Még csak három-négy éve, hogy piacra kerültek az első amatőr digitális fényképezőgépek, de a technikai fejlődésük azóta elképesztő lendületet vett. A gépek egyre kisebbek lettek, az érzékelőjük felbontóképessége pedig egyre növekedett. A cél eredetileg az volt, hogy a hagyományos fényképezőgépekéhez hasonló méretet elérjék, azután a miniatürizálás következett, az abszolút törekvés pedig az, hogy a használhatóságukat a hagyományos fényképezőgépek szintjére hozzák fel.

Inkább digitális, mint hagyományos

Egy 2003 júniusa és szeptembere között végzett osztrák internetes felmérés szerint tízből négyen azon a véleményen vannak, hogy a digitális kamerák a hagyományos fényképezőgépeket mindenképpen háttérbe szorítják. Az okok között a válaszolók a digitális készülékek legnagyobb előnyeként említik az analógokkal szemben a felvétel azonnali ellenőrzésének lehetőségét. Az is kedvező, hogy a digitális fotókból többnyire jó minőségű otthoni fotónyomtatóval készíthetnek papírképet. Az elkészült fotók számítógépes szerkeszthetőségét 85,8 százalékban említették mint előnyt, míg a kezelhetőséget és az archiválási lehetőséget, CD-re írhatóságot 80,8 százalék. A számítógépen vagy a televízió képernyőjén való megtekinthetőség a kérdőívet kitöltők 62 százaléka szerint a fő ok, amiért a digitális technológia a hagyományos fényképezéssel szemben előnyt élvez. A felmérésből az is kiderült – s ez a megállapítás talán általánosnak is tekinthető –, hogy ma a vásárlók 87 százaléka döntene adott esetben digitális kamera megvásárlása mellett a hagyományos helyett.

A kereslet növekedésével a digitális fényképezőgépet gyártók tábora egyre nő. Igaz, van köztük olyan, amelyik egyelőre egyetlen modellel van jelen a piacon. A legszélesebb talán a Canon, a Fujifilm, a Kodak, a Nikon, az Olympus és a Sony palettája. Kompakt kamera már 20–30 ezer forinttól beszerezhető, a legjobbakat pedig 300–400 ezer forint környékén találjuk. A tükörreflexes digitális fényképezőgépeknek ez az induló ára, a cserélhető objektíves SLR gépek váza viszont önmagában közel egymilliót kóstál.

Kompakt, cserélhető és nem cserélhető objektíves

A digitális fényképezőgépeknek három fajtáját különböztetjük meg: ezek a kompakt (fix vagy zoom objektívvel), a cserélhető objektíves SLR tükörreflexes, valamint a nem cserélhető objektíves ZLR tükörreflexes fényképezőgépek. Utóbbiak számos automatikus és manuális módot kínálnak, de a legnagyobb szabadságot mégis az SLR kamerák adják a fotók elkészítésében, mert akár a meglévő objektívjeinket is használhatjuk velük. A profi fotósok éppen ezért SLR kamerával dolgoznak.

A kompakt készülékek a leginkább népszerűek a piacon, hiszen megfizethető áruk és a filmes gépekhez hasonló tudásuk minden fotózást kedvelő és amatőr igényét kielégítik. Rengeteg funkciót tartalmaznak, és akár egy farzsebben is elférnek. Létezik ugyanis egy centiméter vastag multifunkciós fényképezőgép is! A külalakjuk tetszetős, és több színben is megvásárolhatók. Technikailag a kompaktok már akár 12-szeres optikai zoomra képesek – ez egy 35 milliméteres filmmel működő fényképezőgépre szerelt, 35–420 milliméteres zoomobjektívnek felel meg –, van optikai képstabilizátoruk, amely kiküszöböli a rázkódást, és – PC közbeiktatása nélkül – közvetlenül nyomtathatnak, továbbá akár sorozatfelvételt is tudnak. Az optikai zoomon felül lehetőség van a kép közepének további digitális nagyítására is, de ez a minőség rovására megy.

Mivel a digitális gépek egy pillanattal később exponálnak, mint analóg társaik, profi szinten a törekvés az, hogy minél rövidebb expozíciós késedelmi időt érjenek el. Ma a legjobb gépeknél ez 37 ezredmásodperc, amely a sportfotósok igényeit is abszolút kielégíti.

