Első alkalommal adták át a Nemzetgazdasági Minisztériumban a „Díj a sikeres vállalkozásokért” elismerést. A „Hónap kis- és középvállalkozása” címet a chocoMe nyerte el. A cég történetéről beszélgettünk az alapítóval.
– Volt számos ötletem, de amikor elkezdtem az indulás költségeit kiszámolni – mekkora az eszközigény, mekkora beruházás szükséges, milyen engedélyeket kell beszerezni, mekkora a piac –, a legtöbb túl kockázatosnak tűnt. A csokoládékészítés viszont a fokozatos fejlődés lehetőségét kínálta, hisz az induláskor elég egy gránitpult és pár speciális eszköz. Úgy láttam, hogy különleges, kézműves táblás csokit Magyarországon nem gyárt senki, a piacon lévő néhány csokoládékészítő inkább bonbont kínált. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kell csokoládét készíteni, de láttam a piaci lehetőséget.
Cégalapítás
Hosszas előkészítő munka után került az első tábla csokoládé az üzletek polcaira. A termékfejlesztési koncepció egyik legfontosabb eleme a vizuális kommunikáció, így az arculat – céglogó, csomagolás, bemutatóterem – megtervezésére a neves belsőépítészt, Ebedli Gyulát kérték fel. – A prémiumszegmensben kritikus a termék hangulata, az elnevezése, összességében az imidzs, amit sugall. A csomagoláson közel hat hónapot dolgoztunk, és a márkanév megtalálása is sok időt vett igénybe. A külföldi terjeszkedés távlati célként már az induláskor megfogalmazódott, így olyan elnevezést kerestünk, amely a világ minden pontján ugyanúgy hangzik, és ugyanazt jelenti. Kevésbé hatásos megjelenéssel ugyanebből a csokoládéból jóval kevesebbet adnék el.
A rendkívül impozáns csokoládét könnyebben megveszi a vásárló, ám ha a minősége nem passzol a megjelenéséhez, másodszor már nem vásárol. Mészáros Gábor először autodidakta módon, később a belga Callebau csokoládégyár kurzusát elvégezve a világ legnevesebb szakembereitől megtanulta a csokoládékészítés mesterségét, majd felkutatta a kiváló minőségű, különleges feltéteket (liofilizált gyümölcsöt, kandírozott, ehető virágszirmokat, ehető aranyat) gyártó cégeket. Finanszírozás szempontjából ez az építkezésre szánt kezdeti idő az egyik legkritikusabb pontja minden induló vállalkozásnak: alapos felkészülés nélkül még a legjobb ötlet sem lesz üzletileg sikeres, ám ebben az életszakaszban a vállalkozás pénzt nem hoz, viszont visz.
Az indulás másik kritikus pontja az árképzés: ha a termék árát túl alacsonyra lövik be, nem fogja kitermelni a fenntartható működéshez szükséges nyereség szintjét. Ha pedig túl magasra, a piac elfordul. – Arra törekedtünk, hogy minden alapanyag a maga kategóriájában a legjobb legyen, de meg kellett találni azt az ár–érték arányt, amelyet még a piac elfogad. Eredetileg ezer forint körüli táblaárat terveztem, de hamar rájöttem, hogy figyelembe véve az értékesítési csatornákat és az elvárt minőséget, ez nem tartható. Ekkor jött az első bizonytalanság: vajon piacképes-e egy 1500–2000 forintos csokoládé? A ChocoMe előtt sem a hazai, sem a külföldi csokoládékészítők nem merték ideárazni a terméküket, mi voltunk az elsők, akik 1990 forintért kínáltunk egy tábla csokoládét.
Nem tömegáru, amit az értékesítéskor is figyelembe kell venni. A szelektív disztribúció azt jelenti, hogy négy-öt csatornában kínálják a terméket: gourmet boltokban, speciális csokoládéboltokban, delikatesz-üzletekben, ajándékboltokban, valamint hotelekben.
A kezdeti időszakban Mészáros Gábor mindent maga csinált: kézzel temperálva készítette a csokoládét, rendelte az alapanyagokat, csomagolt, címkézett, szállított. Három hónapig mindezt egyedül.
