Ez az árvíz más, mint a többi

2013. június 06. csütörtök - 18:30 / kfarkas
  •    

Ez az árvíz más, mint a többi, nem a hóolvadás, hanem az alig egy hónap alatt lehulló rengeteg csapadék okozta. Habár ekkora vízállás eddig viszonylag ritkán fordult elő, a klímaváltozás következtében a jövőben fel kell készülnünk, hogy gyakrabban fenyegethetnek minket a kiáradt folyók. A szakemberek évek óta hangoztatják, hogy vissza kell adni a folyóknak a természetes árterek legalább egy részét. Ez a megoldás több tízezer hektárt érintene, de más lehetőség nemigen maradt.

Tudtuk, hogy jön, csak nem sejtettük. Így lehetne összefoglalni az idei árvíz egyik legnagyobb tanulságát: a szakértők évek óta hangoztatják, a médiumok, köztük a Piac&Profit is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás miatt rendszertelen időközökben lehulló csapadékmennyiség eddig sohasem látott méretű árvizeket okozhat. Az árhullám mégis szinte sokként érte több ország lakosait. A helyzet persze nem ennyire egyértelmű, mivel az elmúlt évtizedekben az árterek szűkülése, illetve a természetes vízgyűjtő területeken végzett nagyarányú erdőirtás is hozzájárul a jelenlegihez hasonló, viszonylag hirtelen árhullámok kialakulásához.

Akármilyen hirtelen is jött, Magyarország gőzerővel védekezik és készül fel a sok éve nem látott méretű dunai árra. Miközben Ausztriában, Csehországban és Németországban is emberéleteket követelt a víz, hazánkban senki sem veszett oda – igaz, a neheze még hátravan – és sok éve példátlan összefogásról tesz tanúbizonyságot az ország. Ezrek állnak a gátakon, pakolják a homokzsákokat, mentik a menthetőt, nem hagynak sorsára lehetőleg egyetlen embert, egyetlen házat, egyetlen háziállatot sem. Nem csak a helyiek védekeznek, hanem az ország minden pontjáról, még Erdélyből és Kárpátaljáról is érkeznek az önkéntesek. Jelenleg csaknem kilencezren dolgoznak a gátakon, továbbá háromezer önkéntes is segít a védekezésben. Mellettük további több mint tizenhatezer ember van tartalékban a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a polgárőrség állományában. 760 kilométeren van árvízi készültség az országban.

Várják a kárt szenvedők jelentkezését
A kormány várja a dunai árvíz miatt kárt szenvedő magánszemélyek és vállalkozók jelentkezését a Belügyminisztérium (BM) által létrehozott [email protected] címen. Magyarország európai uniós tagállamként jogosult arra, hogy forrásokat hívjon le az EU szolidaritási alapjából a károk utólagos felszámolására, a helyreállítási munkálatok költségeinek fedezésére. A kormány ezért várja azok jelentkezését, akik kárt szenvednek el az árvíz miatt, ugyanis a kárigény összesítésébe az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a magánszemélyek által elszenvedett kár egyaránt beletartozik. A BM által létrehozott e-mail cím július 8-ig működik.

Kár azért lesz

Mégis, a legnagyobb erőfeszítések ellenére is iszonyú károkkal járhat az árhullám. Az előzetesen prognosztizált szintnél várhatóan 10-15 centiméterrel magasabban tetőzik majd a Duna, így 20-30 centiméterrel is meghaladhatja az árhullám a 2002-es árvizet. A legrosszabb forgatókönyv esetén 80 ezer embert kell majd kitelepíteni, kétséges, hogy sikerül-e megvédeni a Margitszigetet – bár a sportolóktól a szállodásokig mindenki ezért dolgozik – vagy a Római partot. Településeket, például Kisoroszit vágott el az árvíz, de veszélybe kerülhetnek Győr, Komárom és Dunaújváros egyes részei is. Az anyagi károkat egyelőre megbecsülni sem lehet, a rekordnagyságú árvízre rekordkifizetéssel készülnek a biztosítók, ám a kártérítés majdani végösszege még így is messze elmaradhat a valós veszteségtől. A biztosítók mellett a kormány is várja majd a kárbejelentéseket, mind a magánszemélyektől, mind a vállalkozóktól, a magyar költségvetési források mellett várhatóan az Unió szolidaritási alapjából is érkezhet majd kárenyhítés. A károk mértékét egyelőre még korai lenne megbecsülni, összehasonlításképpen egyetlen német tartományban, Szászországban 2,5-3 milliárd euróra, azaz mintegy 900 milliárd forintra becsülik az árvíz okozta károkat. Magyarországon a 2002-es dunai áradás miatt összesen 6,7 milliárd forintnyi kár keletkezett a lakóépületekben, valamint az állami és önkormányzati infrastruktúrában. Ezt várhatóan meghaladja majd az idei árvíz kárösszege. Mintegy 700 településen okozott kárt eddig az árvíz Csehországban. A természeti csapás következtében kilenc ember halt meg, s a kitelepítettek száma mintegy 20 ezer. Az első becslések szerint az anyagi károk megközelítik majd a 20 milliárd koronát (csaknem 230 milliárd forintot).