Felbontás és képméret

A digitális fényképezőgépeknél a legfontosabb jellemző a képfelbontás. Ez az érték határozza meg, hogy mekkora papírképet tudunk róla nagyítani. Másképpen: a felbontás nem más, mint a képpontok összessége, amit a kamera CCD érzékelője rögzít. A CCD fényérzékeny elektronikus csip, amely a digitális fényképezőgépekben a filmet helyettesíti. A pixelek vagy képpontok ezen a csipen helyezkednek el, és reagálnak a fényre. Minél több pont van a CCD-n, annál nagyobb a felbontása a képnek, ezáltal nagyobb kép állítható elő. A felbontást megapixelben (millió pixel) szokták feltüntetni.

A digitális gépek mára képminőség tekintetében behozták lemaradásukat a hagyományos gépekkel szemben. A legolcsóbb, legegyszerűbb digitális gép is ugyanolyan minőségű fotót tud készíteni egy 9x13 centiméteres, szabványos méretű papírra, mint egy hagyományos kompakt vagy tükörreflexes fényképezőgép. A profi digitális masináknál az érzékelő felbontóképessége 6–11 millió pixel, és ez a ma elvárható nyomdai minőséget is maradéktalanul kielégíti A4-es papírméretig. Azt azonban tudni kell, hogy bár a nyomdai követelményeknek a digitális gépek általában megfelelnek, egy digitális CCD vagy az egy-két gyártó által előnyben részesített CMOS érzékelő még mindig nem versenyezhet a hagyományos, 35 milliméteres filmkocka felbontásával, amely 15–20 millió pixelnek megfelelő képpont. Hétköznapi használatra amúgy egy 3 millió pixeles CCD-vel rendelkező gép maradéktalanul megfelel.

A felbontóképességgel együtt nő a színmélység, amely szintén nem hagyható figyelmen kívül. A 8, 12, 16, …36 bites színmélység azt jelzi, hogy a digitális érzékelő egy pixele egy színnek hány árnyalatát tudja visszaadni. Minél magasabb a két említett paraméter – a felbontás és a színmélység –, annál magasabb a fogyasztói ár.

Memóriakártyák ideje

A digitális fényképezőgépek központi alkatrésze a memóriakártya, amely a készíthető felvételek számát határozza meg. Vásárláskor a kamerához minden esetben mellékelnek egy 8–32 megabitos memóriakártyát, amely hamar kevésnek bizonyul, tekintve, hogy egy 8 megabitos kártyára körülbelül 32 alap, 16 normál és 8 finom felbontású kép fér rá.

A memóriakártyák természetesen cserélhetők, akár 1 gigabitosig, amely például több ezer 1280x960-as felbontású képet tud fogadni. Az alap VGA felbontás 640x480, ezt például az 1024x768, 1792x1344, 2560x1920 méretek követhetik. A digitális gépek TIFF és JPEG formátumban mentik el a képeket Compact Flash, Smart Media, MemoryStick vagy Secure Digital (SD) memóriakártyájukra, amelyek más digitális eszközökben is felhasználhatók, mint például PDA-ban (digitális asszisztens), mobiltelefonban, videokamerában, televízióban (!) vagy MP3 zenelejátszóban. A memóriakártyák persze a fotók mellett különböző formátumú videó- és hanganyagokat is képesek tárolni, és a végtelenségig lehet őket használni, felvenni rájuk, letörölni és újra felvenni, minőségi romlás nélkül.

A végén meg kell említenünk a számítógépes csatlakozást is, mert a fotókat valamilyen számítógépre töltjük le, itt kategorizáljuk, csoportosítjuk őket, hogy később például CD-re archiválhassuk. A kamerát vagy soros, vagy USB csatlakozón keresztül csatlakoztathatjuk a számítógéphez, de utóbbi az elterjedtebb és gyorsabb módszer.

A gyártók emellett különféle képnéző és -szerkesztő szoftvereket is mellékelnek a fényképezőgéphez, amelyekkel a kevésbé sikerült fotókon is sokat lehet javítani. A mai fényképezőgépek és memóriakártyára rögzítő videokamerák mozgókép-felvételeit is lehetőségünk van számítógépen szerkeszteni, illetőleg írható DVD-n elmenteni. Az utóbbi egy-két évben rendkívül népszerűvé váltak a fotónyomtatók is, amelyek PC nélkül képesek szegélymentes A4-es vagy 10x15 centiméter méretű fényképmásolatok készítésére és megosztására.

Egy márkás fotónyomtató körülbelül 30 ezer forintnál indul, de egy, a műtermekével felérő képminőséget adó masináért már 100 ezer forintot kell fizetni.