a vevőt közvetlenül kiszolgáló kiskereskedelmi cégeknek van hatásuk a fogyasztókra, a gyártók együttműködései legalább ilyen fontosak a vásárlók környezettudatos szemléletének kialakításában. Az információtechnológiai cégek körében létrejött ágazati együttműködések például szinte egytől egyig célul tűzték ki a fogyasztó tanítását.

Alig egy éve alakult például a világ legjelentősebb IT-gyártóit tömörítő Climate Savers Computing. A ma már több mint száz tagot számláló kezdeményezés a szén-dioxid-kibocsátás, valamint a számítógépek energiafogyasztásának csökkentését szeretné elérni; 2010-re a jelenlegi adatok 50 százalékára. Az ágazati kooperáció élén a Dell, az EDS, a Google, a HP, az Intel, a Lenovo, a Microsoft és WWF (World Wildlife Fund) áll, míg a támogatói közé tartozik például az AMD, a Delta Electronics, az eBay, a Fujitsu, a Hitachi, a Marvell Semiconductor, a NEC, a Sun vagy a Supermicro.

Amellett, hogy a piac vezető vállalatai úgy vélik, a tömörülés hatékonyabb alkatrész-felhasználáshoz és a számítógépek és szerverek energiagazdálkodási képességének javításához vezet, az sem mellékes számukra, hogy közösen agilisabban tudják a zöld termékek irányába terelni az egyéni fogyasztókat, valamint a vállalati beszerzéseket. Becsléseik szerint így akár évi 54 millió tonnával is csökkenteni tudják a számítógépek működése által a légkörbe került szén-dioxid mennyiségét; ez körülbelül 11 millió autó vagy 10-20 széntüzelésű erőmű szennyezésével egyenértékű.

Egyre több önkéntes szövetség alakul az unióban és az Egyesült Államokban is az ipar és a kormányzati szféra között (Magyarországon hasonló, a környezetvédelem érdekében hozott megállapodásra még nem volt példa). Az üzleti élet szereplői számára ezek az együttműködések a kiszámítható környezetet jelentik, míg a kormányok a nemzetközi vállalásaik teljesülésének zálogaként tekintenek az együttműködésekre.

Hollandiában például a kormány már 1999-ben együttműködést kezdeményezett az ország energiaintenzív iparvállalataival az energiafelhasználás hatékonyságának javítása érdekében. Ennek eredményeképpen ezek a cégek ma a világ élvonalához tartoznak, ami az energiahatékonysági szempontokat illeti. Konkrét számokban pedig az együttműködés 2012-ig mintegy 4,6 millió tonna megtakarítást jelent szén-dioxid-kibocsátás terén, miközben a kormány, ígéretéhez híven, 1999 óta nem hozott semmilyen intézkedést, amely a szén-dioxid-kibocsátás mértékét vagy az energiafelhasználás hatékonyságát érintette volna.

Közösen zöldülünk

A fogyasztók, a kormányzatok és egyre növekvő mértékben az üzleti szféra is zöldül tehát, méghozzá közösen. A globális környezettudatosság hulláma ugyanis rákényszeríti a gazdasági élet szereplőit, hogy felülkerekedjenek bizonyos érdekeken vagy ellenérdekeken. Zilahy Gyula szerint ezek az együttműködések - a beszállítói vagy iparági szövetségek, a kereskedelemi hálózatok között létrejövő megállapodások vagy a hatóságokkal és a civil szférával való kooperációk - fél évszázaddal ezelőtt még ismeretlenek és szükségtelenek voltak, ma pedig egy átalakulási folyamat első lépcsőfokai, amelyeket nagy valószínűséggel számos új együttműködési forma fog követni az elkövetkező években.