A virtuális fizetőeszközök mögött nem áll állam sőt  alegtöbbször valós gazdasági teljesítmény sem, a kriptovalutákat fejlesztők, programozók, magánvállalatok bocsátják ki, de az árfolyamukat csak kismértékben határozza meg a cég teljesítménye, bevétele (kivéve egy speciális változatét, amelyről később még szó lesz). Az árfolyamuk jelentős mértékben a kereslettől és kínálattól, valamint a piac percepciójától függ. A volatilis, kiszámíthatatlan áralakulások miatt, illetve azért, mert szinte bárki beléphet erre a piacra, a kriptovaluták közt gyakran találkozhatunk hosszú távon értéktelenekkel, amelyek árfolyama kizárólag spekuláción alapul. Mivel a befektetők az azonnali továbbadás céljából veszik vagy bányásszák a kriptovalutát, az ár jellemzően a gyors emelkedés után hirtelen bezuhan.

A jelenség rendszerszerűnek tekinthető: az Invest in Blockchain nevű kriptovaluta-portál megbízásából készült tanulmány szerint az 50 jelenleg legnépszerűbb kriptopénz nagy részének „nincs világos funkciója”. Azaz az értékük mögött nincs megfelelő fedezet, vagy megbízhatatlan technológiát használnak. Márciusban a Coincall tett közzé egy listát a problémásnak ítélt kriptopénzekről. Ezen szerepel többek között a Bitcoin Cash, a BitConnect, a Bitcoin Diamond, a Centra, a Davorcoin, a Plexcoin, a Regalcoin, a Tether és a Veritaseum is.

Kép: Depositphotos

Az értékelés

A kriptovaluták értékét a kereslet és a kínálat alakulása határozza meg. Ám új termékegységeket a befektetők is létre tudnak hozni, márpedig úgy, ha a blockchain-technológia keretében ellenőrzik a kriptovalutával történő tranzakciókat. A legnépszerűbb kriptopénzek, mint az Ethereum vagy a Bitcoin ugyanakkor, a természeti erőforrásokhoz hasonlóan, véges mennyiségűek: Bitcoinból például összesen 21 millió darab van a piacon, az Ethereum pedig évente nem enged 18 milliónál több egységet kibányászni. Ezzel a valuta ára is stabilizálódik. A kibocsátó jó esetben már a piacra dobáskor közli, mi lesz a kriptopénz felső korlátja, így hiányt teremt, ami értéket ad a valutának. Azok a kriptovaluták, amelyeknek a mennyisége nincs rögzítve, valószínűleg a bóvli kategóriába sorolhatók.

A kriptovaluták értéke nagyban függ attól is, mennyire biztonságos technológiát használnak a bányászatukhoz. A blockchain-technológia lényege, hogy a rendszer elvileg feltörhetetlen, és a tanúsítványokat nem lehet hamisítani, hiszen az adatbázisok nem centralizáltan futnak, a digitális tanúsítványokat pedig szintén nem egy központi szerver, hanem a felhasználók készülékeire telepített szoftverek ellenőrzik. Persze tökéletes védelem nincs, a hackerek képesek kihasználni bármilyen biztonsági rést. Valutavásárlás előtt tájékozódjunk a blokklánc technikai részleteiről, arról, hogy kik használják, és hogy mennyire tartják azt a szakértők megbízhatónak.

A fejlesztők leggyakrabban a GitHub nevű oldalon teszik közzé a projekt részleteit. A komoly csapatok a projekt állapotáról hosszú időn keresztül, részletesen beszámolnak.

Bányászok és kereskedők

A valuta bányászásához be kell szerezni egy vagy több speciális készüléket, ami a tranzakciók ellenőrzése közben gyártja az újabb egységeket. Egységnyi kriptovaluta előállítása bizonyos mennyiségű elektromos energia felhasználása árán lehetséges. Ez – azaz az energiáért fizetett valós pénz – adja a kriptovaluták értéke mögötti fedezetet, és mennyiségi kolátot is jelent: ha a valuta árfolyama alacsony, nem éri meg a további rezsikiadást. Ebből következik, hogy minél nehezebben bányászható a kriptovaluta, annál értékesebb, hiszen hosszabb ideig kell futtatni a gépet. Vigyázzunk az olyan virtuális valutákkal, amelyek esetében az új egységek előállítása nem a bányászathoz, hanem a pénznyomtatáshoz hasonlít! Az ilyen pénz árfolyama jó eséllyel úgy is fog alakulni, mint azoknak az országoknak a devizái, amelyek pénznyomtatással próbálták megoldani a költségvetési hiányt.

