Egyre többen gondolják úgy, hogy a digitális analfabetizmus rövid időn belül hasonló kirekesztettséget fog jelenteni, mint egykoron az írni, olvasni nem tudás jelentett a társadalom széles rétege számára. Mi az e-Befogadás társadalmi jelentősége? Milyen veszélyekkel jár ma, ha valaki nem tudja vagy nem akarja használni az infokommunikációs technológiák (IKT) által megnyíló lehetőségeket, és így az információs társadalom szélére sodródik? Többek között erről kérdeztük Viviane Redinget, az unió információstársadalom- és médiaügyekért felelős biztosát.

- A mai világban az információs társadalomból való kirekesztődés elvezethet a társadalomból és a gazdaságból való fokozatos kiszoruláshoz - vázolta föl a lehetséges kimenetet Viviane Reding. - A marginalizálódók és szélesebb értelemben véve a leszakadók számára a legnagyobb kihívás az, hogy nem tudják ellátni az alapvető, a mindennapi megélhetéshez szükséges feladataikat, például az élelmezést, a lakhatást, a munkahelykeresést és állásuk megtartását vagy gyermekeik megfelelő szintű oktatását. A társadalom szélére került polgárok esetében pedig fennáll az elszegényedés veszélye. 2008-ban 78 millió európait fenyeget a szegénység, közülük 19 millió gyerek. Ezzel szemben a technológia segíteni tud a társadalomtól való leszakadás kockázatának mérséklésében, csakhogy ezek az emberek legtöbbször az infokommunikációs tudás terén is lemaradásban vannak. Az e-Befogadás tehát megmenthetné az embereket attól, hogy a perifériára sodródjanak, illetve a már ott lévők számára lehetővé tenné, hogy újból szerves részévé váljanak a társadalomnak. Azzal, hogy valaki új képességeket szerez, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban lássa el a munkáját, vagy egyáltalán azt, hogy álláshoz jusson, megváltozik az életminősége. A digitális képességek például jelentősen növelnék az ötven évnél idősebb korosztály esélyegyenlőségét. Ez a csoport alkotja ma az EU munkaerejének közel egynegyedét, és számítások szerint az egyharmadát fogja 2021-ben. Bár Európa jelentős eredményeket ér el az információs társadalommá fejlődésben, ennek gátat szab az emberek képessége az IKT-szolgáltatásokhoz és -eszközökhöz való hozzáférésben és azok használatában. Ez az e-Befogadás nagy kihívása, amit az Európai Bizottság szeretne leküzdeni.

- Ön milyennek látja Európa jövőjét az információs társdalomban rejlő lehetőségek kiaknázásával vagy anélkül?

- Számomra az öreg kontinens elképzelhetetlen az információs technológiák használata nélkül. Az európaiak soha nem maradtak le az innovációban. Az infokommunikáció átjárja a társadalmunkat, ez a kulcsa a gazdasági és társadalmi szerepvállalásnak. Egyre több szolgáltatás - így közszolgáltatás is - elérhető on-line, ami az emberek számára szükségessé - a döntéshozók számára pedig egyenesen elengedhetetlenné - teszi, hogy aktív részeseivé váljanak az információs társadalomnak. Minél magasabb szintű az e-Befogadás, a társadalom tagjai annál inkább birtokában vannak az információknak, és annál hatékonyabban áramlik a tudás egyénről egyénre. Mindez pedig erőteljesebb kohézióhoz és versenyképesebb régióhoz vezet.

- Hányan tekinthetőek digitálisan és szociálisan leszakadónak az EU-ban? Hogyan változott ez az arány az elmúlt években, és mi az unió célkitűzése 2010-ig?

