Az előző részben az első három hazugságot taglaltuk -a University of Cardiffon dolgozó George Ferns cikke alapján-, most álljon itt a négy másik hazugság.
4. hazugság: Az erős klímavédelmi szabályozás nem opció
Ez alatt az értendő, hogy a jogi rendelkezésekbe foglalt, határozott légszennyezési limiteket nem akarja az olajipar. Inkább "piacbarát" megoldásokat (pl. kibocsátási kvóták kereskedelme).
A BP nemrég kilátásba helyezte, hogy a Big Oil -ami alatt a szektor élvonalbeli cégei értendők- valószínűleg kivonulna Európából, ha szigorú légszennyezési korlátozások lépnének életbe. Mert ez költségekkel járna, és az csökkentené az olajcégek nyereségességét, véli Ferns.
Azonban a világnak azon kormányai, melyek aláírták a párizsi klímaegyezményt, egyetértenek abban, hogy határozott klímaszabályozásra van szükség törvényi úton, ha valóban meg akarjuk fékezni a globális felmelegedést.
5. hazugság: Olcsó fosszilis energiák nélkül a gazdasági fejlődés megáll
A Total olajmulti egykori vezére, Christoph de Margerie azt mondta: "Energiához való hozzáférést nélkül nincs fejlődés." Mármint gazdasági fejlődés. Ez valószínűleg igaz, de annak a bizonyos energiának nem feltétlenül fosszilisnak kell lennie. (Megjegyeznénk: az olcsóságot részben a kormányok ártámogatásai teszik lehetővé.)
Costa Rica gazdasága 2017-ben 300 napig működött kizárólag megújulókkal. Rendben, csak 4,85 millió fő alkotja a lakosságát. Azt mondanák szkeptikusok, nagyobb volumenben nem lehet kizárólag a megújulókra hagyatkozni. De még Kína is nagyhatalom a megújulókban és az innovációs versenynek is az élmezőnyében van.
Az az érvelés, hogy a fosszilis energiák nélkül nő a szegénység a világban talán éppen fordítva igaz. A fosszilis erőforrások elégetése dönti romba a világot és erősíti a szegénységet. Vagyis nem lehet több fosszilis energiahordozó elégetésével kihúzni magunkat a széleskörű társadalmi gondokból. A Világbank egyik elemzése szerint pont a kevesebb fosszilis erőforrás felhasználása lenne a kedvezőbb megodlás.
Ha több üvegházgázt bocsátunk a légkörbe, azzal erősítjük a klímaváltozást. Az ENSZ azt állítja, hogy az éghajlatváltozás emberek millióit fogja visszataszítani a szegénységbe -igen, vissza-, mert az aszályok és a szélsőséges időjárás miatt csökkenni fog a terméshozam, több ember fog megbetegedni vízzel terjedő betegségektől, megugranak az élelmiszerárak, s az éhezés társadalmi elégedetlenséget és végső soron zavargásokat váltanak ki.
6. hazugság: Az olajcégeknek
Az olajcégek alapjában véve azért mennek el a klímaszabályozással kapcsolatos találkozókra, hogy demonstrálják, mennyire zöldek és felelősségteljesek (PR), valamint hogy lobbizzanak az üzleti érdekeik érvényesítése érdekében.
Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO) kitiltotta a dohányipari lobbit a konferenciáiról. Talán az ENSZ ENSZ Éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) ügyeiben is hasonló elbírálásra lenne szükség.
7. hazugság: A természetet meg lehet szelidíteni, s ettől megoldódik a klímaváltozás
Ez alapvetően a geoengineering alapelve, vagyis azé az iskoláé, mely az ökoszisztémákba technológiai eszközökkel nyúlna bele, vagyis az emberi tudással és találékonysággal manipulálná a természeti környezetet, legyen az a savasodó tengerek "trágyázása" vassal, a földi légkör üvegházgázainak kijuttatása az űrbe, vagy éppen olyan részecskék permetezése a levegőbe, melyek árnyékot adnak és enyhítik a földfelszínt felmelegítő napsugarak erejét.
Csakhogy a természeti rendszerek rendkívül komplexek és még a jövőbeli klímaszcenáriók számítógépes szimulálása is tól-ig tartományokkal dolgozik, mert annyi tényezővel kell számolni, hogy egymásra hatásuk bizonytalan.
Sőt olyan kölcsönhatások és visszacsatolások is minden bizonnyal léteznek az ökológiai folyamatokban és rendszerekben, amikről még nincs tudomásunk. Ha mindebbe belenyúlunk, akár ránk kedvezőtlen módon is megbolygathatjuk a természetet.
Az olajcégek nem igazán akarják elfogadni azt a koncepciót, hogy a természeti környezetünk sérülékeny. Mert akkor az felelősséget implikálna náluk: vigyázniuk kellene az ökológiai értékekre (nem szennyezni az esőerdőket a kitermelés helyszínén, akár az Amazonasról van szó, akár a Mexikói-öbölről), illetve óvatosabbnak kellene lenniük az Északi-sarkon történő nyomulásukban is.
Ahogy James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja vallotta: "Az, hogy az emberek elég intelligensek ahhoz, hogy a Föld őrzői, felvigyázói legyenek, a legönhittebb gondolatok egyike." Jobb híján a klímapolitika próbálja ezt átvenni, de ez már annak orvoslása, amit elrontottunk.
(The Conversation)
