Kitrükközik a gyárak a párizsi klímaegyezményt

2018. november 15. csütörtök - 19:01 / Kriston László
  •    

Egyre több nehézipari és építőipari óriáscég helyezi át tevékenységét Indiából és Kínából kisebb és olcsóbb távol-keleti országokba, ahol lazábbak a környezetvédelmi előírások.

A Kelet-angliai Egyetem (UEA) kutatói kapták fel fejüket az új üzleti trendre, melyet tanulmányban elemeztek. A multinacionális vállalatok főleg Indonéziába, Kambodzsába, Vietnamba és Thaiföldre telepítik át gyártásukat, mert itt olcsóbban tudnak termelni. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezekben az országokban kisebb a nemzetgazdaság emissziója, vagyis a kormány nincs rákényszerítve, hogy erősen szabályozza a szennyező cégeket. (Indonézia talán kivétel, mert ott a pálmaolaj-termelés miatt őserdőket irtanak ki, ami óriási kibocsátással jár, a fákban megkötött szén-dioxid visszajut a légkörbe.)

Már egy nagy globális bank is aggódik: kezdünk kifogyni a Föld erőforrásaiból
1,7 Földre lenne szükségünk, hogy fogyasztásunk jelenlegi szintjén fedezni tudjuk igényeinket ökológiai erőforrásokkal, azok károsítása nélkül. 1970-ben még csak 2 nappal léptük túl a Föld kapacitását. A klímaváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodás kerül majd a cégek és a kormányok programterveinek élére.

A kínai gyáripar átrendeződése már évek óta tart, részben azért, mert drágább lett a munkaerő, s ennek következtében egyre nagyobb a hozzáadott érték aránya a termelésben. Már nem csak az alkatrészek összeszerelésére alkalmazzák a helyi üzemeket.

A kisebb területű fejlődő országok fontos szerepet játszanak a párizsi klímaegyezmény céljainak megvalósulásában, hogy a globális felmelegedést 2 Celsius-foknál jóval alacsonyabban – lehetőleg 1,5 Celsius-foknál – tartsuk az ipari forradalom előtti klímához képest.

De azzal, hogy mind több világvállalat vonul gyártatni az említett ázsiai országokba, veszélybe kerülnek az országok – párizsi klímaegyezmény égisze alatt tett – emissziócsökkentési vállalásai.

A tanulmány szerint 2004 és 2011 között jócskán megugrott a déli fejlődő országok közötti áruforgalom (az úgynevezett „dél–dél” kereskedelem), ami akár az életszínvonal emelkedésével is magyarázható lenne, de a növekedés gyorsasága és mértéke miatt inkább az ipari tevékenység fellendülése lehet az elsődleges kiváltó ok.
Főleg az energiaintenzív ágazatok szereplői vándorolnak a fejletlenebb iparú ázsiai országokba, úgymint:

  • acélgyártás
  • elektronikus eszközök előállítása
  • nyersanyagfeldolgozás.

Ezekre az iparágakra Kínában már nyomást gyakorol a pekingi kormányzat, hogy zöldítsék tevékenységüket, korszerűsítsék infrastruktúrájukat, lássák el károsanyag-szűrőkkel a gyárkéményeiket. Peking azért is kényszerül erre, mert a lakosság elégedetlenkedik, amiért óriási szmogban él a nagyvárosokban – amit a közlekedés és főképpen a gyáripar okoz.

elégedett ember egy autóban

Nekem is van kocsim!
Kép: Freedigitalphotos

Made in China? Inkább Kínán kívül

A világhírű gyártók távozása lehet az egyik ok, ami miatt bizonyos terméktípusoknál lassult a kínai gyártású árucikkek exportja, sőt az is előfordul, hogy Kína valamiben már behozatalra szorul. Ebbe bele kell számítani azokat a kínai gyártókat, amelyek már nemcsak a nyugati brandek beszállítói, hanem saját terméket is gyártanak (például mobiltelefont), ezek szintén elkezdték diverzifikálni termelésüket, és új országokban terjeszkednek.

A Bangladesben és Vietnamban termelt termékekbe beépített légszennyezés jelentősen nőtt az elmúlt években, írta a Reuters hírügynökség.

Arról nem igazán esik szó az angliai egyetem jelentéséről szóló cikkben, hogy ezekben az országokban pontosan miben is lazábbak a környezetvédelmi előírások, de a The New York Times nemrég idézett egy beszédes adatot, ami arra utal, hogy Ázsiában megengedettebb a légszennyezés: az amerikai Lawrence Berkeley National Laboratory adatai szerint a kínai acéliparban átlagosan 23 százalékkal több szén-dioxid-kibocsátás jut egy tonna acél előállítására, mint az amerikai és német versenytársaknál.

Ennek oka az, hogy a kínai gyáraknak nagyobb részben szolgáltatják széntüzelésű erőművek az áramot, mint az USA-ban és Németországban.

Légszennyezés. Emisszió. Füstölő gyárkémény. Erőmű

Kép: freeimages.com

Nem fogyaszthat mindenki úgy, mint az amerikaiak

„Ha mind a hétmilliárd ember úgy fogyasztana, mint az amerikaiak, nyolc bolygóra lenne szükségünk” – mondta Dabo Guan, a jelentés egyik társszerzője.

Már így is egyre előrébb tolódik az év folyamán az ökológiai túllövés napja, amin túl már a Föld biológiai kapacitásait meghaladó fogyasztást végzünk, vagyis fenntarthatatlanul, visszafordíthatalan kárt okozva éljük fel az ökoszisztémák erőforrásait. Idén az ökológiai túllövés napja augusztus 1- re esett.

Mika János: az egymilliárdot is elérheti a klímamenekültek száma
Egyszerre optimista és borúlátó Mika János éghajlatkutató. Ha nem fékezzük civilizációnk üvegházgáz-kibocsátását, elérhetjük azt a pontot, ahol visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el az éghajlat-változásban. Az, hogy egy adott üvegházgáz-koncentráció milyen mértékű felmelegedést generál, már ismert.

A Kelet-angliai Egyetem kutatói két fogyasztási szokásunkra mutattak rá, mint a gyáripart hajtó keresleti erőre: az Ázsiában előállított olcsó divatmárkák („fast fashion”) termékeinek tömeges és gyakori vásárlása, valamint háztartásonként két autó fenntartása.

Ezek olyan szokások, amelyeket a nyugati fogyasztóktól ellesve és elirigyelve kínai és indiai polgárok százmilliói akarnak lemásolni. Ha mindnek sikerül, annak karbonvonzata meghiúsítaná a hatékony klímavédelmet és a kibocsátáscsökkentést.

Tegyük hozzá: a népességszaporulat gyorsasága is ludas a fogyasztás növekedésében. Már 7,6 milliárdnál több főt számolunk a Földön, a hétmilliárdos lélekszámot 2011-ben érte el az emberiség. Az elmúlt évtizedeken exponenciálisan egyre gyorsabban ugráltunk túl az újabb és újabb milliárdokon.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor