Régebben mindössze partnerek voltunk, most stratégiai partnerekké válunk - nyilatkozta az Európai Bizottság tavaly őszi, a kínai kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó ülése után Benita Ferrero-Waldner, az Európai Unió külkapcsolatokért felelős biztosa. Igaz, az EU és Kína már 2003 óta stratégiai partnernek tekinti egymást.
Kereskedelmi kapcsolatok
A kereskedelmi kapcsolatok az elmúlt három évben különösen intenzíven fejlődtek. Kínának az Európai Unió a legnagyobb kereskedelmi partnere, az unió külkereskedelmében az ázsiai ország a második helyen áll. A forgalom értéke 2004-ben 177,3 milliárd euró volt, egy évvel később 217,3 milliárd, tavaly pedig már 272,3 milliárd. Az árucsere korántsem kiegyensúlyozott: az unió nem volt képes lépést tartani a kínai dinamikával. Hiánya egyes források szerint körülbelül 100 milliárd euró, és ez csak nőhet, hiszen brüsszeli elemzők nem tartják kizártnak, hogy az unió behozatalában a kínai áruk rövid időn belül az első helyre kerülnek.
Az Európai Unió munkavállalói már ma is növekvő elégedetlenséggel nézik, mint özönlik a piacra az ázsiai áru: munkahelyüket féltik tőle, más szemszögből nézve azonban számukra is előnyös az az árverseny, amely ennek nyomában kialakult. Peter Mandelson, az unió kereskedelemért felelős biztosa előszeretettel hangoztatja, hogy a "kínai kapcsolat" olcsóbb árut jelent az áruházak polcain, olcsóbb alapanyagot a vállalkozóknak, az éles verseny pedig csak javára válik az európai gazdaságnak.
Ebben aligha vitatkozik bárki is a kereskedelmi biztossal, de a nehézségek éppen ezen a területen gyülemlettek föl leginkább. Kínát mindeddig nem sikerült rávenni, hogy maradéktalanul tartsa magát azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket öt évvel ezelőtt vállalt, amikor a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet tagja lett. Az unió joggal nehezményezi, hogy a kínai áruk hatalmas állami támogatással kerülnek az európai piacra, ahol tehát így egyenlőtlen feltételekkel versenyeznek a termelők. A büntetőintézkedések nem hozták meg a kívánt eredményeket, olykor az is gátolja hatékonyságukat, hogy maguk az európaiak sem egységesen állnak hozzá egy-egy dömpingellenes intézkedéshez. Így volt ez például a kínai bőráruk esetében, amikor az észak-európai országok tiltakoztak a kínai szállítókat sújtó büntetővámok ellen, míg a déliek messzemenően egyetértettek a meghozott intézkedésekkel.#page#
Az európaiak sürgetik továbbá, hogy Kína nyissa meg piacait, ne nehezítse a legkülönfélébb eszközökkel, egyebek közt a bonyolult etikett-előírásokkal az európai áruk bejutását, csökkentse a magas vámokat, és gyorsítsa fel a vámeljárást. Sok kritika éri Kínát a szellemi tulajdon eltulajdonítása miatt is: az unió e tekintetben is igen szigorú föllépést helyezett kilátásba.
A növekedés hátrányai
Az uniós tárgyalók megkülönböztetett figyelmet kívánnak fordítani a kínai gazdasági növekedés káros következményeinek visszaszorítására: a hatalmas ország gazdasága rendkívüli energiaigényét nyolcvan százalékban szén alapú erőművekből nyeri. A Standard & Poor's adatai szerint Kína egységnyi GDP előállításához legkevesebb hatszor annyi energiát használ föl, mint az Egyesült Államok. A kiotói jegyzőkönyvnek az ázsiai ország amolyan csöndes támogatója: fejlődő országként nincs csökkentési kötelezettsége. Eközben a legtöbb számítás szerint három év múlva nagyjából annyi szén-dioxidot fog a levegőbe bocsátani, mint az Egyesült Államok.
Igaz, mintha Kínában is tudatában volnának a veszélyeknek. Azt ugyan határozottan jelentik ki minden alkalommal, hogy a gazdasági növekedést fontosabbnak tartják, mint a szigorú környezetvédelmi előírások betartását, de - méghozzá amerikai adatok szerint - szén-dioxid-kibocsátásuk 1996 és 2000 között 17 százalékkal csökkent, miközben a gazdaság 36 százalékkal bővült. A közelmúltban pedig elhatározták, hogy tízezer szénbányát bezárnak.