Mi a gond?

A várható károkat látva sokszor felmerül majd az árvíz után a kérdés: nem lehetett volna felkészülni egy ilyen méretű árhullámra? A válasz viszonylag egyszerű: nem. Magyarország jelentős összegeket költött az elmúlt években árvíz elleni védekezésre, hasonlóan más, jelenleg érintett országokkal együtt. (Egyedül a tiszai védekezést szolgáló Vásárhelyi-terv első üteme 120 milliárdba került.) A gondot a hirtelen érkező rendkívüli csapadékmennyiség jelenti. A 2002-es nyári árvíznél a Duna és az Inn vízgyűjtő területein a havi átlagos csapadékmennyiség négy-ötszöröse zúdult le. Csak a bécsi medencében két hét alatt 200 milliméternél is több eső esett. (Budapesten 2011-ben egész évben 283 mm volt a csapadékmennyiség.) Idén májusban, bár a pontos adatok még nem kerültek összesítésre, de a Duna vízgyűjtő területén a havi csapadékmennyisége ötszöröse hullhatott le, egyes területeken meghaladva a 250 millimétert is.

Az elmúlt évtizedekben a hullámterek szűkülése és feltöltődése miatt a folyók többsége már nem képes levezetni a megnövekedett csapadékmennyiséget, miközben a vízgyűjtő területeken tapasztalható nagyarányú erdőirtás (Kárpátalja és Erdély) illetve épülő infrastruktúra (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Németország) miatt a csapadék gyorsabban érkezik meg a folyómedrekbe. Annak ellenére, hogy az elmúlt húsz évben sok százmilliárd forintot költöttünk gátépítésre, a magyarországi 4200 km-s gátrendszer jelentős része (egyes becslések szerint 40 százaléka) nem felel meg a modern előírásoknak. Az állandó fejlesztések ellenére többször is előfordult (pl 2001-ben a Tiszán) hogy a gátak nem bírták a nyomást és hiába magasították meg a gátakat, az árhullámok egyre többször haladják meg a gátak koronamagasságát. Mivel a szakemberek szerint a csapadék eloszlása és mennyisége a klímaváltozás miatt az elkövetkező években-évtizedekben még inkább kiszámíthatatlanná válik, fel kell készülnünk a jelenlegi árhullámhoz hasonló, vagy ezt meghaladó vízszint kezelésére is. Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy a gátak további magasítása, bár megkerülhetetlen eleme kell maradjon a védekezésnek, önmagában hosszú távon nem fenntartható védekezési módszer.

Mi lenne a megoldás?

Pontosan ezért az árterek helyreállítását szorgalmazza a Természetvédelmi Világalap (WWF) is, amelynek közleménye szerint a Duna-medence sok országának kell a jövőben olyan árvizek kockázatával számolnia, mint amelyek jelenleg Ausztriát, Németországot és Közép-Európa más államait is sújtják, miközben sok folyónak egyre csökken a természetes vízvisszatartó képessége.

Nem csak eső, hőség is lesz

Az elmúlt két évtizedben egyre melegebbek, és egyre hosszabbak lettek a magyarországi hőséghullámok. Ez a tendencia várhatóan a következő évtizedekben is folytatódik, s az évszázad végére már nem csak nyáron lehetnek a tavaly nyárihoz hasonló hőséghullámok – közölték az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársai még 2012 augusztusában.

