A mintegy 4 millió magyar háztartásból 1,7 milliót kábeleztek be már, vagyis még a felét sem. Persze az arány nagyon más a kistelepüléseken és a nagyvárosokban, ami a kábelüzlet természetéből ered. Merthogy a gazdaságos üzemeltetéshez körülbelül 7000 lakás kell – állítja Mészáros László, az Antenna Hungária Rt. AntennaMikro szolgáltatásáért felelős igazgatója. 2000 októberében a Piac és Profit Gálik Mihályt, a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem vállalat-gazdaságtani tanszékének akkori vezetőjét, a Telemed Kutatóközpont igazgatóját idézve azt írta: „A piac eljutott a konszolidációs szakaszba, megtörténtek a felvásárlások (elsősorban a UPC és a MATÁVkábelTV Kft. részéről), valamint bővült a csatornakínálat.” Azóta a kép nem sokat változott.

A kábelboom vége

A piacot akkor is és ma is öt nagy szerepelő uralja, és úgy négyszázra tehető a kisebb, elsősorban vidéken működő szolgáltatók száma. Ez utóbbiak között van jó néhány családi vállalkozás, illetve pár önkormányzat, amelyek az ebből a tevékenységből származó bevétel miatt nem szálltak ki az üzletből. Ez a jövedelem a korszerűsítéshez viszont – ezen a szinten – már nem elegendő.

De ha a látkép nem is változott döntően, a környezet igen. Liberalizált lett a hazai távközlési piac, az új hírközlési törvény pedig tisztázta a szolgáltató jogait és kötelezettségeit, igaz, az állam szerepe még a mai napig is kérdéses. Azt mondhatnánk: kiegyensúlyozódott a piac. Csakhogy közben volt egy dotkomválság, és a legtöbb esetben az amerikai tőzsdei cégek körül mostanában keletkezett gondok sem lendítenek a külföldi telekommunikációs szolgáltatók birtokában lévő hazai kábeltársaságok helyzetén. Ráadásul soha nem látott mobillázban ég a világ. Ennek következtében pedig – kis képzavarral – kipukkadt a kábellufi.

– Az annak idején milliárdokért felvásárolt kábeltársaságok piaci értéke most már a töredéke lenne. Akkor túlértékelt volt, ma pedig alulárazott a szektor – mondja Rajki Annamária, a MATÁVkábelTV Kft. marketingigazgatója.

Azért kár lenne temetni a kábelipart. Magyarországon kialakult egy stabil szolgáltató kör. És valószínű, hogy ha több tőke áramlik be, akkor is valahol itt tartana a piac. Merthogy a drágább, minőségi szolgáltatás iránti igény is csak lassan formálódik.

Testreszabott programcsomag

Visszatérve a korszerűsítés problémájához: a minőségben a mai napig hatalmas különbségek vannak, és ez elsősorban a költségekkel magyarázható. A nagyobb városokban a kábelek túlnyomó többsége korszerű, ám ennek is vannak fokozatai. De a kisebb települések kevésbé modern hálózatán sem biztos, hogy rosszabb minőségű a műsorelosztás, csak mások a benne rejlő lehetőségek. Rajki Annamária kérdésünkre elmondta: a piacvezető társaságok a legtöbb hálózatot átépítették, és ma többnyire optikával szerelt csillagpontos rendszeren folyik a műsorelosztás. Ezt elsősorban a médiatörvényben 2003-tól előírt minőségi követelmények, na meg persze a piaci igény tette szükségessé.

A rétegműsorok megjelenése arra kényszerítette a szolgáltatókat, hogy különböző csomagokat állítsanak össze. Csakhogy a hagyományos, 300 megahertzes kábelen mindössze 26 tévécsatornát lehet fogni, ráadásul minden háztartásban ugyanazt. Az előfizetési díj pedig egyébként sem fedezte volna a korábbiaknál drágább műsorok sugárzásából eredő költségeket. Áremelésről azonban szó sem lehetett, hiszen már így is jóval mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni, mint a kábelpiac beindulása előtt.

De mit tegyen az, akit például érdekel az HBO, vagy más drágább csatorna, és azért akár fizetni is hajlandó? A technológia megadta a kérdésre a választ: a korszerű rendszereket üzemeltető szolgáltatók ma már 40-50 csatornát kínálnak úgy, hogy mindenki megtalálhassa magának az árban és mennyiségben is megfelelő variációt. Mert az első helyen mindenképpen az ügyfél áll.

Minőség, ár, mennyiség

Mészáros László úgy véli, hogy a tévénézők inkább a szélesebb műsorválasztékra szavaznak, és közben nem baj, ha az nem a lehető legtökéletesebb minőségű, úgynevezett HDTV (high definition television) adás. Merthogy a mennyiség oltárán valamit fel kell áldozni.

Korábban a kábel éppen azzal ütötte ki az AM-mikro rendszert, hogy az utóbbin csak korlátozott mennyiségű csatornát lehetett közvetíteni. Igaz, valaha szinte ingyen. A kilencvenes évek közepére – az annak idején a szállodák számára a külföldi műsorok vételét biztosító – Antenna Hungáriát is elérte a piacgazdaság. Miután a jelentősebb műsorszolgáltatók – például a CNN vagy az Eurosport – a kábeltársaságok kérésére megtagadták műsoruk sugárzását a korabeli AM-mikro rendszeren, a a valaha 270 ezer előfizetővel büszkélkedő szolgáltató mindössze néhány kisebb magyar adó sugárzását tudta biztosítani a korábbi 157 forintos árért. Ezzel viszont már nem tudott lépést tartani a kábelpiac fejlődésével. A kódolt műsorok elosztásával nőtt a választék, na meg persze az ár is: havi 1600 forintra. Az előfizetők száma pedig lecsökkent százezerre.

