Az internet használatakor a szolgáltatások különböző formáit veszi igénybe a felhasználó, s eszerint a szolgáltatást nyújtók is megkülönböztethetők.

Ki mit szolgáltat?

Az interneten megjelenő tartalom megalkotója – például egy adatbázis létrehozója vagy egy cikk szerzője – a tartalomszolgáltató (content provider – CP). A tulajdonképpeni internetszolgáltató (internet service provider – ISP) az, aki az interneten elérhetővé teszi a tartalmat. (A köznyelvben e két fogalom összemosódik, s általában a tartalmat közzétevőt nevezik tartalomszolgáltatónak.) A hozzáférés-szolgáltató (access provider – AP) és hálózatszolgáltató (network provider – NP) feladata a hozzáférést, illetve az infrastruktúrát biztosítani.
Az internetszolgáltatókat a világhálón megjelenő tartalomhoz való kapcsolatuk erőssége szerint lehet osztályozni. Teljesnek tekinthetjük a befolyást a tartalom felett, ha az internetszolgáltató egyben tartalomszolgáltatóként is fellép, azaz saját tartalmat tesz közzé a világhálón, s korlátozottnak, ha másnak a tartalmát szerkeszti (például hírcsoport, levelezőlista szerkesztése). Csekélynek tekinthető a befolyás műszaki segédlet nyújtása (hosting) esetén, amikor az internetszolgáltató a felhasználó tartalmát saját rendszerében tárolja (például mailszerver üzemeltetésekor); tárolóhely rendelkezésre bocsátásakor a saját szerveren a már rögzített tartalom továbbítása céljából (ilyen célt szolgál például a Proxy-Cache szerver).

Mentesítő feltételek az unióban

A szabályozás során kizárólag az internetszolgáltatók tartalomért való felelősségének mértéke volt vitás, hiszen a tartalomszolgáltatók felelősségének megléte e téren nem lehet kérdéses, mint ahogyan az sem, hogy a hozzáférés-, illetve hálózatszolgáltatók nem lehetnek felelősek a segítségükkel áramoltatott tartalomért.
Az európai uniós szabályozásban az elektronikus kereskedelemről szóló (lásd Piac és Profit 2001/4. szám, 34–35. oldal) irányelv határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az internetszolgáltatók mentesülnek a jogellenes tartalom miatti felelősség alól. Ha ezek nem állnak fenn, az általános felelősségi szabályokat kell alkalmazni.
Az EU 2000/31/EC számú irányelv szerint a tartalom puszta közvetítése esetén mentesül a szolgáltató, ha nem ő kezdeményezi az átvitelt, nem ő választja ki az átvitel címzettjét, nem ő választja ki a továbbított tartalmat, és nem is módosítja azt.
Caching („raktározás”, vagyis többször jelentkező igények kielégítésének helyi – nem újbóli felkereséssel történő – megoldása) esetén az internetszolgáltató akkor mentesül a felelősség alól, ha nem módosítja a tartalmat; azt az eredeti hozzáférhetőségi feltételekkel teszi közzé; eleget tesz a tartalomfrissítési szabályoknak, nem akadályozza azt az eljárást, amellyel az adott tartalom keresettségét mérik fel. Mindezek még kiegészülnek azzal a feltétellel, hogy a szolgáltatónak azonnal el kell távolítania a jogellenes tartalmat, illetve meggátolnia a hozzáférést, ha azt az eredeti hozzáférési helyről eltávolították, vagy ott meggátolták a hozzáférést, valamint ha a hatáskörrel rendelkező hatóság elrendelte az eltávolítást, illetve a hozzáférés meggátlását.
Harmadik személy tartalmának tárolása esetén mentesül a szolgáltató, ha nincs arról tudomása, hogy a tevékenység jogellenes, de ahogy a tudomására jut, késlekedés nélkül eltávolítja a jogellenes tartalmat, illetve meggátolja a hozzáférést.

