A boldogság nem egyenlő a GDP-vel

2016. július 10. vasárnap - 16:01 / klímablog
  •    

A leggazdagabb államok nem feltétlenül a legjobb életminőséget kínáló országok. A pénz nem minden, számítanak olyan immateriális tényezők is, mint a küldetés beteljesítése, ehhez pedig nem kell gazdagnak lenni.

Az elmúlt években években egyre nagyobb a divatja az egyéni, személyes és a kollektív, társadalmi boldogság(tudat) mérésének. Utóbbit nevezhetjük úgy is, hogy Gross Domestic Happiness.  Mind több közgazdász és szociológus igyekszik kvantifikálni, számosítani ezeket a jellemzőket. Ennek egyik formája a Társadalmi Fejlődés Index (Social PRogress Index, SPI), mely a következő tényezőket vették figyelembe:

  • boldogulási lehetőségek
  • az egészségügy állapota
  • a közoktatás helyzete
  • a lakosság általános toleranciaszintje
Van olyan ország, ahol még a cappucino is happy. (fotó: freeimages.com)

Van olyan ország, ahol még a cappucino is happy.
(fotó: freeimages.com)

A definíció így szól: az SPI azt méri, mekkora “egy társadalom kapacitása arra, hogy kielégítse polgárai alapvető emberi igényeit, létrehozza azokat az alapköveket, melyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy javítsák életüket, továbbá olyan körülményeket teremt az egyénnek és a közösségeknek, hogy azok kifejthessék a bennük rejlő lehetőségeket.”

Ez az index jó példája annak, hogy egy nagy anyagi bőséggel dicsekedő nemzetgazdaság nem szükségszerűen a legjobb életminőséget kínáló gazdaság. A GDP-növekedés nem -vagy csak ritkán- korrelál az életminőség javulásával. (A GDP kiszámítása a Világbank definícióján alapul.)

Az életszínvonal és életminőség fogalom hiába hasonló, mást jelent. Az életszínvonal főleg a jövedelemre és az anyagi javakra vonatkozik, számosítható elemeket foglal magába. Az életminőség sokkal tágabb fogalom és olyan immateriális tényezőket is magába foglal, mint a benső küldetéstudat kiteljesítése, az elégedettség, a boldogság.

Jól-léti index (ábra: Social Index Imperative)

Jól-léti index
(ábra: Social Index Imperative)

Sokszor a nagyhatalmak közé nem tartozó jóléti társadalmak, vagy éppen a szerény GDP-vel rendelkező kis országok léptetik életbe a leghatékonyabb társadalomfejlesztő programokat.

Az amerikai székhelyű Social Progress Imperative igazgatja, Michael Green a Business Insidernek azt mondta: “A Social Porgress Index azt mutatja, hogy a GDP nem egyenlő a végzettel, a sorssal. Több olyan országra van szükségünk, mint Costa Rica, mely sok szociális programot présel ki a szerény GDP-jéből.”

Az élmezőnyben az alábbi országok végeztek (el kell ismerni, valamennyi jólléti társadalom):

1. Finnország 90,09
2. Kanada 89,49
3. Dánia 89,39
4. Ausztrália 89,13
5. Svájc 88,87
6. Svédország 88,8
7. Norvégia 88,7
8. Hollandia 88,65
9. Anglia 88,58
10. Izland 88,45
10. Új-Zéland 88,45
12. Írország 87,94

Míg a társadalomjobbító, szociális kormányprogramjaik hasonlóak, bruttó nemzeti össztermékük, gazdasági súlyuk nagyon is eltérő ezeknek az országoknak. Sőt az első helyet kivívó Finnországnak a legkisebb az egy főre jutó GDP-je a top 12-es mezőnyben: 38 535 dollár, míg Svájcban például 55 260 dollár.

Afrikában például Ghana és Nigéria gazdaságának hasonló az állapota, mégis Ghana a 92 helyen végzett, míg Nigéria a 119-ediken.

Forrás: Business Insider, Social Progress Imperative