Krüzselyi Ilona, az OMSZ éghajlati osztályának munkatársa szerint amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 Celsius-fokot, az “hőhullámos” napnak számít. Ezek számának jövőben várható tendenciájára az Országos Meteorológiai Szolgálat két regionális klímamodelljének eredményei alapján adnak becsléseket, illetve ezek együttes alkalmazásával reprezentálják a bizonytalanságot. A két modell szerint a “hőhullámos” napok éves száma a referencia-időszaknak számító 1961-1990 átlagértékeihez képest a század közepére (2021-2050) várhatóan országos átlagban 8-24 nappal növekedni fog. Ez a növekedés azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkező években nem lesznek az átlagnál hűvösebb nyarak – a természetes változékonyság – továbbra is az éghajlatunk jellemzője marad – emelte ki.

“A folyókra gyakran több vízerőművet is építenek” – magyarázta Christoph Walder, a WWF szakértője. „Ha azt akarjuk, hogy a folyók ismét természetes árvízszabályozókként működjenek, akkor egyedül Ausztriában összesen 84 ezer hektárnyi árteret kellene helyreállítanunk.” A WWF szerint az elmúlt tíz évben ez a második nagy árvíz és bár nem lehetett volna elkerülni, de az egészséges ökoszisztémák tompíthatták volna. A szervezet szerint az árterek kialakítása és a vízgyűjtő területek védelme épp oly fontos, mint a jól átgondolt tervezési stratégiák.

A szervezet szerint a védőgátak nem jelentenek “univerzális megoldást” az árvizek ellen, ezért a Duna és más európai folyók árterének helyreállítására lenne szükség. “Az árterek olyanok, mint a szivacsok, amelyek nagy mennyiségű víz tárolását teszik lehetővé, amelyet aztán lassan és biztonságosan leengednek a folyóba, illetve a talajvízbe jut” – húzta alá Orieta Hulea, a WWF közép- és kelet-európai részlegének környezetvédelmi ügyekért felelős vezetője. Mint hozzátette, “ha leválasztjuk ezeket a területeket a fő folyómedrekről és mezőgazdasági célokra használjuk, mint ahogy az a Duna alsó szakaszán és Európa nagy részén is történt az elmúlt évszázadban, akkor elvesztik árvízvisszatartó képességüket és megnövekszik az árvizek kockázata”.

Egy 2010-es WWF tanulmány szerint nagyjából 800 ezer hektárnyi árteret lehetne helyreállítani a Duna vonalán. A szervezet szerint ebből legalább 100 ezer hektárnyi terület helyreállítása olyan befektetést jelentene, amelynek összege még mindig alacsonyabb lenne, mint az áradások okozta károk, vagy a magasabb és erősebb védőgátak megépítésének költségei. Magyarországon is elkerülhetetlen a hullámterek szélesítése, az árterek helyreállítása, mivel hazánk a Európában az egyik leginkább fenyegetett ország. Az ár- és belvizek együttesen a megművelt területek 2/3-át fenyegetik, így az árvizek gazdaságra gyakorolt hatása igen nagy lehet. Az árterületeken 628 település (60 város) található több mint 2 millió lakossal. Ehhez hasonló vízkár-veszélyeztetettség Európában csak Hollandiára jellemző.

„Kétszer ugyanaz nem eshet meg velünk”
A biztosítókat is megrengetheti a rekordméretű áradás; amennyiben ez a mostani valóban az évszázad legnagyobb árvízi tragédiája, akkor a cégek is minden eddiginél nagyobb kártérítés, több milliárd forint kifizetésére számíthatnak. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a valós kárnak megfelelő összeget fogják megítélni, hanem csupán annyit, amennyi a biztosítási érték alapján jár. Márpedig ez messze elmaradhat a valódi veszteségtől, a károsultak többsége ugyanis csak most fog szembesülni azzal, hogy a szerződése elavult, a kötvény mélyen a jelenlegi érték alatti összegre szól, mert az elmúlt években a biztosításával nem követte a vagyon növekedését, nem frissítette a szerződés tartalmát. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az árvíz utáni kifizetések is rekordot döntenek majd, de lesznek olyan károsultak, akiknek mindenét elviszi a víz, mégsem lesz elég az újrakezdéshez a biztosítási pénz. Sőt olyanok is vannak, akik csak a szerencsében bízhatnak, hogy talán nem veszítik el a lakásukat, s minden ingóságukat az elsöprő árhullámban, hiszen egyáltalán nincs biztosításuk. A CLB tapasztalatai szerint ugyanis még azok közül sem mindenki kötött szerződést, akit egyszer már lenullázott a természeti katasztrófa, mert úgy gondolják, ilyen kétszer nem eshet meg velük.