– Azt mondják, nemsokára információs társadalomban élünk, s már most mindennapjaink részesévé vált az informatika. Ahhoz azonban, hogy valóban megértsük ennek a súlyát, a kifejezések mögött meghúzódó tartalommal is tisztában kell lennünk. Mit jelent ma az információ?

– Az értelmezett adatot. Évek óta azt halljuk, hogy információs tengerben élünk. Ez nem igaz. Adattengerben éltünk, és most indultunk el azon az úton, hogy ebből információ legyen. Minden szervezet adatokat gyűjt a környezetéről ahhoz, hogy a működését kontrollálni tudja; az adatok rögzítéséhez pedig tökéletes eszköznek bizonyult a számítógép. De ezen a ponton még mindig nem beszélhetünk információról. Egy adat akkor válik valóban információvá, ha elkezdik használni, és ettől fogva már nem is számítástechnikáról, hanem informatikáról beszélünk. Egy vállalat életében ma már létfontosságú, hogy a döntéseit a felhalmozott adatok tükrében hozza meg. A pénzügyi befektetők is felismerték az informatika stratégiai jelentőségét, hatalmas pénzek áramlottak az iparágba. Csakhogy a befektetők túlzott elvárásokat támasztottak, és ennek következtében a high-tech lufi kipukkadt, ami szerintem nem a szakma hibája volt, de mindenesetre évekkel visszavetette a fejlődést. Ma már az ágazat a valós helyére került, ugyanakkor a hozzá fűződő elvárások végre reálissá váltak.

– Hol tart most az információs társadalom kiépítése?

– A legfejlettebb országok vállalatainál a kilencvenes évek közepéig felállították a belső adatokra épülő információs rendszert. Nálunk ez úgy 2000-re valósult meg, s talán ma már nincs is olyan vállalat – persze egy bizonyos mérethatáron felül –, ahol ne működne vállalatirányítási rendszer. A második hullámban, úgy négy-öt évvel ezelőtt megjelentek azok az informatikai rendszerek, amelyek már a vállalatok, szervezetek külső kapcsolataival foglalkoznak. A lökést az internet terjedése jelentette. Ebben azonban még komoly kiaknázatlan lehetőségek rejlenek nálunk is csakúgy, mint a világ más országaiban.

– Tehát az informatika fejlettsége nem veszélyezteti az ország uniós csatlakozásának sikerességét?

– A magyar társadalom informatikai fejlettségének fokát vizsgálva a vállalatokon belül talán a pénzintézetek állnak legközelebb az Európai Unióban megszokott szinthez. Ugyanakkor például az e-közigazgatás és a felhasználók terén lemaradásban vagyunk, és így jelentős előrelépésre lesz szükség az elkövetkező alig másfél évben. A magyar lakosság még nem ismerte fel azt, hogy az internet lehetőségei hogyan hasznosíthatók a mindennapi életben. Nekünk azonban nem az a dolgunk, hogy számon kérjük a hozzáértés hiányát, hanem az, hogy megmutassuk a technológia mindennapi hasznát, valamint hogy kiépítsük a hozzáféréshez szükséges infrastruktúrát.

– A kapacitás kiépítése a legtöbb országban piaci alapon valósult meg. Nálunk miért nem?

– Az állítás igaz azokra az országokra, ahol még a high-tech lufi kipukkadása okozta recessziót megelőzően elkezdték a szükséges infrastruktúra kiépítését, például az északi államokban. Nálunk viszont mindez öt évet csúszott. Ha nem így alakul a történelem, biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is piaci alapon fejlődik az ágazat. Most azonban a kormányzatra hárul az a kötelezettség, hogy segítsen áthidalni ezt a hullámvölgyet.

– Milyen stratégiát dolgozott ki a minisztérium, hogy ezeket a hátrányokat időben ledolgozzuk, és a csatlakozást követően az unió információs gazdaságának valóban szerves részévé válhassunk?

– A feladatok két csoportra oszthatók. Ki kell építeni a megfelelő hálózati infrastruktúrát, méghozzá az elkövetkező években várhatóan jelentkező felhasználói igényekre méretezetten. Ez konkrétan a nagy sávszélességű hozzáférés biztosítását jelenti az ország szinte valamennyi pontján.

– A széles sávú adatátvitel hiánya, úgy tudom, a nyugat-európai országokban is gondot jelent.

– Így igaz. Az elvárások ugyanis az infrastruktúránál gyorsabban fejlődnek. Ahhoz, hogy az internet az egész társadalomra kiterjedően tudjon hasznosulni, megfelelő infrastruktúra szükséges. Ezt szolgálja a kormány Közháló programja, amely a közintézmények számára biztosítja a nagy sávszélességű hozzáférés kiépítését, méghozzá úgy, hogy az a lakosság számára is hozzáférhető legyen.

– Vagyis a közintézményeket ösztönzik arra, hogy a lakosság számára biztosítsák a szükséges infrastruktúrát?

– Nem. Meggyőződésünk, hogy infrastruktúrát kiépítő vállalkozók elemi üzleti érdeke lesz, hogy a közintézmények számára szükségesnél nagyobb kapacitást építsenek ki, s a fennmaradó részt a lakosságnak piaci alapon – elvárásaink szerint a mai áraknál olcsóbban – értékesítsék. Ez számukra is jó üzlet, hiszen a „gödröt” csak egyszer kell kiásni, és még egy potenciális ügyfélkört is nyerhetnek. Ám hiába épül ki a hálózat, ha nem fejlődik az elektronikus tartalom. Ez a stratégiánk másik pillére. Bár hozzáteszem, lenyűgöző az a gazdag tartalom, ami már eddig megjelent az interneten, jóllehet nem biztos, hogy mindig a legjobb, legkorszerűbb formában került oda. Széles körű elektronikus tartalom nélkül azonban az infrastruktúrafejlesztés nem éri el azt a célt, hogy a társadalom digitális társadalommá váljék. Ehhez többéves, átgondolt programra van szükség. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium először is kiemelt feladatként kezeli Magyarország kulturális örökségének digitalizálását. Erre szolgál a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) projekt első fázisa. A többéves fejlesztési terv első ütemében a pályázatok kiírására hároméves távlatban kerül sor. Az NDA második fázisa pedig már a vállalatok működését segítő tartalomfejlesztésre fog koncentrálni. A programot az IHM saját forrásból indítja el, de természetesen az Európai Unió e-Content programja révén uniós pénzeket is szeretnénk igénybe venni. A konkrét programtervezetet március végéig állítjuk össze, és azután folyamatosan írjuk ki a pályázatokat.

– Ezekkel a fejlesztésekkel a hazai gazdaság szereplőinek javul az esélye, hogy felvegyék a versenyt unióbeli társaikkal, és az embereknek is, hogy teljes értékű EU-állampolgárrá váljanak. Milyen veszélyeket hordoz magában, ha a fejlesztések mégsem érik el céljukat?

– Itt nem lehet kérdés, hogy sikerül vagy nem. Az információs társadalom kiépítése az ország érdeke, amellett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyben kötelességünkké is teszi. Vagyis ez munka, amelyet el kell végeznünk, és akkor a nemzeti tudatunkat, értékeinket digitálisan is megőrizve, emelt fővel megyünk vissza Európába.