Ami ezután következett, még az ötletgazdát is meglepte: az első évben nettó 24 millió forint volt az árbevétel, 2011-ben 133 millió, 2012-ben pedig 280 millió forintra számított, ami közel 300 ezer eladott táblát jelent. Két év alatt gyakorlatilag három földrészen és 11 országban árulnak ChocoMe csokoládét. – Az ilyen üzemű növekedés tervezhetetlen. A kiugró startban a piaci bevezetést támogató marketingnek és a különleges dizájnnak volt nagyon nagy szerepe. A dinamikus növekedésért viszont a termék minősége felel. Minden országban keresik, így az idei árbevételnek már több mint egyharmad részét az export adja.
A gyors növekedés azonban nem járt együtt ugyanilyen ütemű cégfejlesztéssel, a ChocoMe a forgalmához képest a mai napig kevés munkavállalót foglalkoztat. A tulajdonos inkább lassan, óvatosan bővít. Az első év végén három-négy ember dolgozott a cégben, de lévén szó szezonális termékről, a csúcsidőszakokban mindig alkalmi munkavállalókkal egészül ki a csapat. – A szakértelmet nem igénylő csomagolás diákmunkával könnyen megoldható. Most hat állandó alkalmazottunk van, és három alkalmi munkatárs dolgozik velünk. Karácsony előtt ez a létszám körülbelül tizennégyre bővül. Mivel időközben folyamatosan nő az értékesítés itthon, és bővül a külföldi piacok száma, az alkalmi munkatársakból egy-kettő mindig állandóvá válik. A tudatos létszámgazdálkodás nagyon fontos: nem fordulhat elő, hogy azért nem tudok szállítani, mert nincs elég emberem, de az sem lehetséges, hogy a feleslegesen megnövelt állomány cash flow problémákhoz vezessen. A biztonságos fejlődés lépcsőzetes, és szerencsére ebben az üzletágban ez lehetséges.
Finanszírozás: szükség van a hitelre
Az induláshoz szükséges tőke egyrészt saját megtakarításból és szülői segítségből jött össze, másrészt „beszállítói hitelből”. Ebedli Gyula például úgy segítette az induló vállalkozást, hogy az arculat megtervezéséért járó díjat nem kérte el azonnal, csak később, amikor már a cég hozott is. A bankhiteltől sem riadt vissza Mészáros Gábor. – Magyarországon egy induló vállalkozás kizárólag ingatlanfedezet mellett kap hitelt. Mivel volt egy tehermentes lakásom, ami lényegesen többet ért, mint a kért összeg, viszonylag könnyedén kaptam forrást.
Hiába az abszolút növekedési pálya, a szezonális cikket gyártó cégek finanszírozása mindaddig problémás, míg a cég likviditása nem bővül egy bizonyos szintre. A relatív kis forgalmú időszakokban könnyen kerülhetnek csapdába: az üresjáratban nincs pénz arra, hogy raktárkészletet halmozzanak fel, míg csúcsszezonban a humánerőforrás és a gyártókapacitás szűkössége miatt nem tudják az igényeket kielégíteni. Mészáros Gábor szerint a hitel elkerülhetetlen eszköz. – Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a fejlődéshez megint muszáj külső forrást bevonni. Forgóeszközhitellel tudom biztosítani, hogy már októberben legyártsuk a csokoládékat, amelyeket majd decemberben adunk el, és csak januárban fizetnek ki. Így elkerülhető, ami az első évben történt: ősszel nem volt pénzünk alapanyagra, december elején viszont már nem tudtunk több rendelést fogadni, mert képtelenség lett volna többet legyártani karácsonyig. Ha van tőkénk, ez nem fordul elő. Jóllehet a piaci kamatozású hitel ára nehezen kitermelhető, de például ha a csomagolóanyagból húszezer helyett kétszázezret tudok rendelni, hárommillió kettőszázezer forintot spórolok a nyomdaköltségen. A méretgazdaságos működés érdekében muszáj bővülni. Szerencsére az új, nagyobb kapacitású és több embert foglalkoztató csokoládéüzem építéséhez ötszázalékos kamatozású Széchenyi Kártya Beruházási hitelt tudtam igényelni.
Több kockázati tőketársaság kereste meg a ChocoMe tulajdonosát, de egyelőre tőkebefektetőről hallani sem akar Mészáros Gábor. Azt mondja, amíg a fejlesztések saját erőből és hitelből finanszírozhatók, nem szeretné elveszíteni a függetlenségét.
Interjúnk a Piac&Profit 2012. szeptemberi számába készült.