Az év elején még biztató tárgyalások folytak arról, hogy nagy mennyiségű - 1,4 milliárd kilowatt - villamos energiát vásárolnak Oroszországtól, később azonban elálltak az üzlettől; mint oly gyakran, ezúttal is árviták miatt: az oroszok éppen a dupláját akarták kapni - kilowattonként 8 dollárcentet - annak, amennyit Kína hajlandó lett volna fizetni. Az oroszok ennek ellenére bíznak benne, hogy végül megvalósul az a hatalmas üzlet, amelynek méreteire jellemző, hogy 2008-2010 között évente 3,6-4,3 milliárd, 2010-2015 között évi 18 milliárd, 2015 után pedig 38,4 milliárd kilowatt áramot fognak eladni Kínának. A szén végül is fogyóban a Mennyei Birodalomban - mondják Anatolij Csubajsznak, az Egységes Orosz Energetikai Rendszer, a JEESZ első emberének környezetében.
Az Európai Unió egészen biztosan egyetértene, ha Kína orosz árammal fűtené egyes vélemények szerint mára kissé túlfűtött gazdaságát, hiszen Brüsszel stratégiai partnert szeretne látni Pekingben a globális fölmelegedés elleni világméretű küzdelemben is. Aminthogy persze más fontos, kettejük szorosan vett kapcsolatain ugyancsak túlmutató világpolitikai kérdésben is.#page#
A gazdaság nem minden
Az unióban eddig is méltatták Kína együttműködését az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozásában. Továbbra is bíznak benne, hogy a nehezen túlbecsülhető kínai befolyás elég lesz ahhoz, hogy Észak-Korea fölhagyjon nukleáris terveivel. Nem mindenki osztja ezt az álláspontot. Thomas Friedman, a New York Times világhírű publicistája szerint ebben a kérdésben mindketten elmarasztalhatók: az Európai Unió és Kína is szeretné, ha nem szaporodnának a nukleáris fegyvereket bíró országok, de annyira azért már nem, hogy minden tőlük telhetőt meg is tegyenek ezért.
A globális világban Kína nehezen túlértékelhető befolyással van jelen a nemzetközi kapcsolatokra - fejtegette egy washingtoni előadásában Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai képviselője. Éppen ezért el kellene gondolkodni azon, nem volna-e célszerű részvételével - s mindjárt Indiáéval is - a G8-akat G10-re bővíteni - mondta. A döntéssel hatékonyabbá lehetne tenni a csoport munkáját, az új tagok pedig megnövekedett lehetőségeik birtokában fokozottabb felelősséget vállalnának. Aligha valamiféle udvarias megfontolás vezette Solanát. Sokkal inkább annak kinyilvánítása - és ez az Európai Unióban talán általánosnak mondható fölfogás -, hogy ideje hozzáigazítani a nemzetközi döntéshozatali mechanizmust az elmúlt egy-két évtizedben radikálisan megváltozott realitásokhoz. Kína szeretné, ha minden tekintetben egyenrangúnak tudhatná magát a legnagyobbakkal, erre azonban még várnia kell.
A gazdaság nem minden. Az Európai Unió számára fontos az is, hogyan alakul Kínában az emberi jogok és szabadságok helyzete. Ez ugyan a jövőben sem lesz a kereskedelem bővítésének, a gazdasági, sőt a politikai együttműködésnek akadálya, egy vasat azonban, már csak a látszat kedvéért is, a tűzben akar tartani Brüsszel: Peking időről időre sürgeti, hogy oldják föl az ellene az 1989-es tragikus emlékű Tienanmen téri események után elrendelt fegyverembargót, ámde hasztalan; ezt aligha érheti el egyhamar.
Sem az Egyesült Államok, sem Japán nem ért egyet az embargó föloldásával, és az európai tagállamok nagy többsége is kitart a tilalom fönntartása mellett. (Kivétel persze akad: például Olaszország; hogy csak egyet mondjunk.) Ez okozhat fejfájást Kínának, különösen annak fényében, hogy tavasszal bejelentették, az idén - az utóbbi öt évben a legnagyobb mértékben - csaknem 18 százalékkal nő a katonai költségvetés, és eléri a 45 milliárd dollárt. A cél az, hogy korszerűsítsék a világ legnagyobb hadseregét. Van, amit saját erőből meg tudnak oldani, de a katonai csúcstechnikát máshonnan kell beszerezniük. Ahonnan lehet. Az Európai Unióból (egyelőre) nem...
Elemzők figyelemre méltónak tartják, hogy ugyancsak idén tavasszal egyszerűsítették a külföldi munkavállalás korábban meglehetősen bürokratikus szabályait. Változatlanul elsősorban a fejlettebb régiókból, illetve a magasan kvalifikáltak köréből kívánnak külföldön - elsősorban Délkelet-Ázsiában, Afrikában és az orosz Távol-Keleten - munkát találni. Az Oroszország a globális világban című rangos orosz külpolitikai folyóirat emlékeztet rá, hogy - más országokbeliekkel ellentétben - a kínaiak külföldre kerülve is szoros kapcsolatban maradnak hazájukkal, és nemcsak a pénzüket, hanem a tapasztalataikat is készek "hazautalni". Tudatos stratégiáról van szó ezúttal is.