Kábel vagy műhold

Azt mondják, a jövő útja a digitalizálás. A kérdés, hogy mikor. Ezután a mennyiség már nem kérdés: a mai harmadik generációs multiplexekkel egy analóg helyén 10-12 digitális csatorna vihető át. Vagyis a szűkös földfelszíni frekvenciák „helyén” 20–24 program válik foghatóvá, a műholdas és a vezetékes műsorelosztás között pedig kiújulhat a verseny.

Miközben analóg kábelen minőségromlás nélkül a jelenleginél több csatorna nem sugározható, digitális földfelszíni technológiával ugyanez a mennyiség elérhető. Felmerül a kérdés, hogy a kábel is digitalizálható-e. Mészáros László válasza: igen, csak jóval drágábban. A földben futó kábeleket, a csatlakozásokat és a kapcsolódó berendezéseket össze kell hangolni az új rendszer kívánalmainak megfelelően, miközben ez a földfelszíni műsorelosztás esetében jóval egyszerűbb, szinte a levegő maga megoldja.

A néző pedig még nem fizeti meg a fejlesztés árát. Már csak azért sem, mert a digitális technológiával elosztott műsor minősége valójában nem biztos, hogy jobb lesz. A Média Hungary 2002 rendezvényen elhangzott statisztika szerint pedig a jelenlegi kábelen fogható mennyiség nekünk, nézőknek már éppen elég. Sőt! A 35 fogható magyar nyelvű adásból átlagosan 6,5 programot nézünk.

Azért még mindig marad a műholdas rendszereknek egy hátrányuk: két beltéri egység szükséges ahhoz, hogy egy lakásban egyszerre két különböző adót lehessen nézni. Ez pedig a konyhai tévézés korában már egyáltalán nem ritka igény.

A külföldi műholdas rendszerek – köztük a magyarországi első digitális szolgáltató, a UPC Direct – felvették a versenyt a kábeltársaságokkal, sőt a tervek szerint 2004-től az Antenna Hungária Rt. is belép a digitális szolgáltatók sorába.

Internet kábelen

2000 októberében Gálik Mihály lapunknak azt mondta: nem a csatornaszám bővítése, hanem az internet, a távközlés, a multimédia az igazi nagy üzlet, itt van a legnagyobb terjeszkedési lehetőség. Azóta két év telt el, és ez a mondat továbbra is megállja a helyét. Még mindig jövő időben.

A modern hálózatok többsége alkalmassá tehető a széles sávú internetszolgáltatásra, csakhogy ennek borsos ára van. A lakossági igény pedig még mindig nem dübörög a szolgáltatók asztalán. Mészáros László szerint, azokban az övezetekben, ahol a szolgáltatás már elérhető, a háztartások mindössze 1-2 százaléka veszi igénybe. Ezért pedig nem éri meg milliókért, esetleg milliárdokért átépíteni a meglévő kábelrendszert. Az Antenna Hungária Rt. számításai szerint: míg egy jó minőségű új kábel lefektetésének költségeit mindössze 10 százalékkal növeli meg, ha az internetezésre is alkalmas, a meglévők korszerűsítésekor mindez 60 százalékos többletkiadást jelent. És akkor még nem beszéltünk a családi házas övezetekről, ahol ez akár 100 százalékos költségnövekedést is generálhat.

A kifejezetten az ilyen területekre „szakosodott” MATÁVkábelTV kérdésünkre elmondta: egy körülbelül 500 lakást lefedő terület alkalmassá tétele – környezettől függően – milliós nagyságrendű beruházást jelent: volt már olyan szerencsés környék, ahol ezt egymillióból megúszták, de előfordult 8 milliós beruházás is.

Ráadásul a versenytörvény – védve minket, fogyasztókat – tiltja az árukapcsolást: az Internet-előfizetés nem köthető kábeltévés szerződéshez. A gyakorlat pedig: a szolgáltató pusztán az internet bevezetésekor is el fogja kérni mind a kábeltévé-létesítés, mind az internetszolgáltatás belépési költségét, hiszen a rendszert – függetlenül attól, hogy hány szolgáltatást veszek rajta igénybe – ki kell építeni, fent kell tartani. Vagyis a költséghatékonyság tovább romlik.

Lehetőségek ínyenceknek

Ha az előfizető még ennél is többre vágyna, technológiailag annak sincs semmi akadálya. A modern rendszerek könnyen, ám nem olcsón alkalmassá tehetők interaktív kapcsolatra: távfelügyeleti biztonságtechnikai megoldásokra, pánikriasztásra, teleshopra. Borsos fejlesztési költségekért a digitalizálás is számos lehetőséget rejt magában. Csak hát megint az örök dilemma: a fizetőképes kereslet. Rajki Annamária egy közelmúltban készített felmérésre hivatkozva azt mondja, hogy a lakosságnak még egy újabb programcsatorna beindítására sincs most igénye. A technológia gyorsabban fejlődik, mint a befogadóképes kereslet, azaz az igény. A mennyibe kerül kérdés után a következő: és miért jó ez nekem?

Ám előbb-utóbb a gyakorlatban sem lesz semmi akadálya annak, ami elvileg ma is működhetne: egy készüléken egyszerre két adót nézzünk, kiválasszuk, hogy az adott műsort milyen nyelven szeretnénk élvezni, vagy a sportközvetítéshez otthon a képernyő mögött ülve mi magunk beállítsuk a kameraállást.

De addig még sok víz lefolyik a szolgáltatók csatornáin.