Bár a hírekben a nemzetközi migrációról hallani többet, a jelentés kimutatta, hogy a belső mozgás sokkal nagyobb tömegeket érint: a fejlődő országokban több mint 1 milliárd ember hagyta el lakóhelyét, de az országot nem – ezen mozgások 80 százaléka érintette a vidéki térségeket. „Az elvándorlásnak az egyén döntésének kell lennie és nem kényszer tárgyát képeznie” – olvasható az ENSZ jelentésében. Ahhoz, hogy ez biztonságos, rendezett és legális keretek között tudjon zajlani, koherens migrációs, mezőgazdasági és vidékfejlesztési szabályozásra van szükség.

Legyen önkéntes a döntés

A vidéki elvándorlás továbbra is a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik alapelemét képezi, mind a fogadó, mind a származási országokban.

Az otthonukat elhagyók számára a migráció nagyobb jövedelmet, magasabb szintű szociális szolgáltatáshoz való hozzáférést és jobb életminőséget, oktatást és táplálkozást jelenthet. A migráció a kibocsátó országok fejlődésén is lendíthet, például a hazautalások révén, valamint hozzájárulhat az ország általános gazdasági és társadalmi fejlődéséhez új termelési erőforrásokkal, készségekkel és ötletekkel. Több, magas jövedelmű országban a mezőgazdaság és a vidéki területek gazdasági életképessége a bevándorló munkaerő függvénye.

A társadalom azon kiszolgáltatott tagjai számára, akik nem engedhetik meg maguknak az ezzel járó pénzügyi költségeket, a migráció nem lehetőség. Más következmények elsősorban nem pénz tárgyát képezik: felbomolhatnak családok és közösségek, különösen akkor, ha a fiatal és tanult emberek költöznek el. A nemzetközi és belső menekültek számára azonban nincs más választás – csak menni.

Megfelelő befektetési döntésekkel a vidékért

A fejlődés gyakran több, nem kevesebb elvándorlót eredményez: amint a jelentés megjegyzi, hogy a jövedelemszint növekedésével többek számára válik megfizethetővé az elvándorlás.

A jelentés kitér arra is, hogy az országon belüli fejlesztési beruházások alapos megválasztásával befolyásolható az emberek ez irányú szándékára.

Az infrastruktúra és az egyéb szolgáltatások színvonalának emelésével a kisebb és nagyobb városokban és a környező vidéki területeken javítható a helyi közösségek közti kapcsolat, és több lehetőség kínálkozik a maradásra. Ugyanezen erőforrások inkább a gyors urbanizációra való fordítása ellenkező hatással bírhat. Ahol a városok fejlődési szintje vonzza az embereket, a vidéki területek oktatási, egészségügyi és kommunikációs szolgáltatásainak javításával mindez megállítható lehet.