A legkorábban - február 15-éig - az egyéni vállalkozóknak kellett beadniuk a 2007. évre vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallásukat, a többiek ráérnek május 20-áig. Amiről azonban előbb vagy utóbb mindenkinek döntenie kell: megfizesse-e az úgynevezett minimumadót, ha veszteséges, vagy inkább vállalja az adóhatóság későbbi szigorú ellenőrzését.

Nem elvárt, hanem minimum

A parlament, mint emlékezetes, tavaly július 1-jétől vezette be a vállalkozások számára a jövedelem-, illetve nyereségminimum szerinti adózást. Ez az a fizetnivaló, amelyet korábban elvárt adónak hívtak, ám az Alkotmánybíróság (AB) 2007 februárjában megsemmisítette a róla szóló passzusokat, mert azok nem adtak lehetőséget az adózónak annak bizonyítására, hogy valóban gyenge a teljesítménye, nem pedig számlák gyűjtögetéséből hozta össze a veszteséget.

Az új néven visszahozott, önigazolásra is esélyt teremtő adótól a bevezetésekor Veres János pénzügyminiszter mintegy 30 milliárd forintos bevételt remélt. Lehet, hogy be is jön ennyi? Az egyéni vállalkozók között ugyanis csak 2500-an voltak olyanok, akik nem fizették meg automatikusan a minimumadót, hanem egy arra szolgáló külön nyomtatványon részletezték, miből is származik a veszteségük. Miközben az elmúlt években ötből három egyéni vállalkozó veszteségesnek mondta magát. Február 15-éig mintegy 112 ezren inkább befizették a minimumadót, csak hogy elkerüljék az adóhatóság szigorú vizsgálatát. Az adóhivatalt törvény kötelezi arra, hogy a minimumadót nem fizetők közül a gyanúsakat egy kockázatelemző program segítségével válassza ki soron kívüli ellenőrzésre. Míg egyébként az egyéni vállalkozók 3-4 százalékát vizsgálja az adott évben az APEH, vagyis az ötéves elévülési időszak alatt az egyéni vállalkozók mindössze ötöde-hatoda kaphat ellenőrzést. A 2500 nem fizető ezzel szemben biztosan számíthat a revizorokra.

De vajon miből fizetik be a veszteségesek a minimumadót?

Az elemzők szerint a papíron kimutatott veszteségnek csak egy része, és a kisebbik része igaz. Az egyéni vállalkozók átlagos bevallott jövedelme hosszú évek alatt csupán egyharmada-kétötöde az alkalmazottak szja-bevallásában szereplő értékeknek, és ez életszerűtlen. Vagyis a veszteségesek jelentős része a valóságban nem az, hanem szorgos számlagyűjtögetéssel válik papíron azzá. Így a többségnek van saját forrása a minimumadó befizetésére, vagy ha nincs, hát szerez külső forrást, mert ez esetben a bizonyítási teher is megfordul: az egyéni vállalkozónak kell bizonyítania a revizorok által megkérdőjelezett bevételek és kiadások valódiságát.

Dupla járulék

A minimumadóhoz hasonló, jellegzetesen magyar furcsaság a minimálbér duplája utáni járulékfizetési kötelezettség. Ez gyakorlatilag mindenkire vonatkozik, legyen egyszerű alkalmazott, vagy dolgozzon a saját vállalkozásában, s az egyéni és az evás vállalkozók sem kivételek.

Ezzel kapcsolatban 2006. október 12-én kellett először döntést hozni. Vagyis a cégnek át kellet gondolnia, hogy egy erre szolgáló formanyomtatványon külön nyilatkozik-e: alkalmazottai valóban kevesebbet keresnek, mint az aktuális minimálbér kétszerese, és így a tényleges jövedelem után fizeti a járulékokat is, vagy egy ilyen nyilatkozattal inkább nem hívja fel magára az adóhatóság figyelmét, és miközben papíron - s talán a valóságban is - minimálbért vagy a minimálbér kétszeresénél kevesebbet fizet, valahogy mégis kigazdálkodja a dupla járulékot. Egy további lehetséges választás volt - ami sok vállalkozásnál a feketejövedelmek kifehérítésével járt -, hogy papíron és ténylegesen is a minimálbér duplájára emelték a jövedelmeket, s értelemszerűen a járulékokat is ez után fizetik. Ez a szabály mintegy egymillió minimálbérre bejelentett embert és a munkaadóikat érintette, akik túlnyomó többsége végül inkább a dupla járulékfizetést választotta.

Komolyabb változásra e téren talán 2009-től lehet számítani, legalábbis a kormányfő, Gyurcsány Ferenc egy idén februári bejelentése erre enged következtetni: eszerint jövőre a közteherviselés csökkentését tervezi a kormány, és egy bér- és bérteherreformot. Akkor ez a szabály is megváltozik.

De maradjunk a jelennél! Vagyis, hogy eddig sok vállalkozás választotta a dupla járulék megfizetését, hogy elkerülje az adóellenőrzést. Tavaly csak az építőiparban - ez az ágazat talán a leginkább érintett a feketemunka kifehérítésében - a nagymértékű volumencsökkenés mellett 19,6 százalékos munkajövedelem-emelkedés történt.

