Szélvihar szélcsendben?

2008. október 02. csütörtök - 08:21 / Gergely László-5
  •  
  • Előfizetés

Jó árat ad az állam a szélerőművekkel energiát termelőknek, akiknek ahhoz, hogy termelhessenek, éppen az állam szabályaival kell - stílusosan - szélmalomharcot vívniuk. Vagy inkább "csak" az áramellátás biztonságáért is felelős hatóság olykor "üzletellenes" óvatosságával?

Az alternatív energia hasznosítása mellett vagy ellen szól a mindenki számára jól látható érv: az osztrák-magyar országhatár szélturbinaerdőre és szélturbinarónára osztja a két oldalt. Ha az odaát bőséges számú, minálunk meg gyanúsan kevés szélkerék alapján arra gondolunk, hogy mindkét állapotra lehetnek reális magyarázatok, álljon itt egy további “prekoncepció”: kimutatták, hogy egyetlen 600 kilowattos szélturbina is évente mintegy 7,1 tonna kén-dioxidtól, 2,8 tonna nitrogén-oxidtól, 1114 tonna szén-dioxidtól, 0,9 tonna szén-monoxidtól és 0,18 tonna portól képes megkímélni környezetét.

A levegő tisztaságának védelmét valóban nehéz megkérdőjelezni. Ám a nyugati végeken látott – illetve nem látott – “áramgyárakról” nehéz igazságosan érvelni anélkül, hogy ne lennénk tisztában vele: az Alpoknak hála, velünk ellentétben, Ausztria sem szélben, sem az áramtermelés ingadozását korrigálni képes vízerőművekben nem szenved hiányt.

Az üzleti élet is tudja ezt a különbséget, mégsem adta fel. Egyrészt azért, mert maga az állam sem szegül ellen, még támogatja is a megújuló energiahordozóknak – így a szélnek – a munkára fogását. De annyira mégsem, hogy a jogi és műszaki feltételek szabályozása ne eredményezne éppen annyi nehézséget, amennyit az üzleti szféra szereplői már úgy élnek meg, hogy komoly versenyhátrányt szenvednek, s nem csak a túl gyakori szélcsend miatt. Főleg a szelesebb – nyugati – országrészben már évtizedes csatát vív, igaz, nem az elemekkel. (Egyelőre nem épülhetnek szélerőművek Békés megyében, mert a beruházók a Magyar Energia Hivatal (MEH) engedélyére várnak.)


A teljes cikk a Piac és Profit szeptemberi számában olvasható.