- 2006-ban Rigában az európai kormányok az e-Befogadásról szóló deklarációban kimondták: sok európai még mindig kevéssé vagy egyáltalán nem jut előnyhöz az IKT révén, és az infokommunikációs technológiák használatában is komoly különbségek vannak. A helyzet azóta persze javult, de nem olyan mértékben, mint ahogyan azt én szeretném. Például egy 2007-es felmérés szerint a közszféra weboldalainak csupán öt százaléka felelt meg annak a minimumkövetelménynek, amely a csökkent képességűek - például a látás- vagy halláskárosultak - számára a könnyebb tartalomhoz jutást előírta. Ez azt jelenti, hogy az európaiak közel 15 százaléka akadályozva volt a webes tartalomhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Vagy: 2007-ben ugyan az európaiaknak már 51 százaléka használta az internetet - ez az arány 2006-ban 46, 2005-ben pedig még csak 43 százalék volt -, de éles különbségek mutatkoztak bizonyos bontásokban. A 64 év felettieknek például csupán 10 százaléka, az alacsony iskolai végzettségűeknek csak 30, a munkanélkülieknek 42, míg az inaktívaknak 20 százaléka használta a világhálót. Habár komoly előrelépést értünk el a nagy sebességű szélessávú internetlefedettséget illetően is - tavaly már az uniós népesség 90 százaléka a lefedett területeken élt -, a vidéki területeken ez az arány még mindig csak 72 százalék. Ráadásul alacsonyabb a letöltési sebesség, és kisebb a verseny az alternatív szolgáltatók között. Vannak területek tehát, ahol hatalmas lépéseket tettünk, ezzel azonban Európa egészének is lépést kell tartania. Ahhoz, hogy az e-Befogadás megvalósuljon, muszáj, hogy áthidaljuk a digitális társadalmi egyenlőtlenségeket.

- Melyek a bizottság célkitűzései a digitális írástudás terjedését illetően?

- A digitális írástudás nem más, mint az informatika magabiztos és kritikus használata munkára, játékra, tanulásra és kommunikációra. Ez az ismeret ma szervesen hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Ha nem férünk hozzá az infokommunikációs eszközökhöz, vagy ha azokat nem tudjuk használni, a szociális integráció és a személyes fejlődés lehetősége egyaránt korlátozottá válik. Erre a kihívásra válaszolva 2006-ban az EU tagállamai egyetértettek egy sor e-Befogadás-célkitűzésben az internethasználat, az infokommunikációs képességek és a hozzáférés tekintetében. Ebben szerepel az is, hogy 2010-re a felére csökkentik a digitális írástudás terén meglévő szakadékot a lemaradók és az EU átlaga között. Annak érdekében, hogy megkönnyítsük a rigai célok elérését, a bizottság 2007 végén elfogadta azt a kezdeményezést, amely egy mindent magában foglaló digitális társadalom kiépítését célozza.

- Ön szerint az elmúlt években megfelelő ütemben fejlődött az európai társadalom?

- Ahogyan már korábban mondtam, haladás történt, de még mindig sok a tennivalónk. A politikai ösztönzők nélkül a ma meglévő különbségek nemcsak hogy rögzülnének, de néhány esetben még szélesebbé válnának, és mélyen beágyazódnának a társdalomba. A lehetséges hasznokra szintén gondolnunk kell. Úgy becsüljük, hogy 35-85 milliárd euró közötti összeget eredményezhet öt év alatt, ha a társadalom befogadóbbá, a weboldalak érthetőbbekké válnak, és minden EU-állampolgárhoz eljut a szélessávú internet.

- Milyen különbségek vannak ma a tagállamok e-Befogadásban elért eredményei között? Melyek a legjobb és a leggyengébb országok?

- A legfontosabb indikátorok tekintetében természetesen vannak különbségek. Ilyen általánosságban magának az internethasználatnak az elterjedtsége vagy a különböző társadalmi csoportok között meglévő különbségek nagysága, de nem egyforma az e-Befogadás növeléséért tett erőfeszítések mértéke sem. Az egyes országokban végbemenő fejlődés sebességében is jelentős eltérések vannak. A bizottság szemszögéből azonban nincs legjobb vagy legrosszabb ország, az erőfeszítéseket mindenhol értékelni és bátorítani kell. Az egyes államok lakosságát eltérő nyitottság jellemzi, és mások a kiindulási feltételek is. Ezek a tényezők pedig befolyásolják, hogy az újdonság milyen hatást vált ki, mennyi idő alatt lehet bevezetni, és milyen dinamikusan megy át a közhasználatba. De abban biztos vagyok, hogy az európaiak komolyan veszik az e-Befogadás kérdését. Ezt igazolja mennyiségileg és minőségileg is a bizottság által meghirdetett Európai e-Befogadás-díj: a harmincnégy európai és társult országból összesen 469 közintézmény, magán- és civil szervezet pályázott az elnyeréséért.