Autólízing és az áfa

Idén január 1-jétől az új áfatörvény alapján nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő általános forgalmi adó. Pontosabban: a 2008. január 1-je után megkötött lízingszerződéseknél, nyílt végű lízingnél, ahol bérleti díjat számláz a lízingbe adó, ettől az évtől nem vonható le a bérleti díj áfája annál, aki az autót bérbe veszi, pedig tavaly bizonyos esetekben - például, ha nem használta magáncélra - levonható volt. Továbbá az, aki bérbeadási célra vásárolja a személygépkocsit (lízingbeadó), és legalább 90 százalékban bérbe is adja, akkor ő levonhatja az áfát (tavaly viszont ő nem vonhatta le.)

De hogy még bonyolultabb legyen a dolog: az adóhatóság februárban megjelentett tájékoztatója az új áfatörvény 269. paragrafusában foglalt speciális átmeneti rendelkezéseket vizsgálja. A rendelkezés alapján, ha ugyanazon ügylet kapcsán mind a régi, mind az új áfatörvény alkalmazása felmerülhet, akkor a régi szabályokat kell alkalmazni - derül ki a KPMG hírleveléből. Ez tehát jelentősen érintheti azokat, akik 2008 előtt kötötték meg személygépkocsi bérletére, operatív lízingjére vonatkozó szerződéseiket, és különösen fontos lehet a cégautókat bérbe vevő társaságok számára. A régi áfatörvény alapján ugyanis 2007-ig a bérbevevő levonhatta a személygépkocsi bérbevételét, operatív lízingbe vételét terhelő áfát olyan mértékben, amilyen mértékben a gépkocsit adóköteles gazdasági tevékenységéhez használta fel. Az új áfatörvény ezt a lehetőséget 2008-tól eltörölte, ám ezt azzal ellensúlyozta, hogy a bérbeadók, lízingbeadók - flottakezelők - levonhatják a gépkocsik beszerzését terhelő áfát.

Az új tájékoztató alapján a 2008 előtt megkötött szerződések esetén, ha 2008 előtt már történt részteljesítés, kifizetés a konkrét szerződés kapcsán, akkor az egész ügyletre a régi áfatörvény rendelkezései vonatkoznak. Így a bérbevevők idén és ezt követően is érvényesíthetik folyó szerződéseik alapján áfalevonási jogukat a tavalyi szabályok szerint.

Az egyes gépkocsik bérbeadását önállóan kell megítélni, még akkor is, ha az ügyletre egyetlen keretszerződés alapján kerül sor. Az ez évtől bérbe adott gépkocsikra azonban már a 2008-as szabályokat kell alkalmazni. Abban az esetben azonban, ha a felek számára az új törvény rendelkezései előnyösebbek, mint a régié, akkor 2008. február 15-éig közös nyilatkozatban jelezhették az adóhatóságnak, hogy a teljes ügyletre az új áfatörvény rendelkezéseit kívánják alkalmazni. Ha ezt nem tették meg, rájuk is az előbbiek vonatkoznak.

Még egy fontos adalék: 2008-ban a törvény a visszaigénylési lehetőséget a bevallás gyakorisága alapján kezeli, havinak egymillió, negyedévesnek 250 ezer, évesnek 50 ezer forint az a határ, aminél megnyílik a visszaigénylési lehetőség.

"Uniósított" besorolások

Az ügyvédi iroda nem bánja, hogy munkát és némi bevételt jelent számára az év első hónapjaiban az uniós kötelezettség. Ám ügyfeleinek újabb papírmunkát és újabb kiadást jelent az uniós szabályok alkalmazása.

Vető Istvánné, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főosztályvezetője elmondta, hogy a január óta tartó "mozgalom" elvben az év közepén be is fejeződik, az előírásoknak megfelelően addig kell a vállalkozásoknak tevékenységük besorolását "uniósítani". Ez azt jelenti, hogy január 1-jétől kötelezően alkalmazni kell a NACE Rev.2 elnevezésű tevékenységi osztályozást, amelynek a magyar megfelelője a TEÁOR08.

A KSH-nál tehát lefordították magyarra az uniós jegyzéket. Ennek a kategorizálásnak az az értelme, hogy a statisztikai jellegű nyilvántartások most már egységesek a tagországokban, s ugyanazzal a jelzéssel, számmal látják el mind a huszonhét tagállamban a pékeket, az informatikusokat, a gépkocsivezetőket. Ez az adattipizálás azonban az év első hat hónapjában feladatot jelent a vállalkozásnak, iratokat kell gyártani, ügyet kell intézni. Értelemszerűen a legtöbben a jogi képviselőtől vásárolják meg ezt a szolgáltatást. A papírmunka lényege az, hogy adminisztratív nyilvántartásokban át kell vezettetni a tevékenységi besorolások módosítását. Ez azonban tud hosszadalmas és macerás munka is lenni, az új nómenklatúrák ugyanis részletesebbek, és struktúrájuk is eltér a jelenlegiektől, ezért az esetek többségében nem végezhető el automatikusan. A gazdasági társaságoknak az átsorolást a társasági szerződés módosítása alkalmával a cégbíróságon kell kérniük a cégjegyzékben vezetett egyéb adataik első változásakor, de legkésőbb 2008. július 1-jéig. A teendőket az igazságügyi tárca és az adótörvény tette közzé.