Érdemes tájékozódni arról is, kik és milyen arányban birtokolják az adott kriptovalutát. Ha egy-két piaci szereplő kezében van az érmék, tokenek nagy része, az értékét egyetlen eladási hullámmal lenullázhatják. Fontos tudni azt is, hány „bányász” van a rendszerben, azaz hányan validálják a tranzakciókat. Minél többen, a bányászat annál nehezebb. Ha tartósan túl kevesen bányásznak, a validálókat „túlfizetik”, ami hamar inflációhoz vezethet.

Részvény helyett

A kriptovaluták és hasonló termékek értékét növelheti, ha a spekuláción kívül más hasznuk is van. A Bitcoint például több helyen elfogadják fizetőeszközként, használják internetes vásárlásokra. Ez persze csak a top-kriptovalutákra igaz, a kevésbé bejáratott termékek a kriptopénz-kereskedő oldalakon kívül nem sokat érnek.

A vállalati tokeneknek azonban a spekuláción túl is van hasznuk. A vállalatok ilyenkor a blockchain-rendszer felállítása után bocsátanak ki a virtuális pénztárcákban (kriptovaluta-kereskedésre szolgáló platformok) tárolható pénzügyi eszközt – ezt a folyamatot nevezik ICO-nak (initial coin offering), ami tőkebevonás alternatívája is lehet olyan cégek számára, amelyek nem akarnak tőzsdére lépni.

Az ICO kifejezés a részvénypiaci IPO-ból (initial public offering) származik, ami egy cég tőzsdei bevezetését jelenti, vagyis azt, amikor először vásárolhatják meg a cég egy bizonyos hányadát a részvényesek, ezzel feltőkésítve a társaságot. Az ICO célja ugyanez, csak ebben az esetben nem a tőzsdén, hanem a kriptovaluta-piacon vezet be a cég egy eszközt.

A céges virtuális pénzek a cikk elején említett speciális kriptovaluták, amelyek mögött megjelenik fedezetként a cég értéke, azaz az árfolyamukat meghatározza a vállalat teljesítménye is.

Az ICO-k használata a közelmúltban igen népszerűvé vált a startupok körében, hiszen alternatívát jelenthet a közösségi finanszírozásra és a tulajdonrész eladására. Többen ugyanakkor óva intik a frissen induló cégeket attól, hogy a termékük vagy szolgáltatásuk beindítását erre az egy eszközre alapozzák. Csabai Csaba, az Income Locker fintech-platformot fejlesztő cég ügyvezetője a blogján azt írja, egy sikeres tokenrendszer kifejlesztése többe kerül, mint amit egy garázscég megengedhetne magának.

„Sokan összekeverik az ICO/tokensale folyamatot egyfajta közösségi finanszírozással. Pedig a crowdfounding kampányok jellemzően 100 ezer dolláros nagyságrendben szednek be pénzt working-product (deszkamodell)-koncepciókra, míg egy sikeres ICO ritkán áll meg 10 millió dollár alatt. Ahhoz, hogy valaki ekkora mennyiségű finanszírozást gyűjtsön be, ahhoz egyrészt elő kell finanszírozni egy nagyon komoly ICO-kampányt, másrészt pedig ki kell dolgoznia az adott témát is olyan szinten, ami elégséges egy ICO-kampány elindításához” – írja. A modell kidolgozásának önmagában is több tízmillió forintos költsége lehet.

A magyar szabályozás

A jelenlegi magyar szabályozás alapján a kibocsátási akció befektetés, és mint olyan, a befektetési és az árutőzsdei szolgáltatókról szóló törvény (Bszt.) hatálya alá tartozik, vagyis a kibocsátást a Magyar Nemzeti Banknak kell engedélyeznie. Ennek ellenére az ICO-ba nem kevés cég vág bele megfelelő háttér nélkül, így befektetőként is érdemes alaposan átgondolni, vásárolunk-e valamilyen tokent. A Satis Group kriptovaluta-tanácsadó cég egy tanulmányában egyenesen csalásnak minősítette az ICO-k 81 százalékát, míg sikeresnek a kibocsátások alig négy százalékát találta. Mint írják, a megbízhatatlan ICO-kat több jelről is fel lehet ismerni. Érdemes figyelni a startup-projekt állapotára, a cég és vezetőinek hírnevére. Különösen gyanús, ha a cég alapítói nem tüntetik fel nevüket. Figyelmeztető jel lehet az is, ha a cég agresszív módon reklámozza az ICO-t a közösségi médiában, az olvasókat azonnali vásárlásra ösztönzi, miközben irreálisan magas hozamokat ígér. Az ICO-tokenek értékét döntően az fogja meghatározni, hogy mekkora lesz a kereslet az elkészült termékre, szolgáltatásra.