- Vajon tisztában vannak-e az emberek az internet fontosságával? Milyen arányban használják mindennapi életük során?

- 2005 és 2007 között az internethasználat tíz százalékkal bővült az unióban. Tavaly az európai állampolgároknak már több mint a fele rendszeresen használta a világhálót. Ebben kétségtelenül szerepe volt annak, hogy egyre többen ismerik fel az előnyeit. Azt, hogy az internet segítségével könnyebben szereznek tudomást a világban zajló ügyekről, és egyszerűbben tudják megosztani egymással a véleményüket. Vagy azt, hogy a világháló a tanulási lehetőségeket is tágítja, megkönnyíti például más kultúrák megismerését. A terjedést motiváló másik nagyon fontos elem, hogy megkönnyíti a mindennapjainkhoz kapcsolódó tevékenységek - egészségügyi ellátás, pénzügyek kezelése, vásárlás, a közhivatalokkal kapcsolatos ügyintézés - végzését.

- Mi történne akkor, ha az átlagos e-tudás a mostani szinten megrekedne?

- A rövid válaszom az, hogy nem fog a jelenlegi szinten maradni. A bizottság és a tagállamok is elkötelezettek annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg. Ezt szolgálja a már említett rigai deklaráció is, amely a digitális írástudásban lévő szakadék ötvenszázalékos csökkentését tűzte ki célul 2010-ig. Az elmúlt néhány évben a digitális tudás és az internethasználat szintje gyorsan nőtt a lemaradók szegmensében is. 2005 és 2007 között a munkanélküliek internethasználata nyolc százalékponttal bővült, míg a legalacsonyabban képzettek között 7,6 pont volt az emelkedés, az időskorúak táborában pedig négy százalékpontos. Ahogyan a beszélgetés elején mondtam, az e-írástudatlanok kimaradnak a társadalmi és gazdasági lehetőségekből és abból, hogy hozzáférjenek a minőségi on-line közszolgáltatásokhoz, ami időt és pénzt takaríthat meg számukra. Arról nem is beszélve, hogy a minőségi termékek és szolgáltatások - ahogyan a tudásalapú társadalom az élet minden pontját behálózza - egyre növekvő köre kizárólag on-line elérhető. Az e-képességek terjesztésének fontosságát mutatja, hogy a lemaradók hátrányba kerülnek a munkaerőpiacokon, s csökken az esélyük, hogy hozzájussanak ahhoz a tudáshoz, amitől hatékony fogyasztókká és tudatos állampolgárokká válhatnak.

- Hogyan tudja az unió ösztönözni a digitális tudás terjedését?

- Készítünk egy kiadványt, amelyben összegyűjtöttük a tagállamoknak a digitális írástudás fejlesztése érdekében tett intézkedéseit akadémikusok, iparági szakértők és maguknak a tagállamoknak a közreműködésével. A november végén megjelenő kötetben harminc esettanulmány szerepel mint legjobb gyakorlat. Ez képezni az alapját annak a javaslatcsomagnak, amelytől azt várjuk, hogy az EU egészében emelkedjék a digitális írástudás szintje. A kiadvánnyal olyan sikertörténetekre szeretnénk felhívni a figyelmet, mint például a helyi közösségek által kezdeményezett teleházprogramok, amelyek növelték a digitális képességeket, az e-tudást és a foglalkoztathatóságot a lemaradó szegmensekben. Szintén tanulságosak lehetnek a "digitális játszóterek", amelyek úgy támogatták az információs technológiák használatát, hogy abból a helyi közösségek profitáltak. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy a döntéshozóknak egyszerre kell foglalkozniuk a befogadás társadalmi vetületeivel, és támogatniuk a befogadást lehetővé tévő technológiák hozzáférhetőségét, használatuknak és a felhasználói képességeknek a terjedését.