Jogellenes tartalom

Jogellenes tartalomnak minősül a büntetőjogba ütköző és az ártalmas tartalom. Ez utóbbi ugyan nem ütközik semmiféle jogba, szabadon hozzáférhető felnőttek részére, ám kiskorúak számára ártalmas lehet, ezért a hozzáférés korlátozása indokolt, és bírósági döntéssel kötelezővé is tehető, valamely szűrőprogram alkalmazásával.
A világhálón gyakoriak a büntetőjogba ütköző cselekmények (például gyűlöletkeltő vagy pornográf anyagok kiadása), a reklám-, illetve versenyjogi szabályozások internetes alkalmazása alól kibújó on-line reklámtevékenység.
A piaci szereplők leggyakrabban a személyhez fűződő jogok (például jó hírnév megsértése), a sajtójog (például pornográf anyagok kiadása, terjesztése), az iparvédelmi szabályozás (például védjegy megsértése) és a szerzői jog ellen vétenek.

Hiperkapcsolat

Az internet lényegi sajátossága, hogy az egyik honlapról a másikra mutató hivatkozások helyezhetők el rajta linkrendszerként, amelyek ráklikkeléssel a jelzett oldalra vezetik a felhasználót. Jogsértő tartalom esetén a hiperlink is jogsértéshez való kapcsolatnak minősül, és a kapcsolat erősségének arányában különböző mértékű felelősséget von maga után.
- Az első szintű hiperkapcsolatnak két esete van: az egyik, amikor a rákattintás új ablakot hoz létre a képernyőn, és ezáltal az előző oldal nem látható (normális hiperkapcsolat) - az ilyen link nem hoz létre felelősséget a két fél között egymás tartalmára nézve -; a másik, amikor a kattintás nem tünteti el az eredeti ablakot a képernyőről, hanem a felhívott honlapot beépíti az eredeti weboldalba (beágyazott link). A kapcsolat ez utóbbi esetben erősebb, peres eljárásnál a jogellenes tartalomhoz fűződő felelősség nagyobb mértékben valószínűsíthető.
- Második szintű hiperkapcsolat az, amikor a weblap egy másik weblapra utal, amely egy harmadikra utal. Ha a jogsértő anyagot ez a harmadik oldal tartalmazza, nem tételezhető fel az eredeti oldalon a hiperkapcsolatot létrehozó szolgáltató felelőssége.

Amerikai gyakorlat

Az amerikai joggyakorlatban a következő „felelősségi alakzatok” állnak fenn jogellenes tartalom nyilvánossághoz közvetítése esetén:
- közvetlen jogsértés: ha a szolgáltató maga követi el a jogsértő cselekményt (illetve jogsértő módon elmulaszt valamit megtenni);
- közvetett jogsértés: ha a jogsértő cselekedetében való részvétel a szolgáltatás természetéhez kapcsolódik;
- közreműködői felelősség: ha valaki jogosult és képes a jogsértő tevékenységét ellenőrizni, és a jogsértésből közvetlen pénzügyi hasznot húz (kivéve a tevékenység természetétől független szolgáltatás nyújtása rögzített díjért; például irodabérlet).

A Yahoo! esete a franciákkal

Az amerikai székhelyű Yahoo! franciaországi esete azt bizonyítja, hogy a jogellenes tartalom nyilvánossághoz közvetítésének már tisztázott alapelvei a globális gyakorlatban még nem működnek. A per tárgya egy náci relikviák árverését szervező honlap francia területen való hozzáférésének megakadályozása volt, arra hivatkozva, hogy az „sérti a kollektív emlékezetet”. Az on-line cég ellen keresetet benyújtó két franciaországi rasszizmusellenes szervezet 2000 májusában pert nyert: a francia bíróság olyan technológia (szűrő) alkalmazására kötelezte Yahoo!-t, amely lehetővé teszi ezt a korlátozást.
A Yahoo! társalapítója, Jerry Yang egy hónappal később kijelentette, hogy cége nem tesz eleget a francia bíróság „gyermeteg” döntésének. Végül a cég önszabályozó módon saját maga tiltotta ki a náci tárgyakat on-line felelősségi területéről.
A hatékony szankcionáláshoz nemzetközi jogi koordinációra és együttműködésre lenne szükség, amit ez idáig csak a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) valósított meg a domainnevek jogosulatlan használatának elbírálásában. A szervezet többéves - és nemzetközileg elfogadott - praxisával kvázi-„világbíróságként” dönt ezekben az ügyekben.

Dr. Keller Anikó - Kriston László