Ugyan a legjobban ismert tervezett gázvezeték a hányattatott sorsú Nabucco, de több kisebb gázvezeték, így a Trans-Adriatic Pipeline (TAP), a török-görög-olasz Turkey-Greece-Italy Interconnector (ITGI) és az azeri-grúz-román Azerbaijan-Georgia-Romania Interconnector (AGRI) mind ugyazokból a gázmezőkből szeretnének importálni, és adott esetben magát a Nabuccot is szükségtelenné tehetik. A helyzetet tovább bonyolítja az Oroszország által meghirdetett, bár egyelőre csak zavaró riválisként a térképén létező Déli Áramlat vezeték is.

Az Európai Bizottság illetékesei rá szeretnék venni az ITGI és a Nabucco vezetését, hogy kezdjenek a kooperációról és egyes tevékenységeik összeolvasztásáról érdemi tárgyalásokat. Mint ismeretes, a Nabucco tulajdonosai között szerepel a magyarországi székhelyű MOL Nyrt is.

Olasz gázt vásárolni Ausztriában

Az egyik lehetőség, hogy először a viszonylag olcsó, 2,5 milliárd eurósra becsült ITGI-t kezdik megépíteni, és később folytatják a Nabucco hiányzó szakaszaival, aminek a teljes kiépítése viszont 7,9 milliárd euró volna. Ezt az információt a Reuters munkatársai névtelen iparági szereplőktől tudták meg. Ez a nehézkesen induló projekt méretének csökkentését jelentené - ám ebben az esetben a gáz ezen az úton nem is érné el egyelőre Magyarországot. Összességében a projekt két fázisa úgy nézne ki, hogy a Déli Gázkorridor I projekt keretében Görögországból Olaszországba jutna el a gáz, és később, a Déli Gázkorridor II projekt keretében az eredetileg tervezett úton jutna gáz Magyarországon keresztül Ausztriába. A Trans-Adriatic Pipeline, egy önmagában 1,5 milliárd eurós beruházás, egyelőre nem szerepel az összehangolandó tervek között.

Ebben az esetben Magyarországra esetleg úgy juthatna mégis a projekt első lépcsője során gáz, ha a hazánkkal összekötött osztrák központú Közép-Európai Gáz Hub és az olaszországi PSV virtuáis hub rendszereit összekötnék, és olasz gázt is lehetne vásárolni Ausztriában.

A török leágazások

Egy másik vizsgált lehetőség a törökországi leágazások bővítése. Törökország jelezte, hogy nem pusztán tranzitország szeretne lenni és minél több gázra tartana igényt. Ha több leágazást kap, és több gázt vehet ki a rendszerből, az európai országokra jutó költségek csökkennek, de kevesebb gáz is fogja elérni Európát.

Az ITGI egyik vezető részvényese, az Edison kedden úgy nyilatkozott, hogy nem tartja lehetetlennek az ilyen kooperációt a két projekt között.

Még nincs együttműködés

Az EurActiv brüsszeli tudósítójának az Európai Bizottság szóvivője annyit mondott el hivatalosan, hogy az EU vezetői megkérték a „Déli Gázkorridor" érintett vállalatainak vezetőit, hogy keressék a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeit. „A Bizottság örömmel venné bármilyen együttműködés tényét ami hozzájárulhatna a Déli Gázkorridor céljainak megvalósításához. <...> Oettinger energiaügyi biztos arra bíztatja a Déli Gázkorridor ismert projektjeit, hogy szorosabban működjenek együtt".

De a Nabucco szóvivője, Christian Dolezal tagadta, hogy jelenleg bármiféle tárgyalások folynának a Nabucco és az ITGI között, és jelezte, hogy eddig semmiféle együttműködés nem volt a két gázvezeték-építő konzorcium között. „A Nabuccót egy önálló csővezetékként fejlesztjük, ami megteremti a hiányzó összeköttetést a Kaszpi-régió, a Közel-Kelet és Európa Között" - mondta Dolezal. Az EurActiv megkereste az ITGI képviselőit is, akik nem akartak nyilatkozni.

Akik örülnének a tárgyalásoknak

A 10-20 milliárd köbméteres kapacitásúra tervezett vezeték Trans-Adriatic Pipeline (TAP) képviselői ugyanakkor minden kooperációra hajlandók lennének, sőt, új részvényeseknek is örülnének. Persze a szóvivőnő szerint minden együttműködési ötletnek realisztikusnak kellene lennie. Arra is figyelmeztetett, hogy az európai értékesítésre szánt 10 milliárd köbméter azeri gáz fölött jelenleg a Shah Deniz konzorcium rendelkezik, vagyis nélkülük semmiféle megegyezésnek nincsen értelme.

A Shah Deniz konzorciumot a norvég Statoil (a Gazprom mellett az EU jelenlegi legnagyobb külső gázszállítója) és a BP (az Oroszországban is stratégiai befektetésekkel rendelkező olajmulti) működtetik, amelyek egyben 25,5-25,5% részesedéssel rendelkeznek az azeri cégben. A TAP ugyan a legkisebb projekt, de olyan tekintetben előnyben van, hogy a fő részvényesei között az E.ON Ruhrgaz és a svájci EGL mellett megtalálható a Statoil, aki tehát már a mező startvonalától tudja befolyásolni a tárgyalásokat.

A TAP szóvivőnője szerint ugyan készek a kooperációra, a fő döntési változók azonban a csővezeték tarifája és a technikai megvalósíthatóság valószínűsége lesznek, márpedig nem meglepő módon szerinte ezek tekintetében a TAP az erőnyerő.