A professzionális iparjogvédelmi adatbázisokkal ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk, méghozzá teljesen törvényes és fair módon. Az iparjogvédelmi rendszerek, így például a szabadalmi rendszer egyik fő alapgondolata, hogy alkalmazásával egy vállalkozás ideiglenesen monopoljoghoz juthat egy adott piacon, cserébe azonban az újításáról minden információt meg kell osztania a társadalommal. Ezek az információk pedig kiválóan alkalmazhatók üzleti célokra. Ennek a nehézségét csupán az jelenti, hogy csak elméletben érhetőek el mindenki számára, a gyakorlatban viszont az információk megszerzésének időbeli és pénzbeli költsége van, az értelmezésükhöz pedig gyakorlat szükséges. Sokszor mégis megéri.
Iparjogvédelmi kutatások
Többféle céllal végezhetjük a kutatást, ami az alkalmazott módszereket és a végeredményt is nagyban meghatározza. Tudnunk kell, hogy az iparjogvédelmi adatbázisok által tárolt sokféle információ közül milyen ismérvek lekérdezése fogja megadni a számunkra lényeges találatokat. Egy szabadalomról például sok más között ismert annak a tulajdonosa, a feltalálója, a találmány teljes ismertetése, a találmány technológiai besorolása, a jogi státusza (függő, érvényben lévő vagy érvénytelen), a földrajzi kiterjedése, a bejelentés időpontja, de még az általa idézett további szabadalmak is, amelyek a hasonló találmányokra vonatkoznak.
Konkrét megoldás kutatása
Ha egy technológiai problémát kell leküzdenünk, nem mindig a saját fejlesztés a legkifizetődőbb megoldás. Noha a fejlesztés költségességét és kockázatosságát senkinek nem kell magyarázni, a külső technológiák beszerzésével kapcsolatban általában nagy az idegenkedés a cégek között, mivel a legtöbbeknek ez ismeretlen terület. Az ember ráadásul azt gondolná, hogy nincs olyan fórum, ahol a saját specifikus problémájára kész megoldást kereshet, pedig a szabadalmi adatbázisok (és a technológia transzfer hálózatok is) úgy vannak felépítve, hogy nagyon hatékonyan szolgálják ezt a célt.
Kereshetünk a probléma szöveges megfogalmazásával egy az egyben alkalmazható megoldásokat, mindezt úgy, hogy a keresésünket szűkíthetjük adott tudományterületre és iparágra is. Feltérképezhetjük az iparágunk nemzetközi vállalatainak kérdéses megoldásait is. De kereshetünk megfelelő hatásmechanizmusok után szándékosan távoli szakterületeken, amelyek védettsége adott esetben megkerülhető a saját alkalmazási célra való adaptálással.
Ha megtaláltuk a megfelelő technológiát, a fő kérdés, hogy az azt tartalmazó szabadalom oltalmi köre kiterjed-e a tervezett felhasználásra. Ennek megítélésében két szempontot kell kiemelni: a szabadalom státuszát és a földrajzi kiterjedését. Ha ugyanis a szabadalom valamilyen okból nem érvényes, bárki szabadon hasznosíthatja az egész világon, így mi is. Ha viszont érvényes, jellemzően akkor sem terjed ki minden országra, és ezekben bárki szabadon hasznosíthatja, így természetesen mi is. Beszédes adat, hogy a 2013-ban megadott 66 712 db európai szabadalomból csupán 3 507 db-ot hatályosítottak hazánkban, ami alig több mint 5%. Vagyis a szabadalmak fennmaradó 95%-a Magyarországon nem érvényes, ezeket a találmányokat bárki jogszerűen gyárthatja és forgalmazhatja a magyar piacon, és minden más országban, ahol a szabadalom szintén nem érvényes.
Ha pedig a célpiacainkon érvényes szabadalom védi a megoldást, még mindig dönthetünk, hogy licencet vásárolunk rá, vagy saját fejlesztéssel létrehozunk egy különböző megoldást.