Az év első hat hónapját kapták tehát meg a vállalkozások, hogy jogi képviselőjük segítségével vagy saját maguk eleget tegyenek kötelezettségüknek a cégbíróságokon, az egyéni vállalkozók az okmányirodákban, a csak az adóhatóságnál bejelentkezettek az APEH-nél, az egyesületek, pártok, alapítványok pedig a bíróságokon. A teendőkről megfeledkezők - a határidő betartását elmulasztók - büntetése azonban nem ismert, mert a szankciókról nem rendelkezik a szabályozás.

Közszemlére tett árrés

Az viszont csak az utazási irodáknak jutott osztályrészül, hogy az adózás "háttérmunkájaként" az üzleti szférától teljesen idegen módon számolják és tegyék "közszemlére" az árrést, amellyel dolgoznak. A szabályozást olyannyira félelmetesnek tartja az utaztatással foglalkozó szakma, hogy képviselői egyszerűen féltek nevüket adni a kritikához.

Miről is van szó? A 2008-as rendelkezés megértéséhez nézzük előbb a 2007. december 31-éig érvényes szabályozás néhány passzusát!

Négy hónappal ezelőtt az elért árrés számítására két lehetőség kínálkozott: vagy a bevallási időszakra - azaz két év időtartamra -, vagy az úgynevezett pozíciószámra kalkulálva kapta meg az eredményt a vállalkozás. A decemberig érvényes előírás szerint előleget csak a pozíciószámos számításnál kellett fizetni, illetve a számlán az áfát nem lehetett feltüntetni, s így azt nem is lehetett visszaigényelni. Ez év elejétől minderről másként rendelkezik a jogszabály, kimondva: az elért árrést csak "utanként" lehet számítani, továbbá előleg után minden esetben előkalkulált áfát kell fizetni. S a legeredetibb, hogy a számlán az áfa összegét, amelynek az elért eredmény az alapja, fel kell tüntetni. Végül pedig az áfa visszaigényelhető.

Ha az olvasó feltenné azt a kérdést, hogy hogyan lehet az új szabály előírásait teljesíteni, nem kapna rá választ. Azaz kap, ha a nemleges feleletet is elfogadja, mint ahogy mi is tettük az önmagát a nyilvánosságnak bemutatni ezúttal nem akaró utazási szakértőnél. Őt idézzük: "Elvonatkoztatva attól, hogy nincs még egy ágazat, ahol ügyletenként a vevővel közölni kell az ügyleten elért eredményt, a technikai megoldás is lehetetlen. Az utakat előre ki kell fizetni, annak tényleges áfaösszege - eredménye - pedig előre nem ismert: feltüntetni azonban, miután ez visszaigényelhető, csak azt lehet."

A csiki-csuki szabály "megoldóképletéhez" egy-két ismeretlen: nem tudni, mi lesz a majdan alkalmazandó árfolyam, így nem tudható a devizában számlázott tételek költsége sem; nem ismert a kapcsolódó szolgáltatások költsége sem, például az egy útra jutó charterrepülőjegy ára, mert nem tudható az sem, hogy hányan lesznek a gépen. Ha egy előzetes áfatartalmú számlát kiad az utazási iroda az utasoknak, ezt egyenként kellene sztornózni, újraszámlázni. Mivel az esetek nagy százalékában magánszemélyek az ügyfelek, erre nincs is szükségük, és nem követhető az általunk sztornózott számla sorsa sem.

Mivel a megoldóképlettel sem lehet megoldani a túl sok ismeretlenes egyenletet, meg lehet jósolni, hogy maholnap komoly viták alanyai lesznek az utazási irodák, mert az utanként kezelt áfa és annak bizonylatolása teljesíthetetlen adminisztrációt követel meg tőlük. A szakma képviselői jelezték már azt is, hogy a hozzáadott értékadóról szóló EK irányelv a szabadidős szolgáltatások forgalmiadó-visszaigénylését adóalanyok számára egyébként nem engedélyezi, s az európai uniós gyakorlatban nem tüntetik fel a ténylegesen elért árrést és annak áfáját.

Költői kérdésünk

Végül, de nem utolsósorban, sorra véve az adózással kapcsolatos legalábbis furcsa és felettébb bosszantó változásokat, óhatatlanul is megfogalmazódik az emberben egy kérdés: vajon kinek volt előnyös a számlatömbök számozásával kapcsolatos új előírások okán lecseréltetni és kidobatni a régi nyomású és számozású számlatömböket? Mivel a válasz csak találgatás lehet - a nyomdáknak? a nyomtatványkereskedőknek? -, maradjunk is ennyiben, és a kérdést tekintsük költőinek.