Versenytárs analízis
Kissé más szemléletű a versenytárs analízis, amivel a konkurencia fejlesztési és iparjogvédelmi portfólióját és stratégáját térképezhetjük fel. Ha saját iparjogvédelmi stratégia kidolgozása előtt állunk, mindenképpen hasznos lehet a nemzetközi gyakorlatok feltérképezése. (A hazai KKV-k által követhető szellemi tulajdon stratégiákról múlt hónapban megjelent cikkünkben írtunk).
A vizsgálatot kiterjeszthetjük egy egész iparágra is, például ha az arra való belépést fontolgatjuk. Az alábbi kép a Compact Disc (CD) adattárolási technológián elvégzett szemléltető kutatás eredményei közül a legtöbb szabadalommal rendelkező vállalatokat mutatja, amelyek sejthetően technológiai és piaci szempontból is az iparág vezető vállalatai voltak a CD „virágzása” idején.
Technológia kutatás, trendsetting
Hatékonyan lekutathatóak adott technológia területek is, amelyből megtudhatjuk, hogy mely technológiáknál tapasztalható magas szabadalmazási aktivitás, ami az ehhez kapcsolódó nagy befektetéseken keresztül az iparági szereplők várakozásait jelzik az adott technológia piacának növekedési kilátásaival, profitabilitásával kapcsolatban. Az aktivitás időbeli alakulását is nyomon követhetjük, a leolvasható trendek pedig rendszerint jól mutatják, hogy az adott technológia hol tart a technológiai életgörbén, érdemes-e invesztálni bele, vagy sem. Példakutatásunk esetében láthatjuk, hogy a CD-re vonatkozó szabadalmak bejelentési időpontja 1985 és 2005 közé esik, amikortól meredek esést követően több szabadalmat nem látunk. Ez arról árulkodik, hogy a piac a kétezres évek derekán alternatív technológiák felé fordult.
Újdonságkutatás és FTO
A két talán leggyakrabban elvégzett iparjogvédelmi kutatás az újdonságkutatás és az FTO („Freedom to operate” kutatás, aminek a magyar nyelvű megfelelője a kevéssé szerencsés „szabadalomtisztasági kutatás”). Az újdonságkutatás arra keresi a választ, hogy a találmányunk várhatóan szabadalmazható-e, vagy esetleg már nyilvánosságra jutottak (bármilyen fórumon) olyan megoldások, amikhez képest a mienk nem tartalmaz jelentős újdonságot, vagy nem alapul feltalálói tevékenységen. Ezért aztán az újdonságkutatás nem csak a szabadalmi adatbázisokra, hanem lehetőség szerint minél több fórumra ki kell, hogy terjedjen (például szakmai és tudományos folyóiratokra). Az újdonságkutatás elvégzésével sohasem lehetünk abban teljesen biztosak, hogy a találmányunk szabadalmat fog kapni, azonban rengeteg hasznos információt kaphatunk arról, hogy milyen hasonló megoldások léteznek, és ennek fényében milyen fejlesztési irányokat kell kerülni, merre érdemes haladni. Éppen ezért az újdonságkutatást a lehető leghamarabb érdemes elvégezni a fejlesztési folyamat során, amikor már a szándékunk szerint később létrejövő tudományos eredményt kellő pontossággal körül tudjuk írni.
Ugyanez igaz az FTO-ra nézve is, aminél azonban arra keresünk választ, hogy a találmányunk üzleti hasznosítása várhatóan bitorolni fog-e fennálló jogokat, elsősorban szabadalmakat, magyarul számíthatunk-e jogvitákra piacra lépés esetén. Az FTO során tehát csak az iparjogvédelmi adatbázisokban zajlik a kutatás azok után az oltalmak után, amelyeknek oltalmi körébe megoldásunk beleeshet. Az FTO kutatás előnyös esetben minden új termékfejlesztés elején megtörténik, hiszen kiderülhet belőle, hogy nem kockáztatható meg a termék piacravitele. Ezt pedig minél előbb tudja meg egy vállalkozás, annál nagyobb felesleges kiadástól kíméli meg magát.
A technológia állása kutatásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről bővebben tájékozódhat a hamarosan megjelenő, „Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer” című kötet harmadik, átdolgozott kiadásában.
