Ezért nem érdemes dühből ajtót mutatni a dolgozónak

2016. augusztus 31. szerda - 08:01 / piacesprofit.hu
  •    

Egy ügyvédi irodában a szabadságról berendelt munkavállaló és felettese kiásták a csatabárdot. A rendkívüli felmondás indokolása ugyan regényesen hosszúra sikerült, ám a bíróság előtt inkább tűnt elkapkodott indulati válasznak, mint a munkaviszonyt alappal megszüntető nyilatkozatnak.

dühöngő ember

Kép:FreeDigitalPhotos

A tényállás szerint a munkavállaló ügyvédjelöltként állt a munkáltató ügyvédi iroda alkalmazásában. 2010. augusztus 9-étől 13-áig a munkáltató szabadságot engedélyezett részére. A munkáltató 2010. augusztus 8-án (vasárnap) 6 óra 40 perc körüli időpontban telefonon hívta a munkavállalót, és arra kérte, hogy másnap, a szabadságának első napján bizonyos feladatok elvégzése céljából jelenjen meg a munkahelyén. A munkavállaló a kérésnek eleget tett, és hétfőn hajnali 4 órától 8 óra 20 percig a megyei rendőr-főkapitányságon a munkáltatót helyettesítve kirendelt védőként járt el, majd a munkahelyén megkezdte a munkáltató által korábban megjelölt feladatok elvégzését. A munkavállaló a déli órákban még elvitt egy iratot a Vám- és Pénzügyőrségre a munkáltató utasítására, majd a munkáltató könyvelőjének átadott 10.000 forint könyvelési díjat, amelyből 400 forintot visszakapott. A munkavállaló ezt követően már nem ment vissza az ügyvédi irodába, megkezdte a részére engedélyezett szabadság letöltését – ismertette az esetet Kártyás Gábor munkajogász, az Adó Online-on megjelent cikkében.

A munkáltató a történtek után rendkívüli felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. Az indokolása szerint a munkavállalónak azért kellett a szabadsága első napján a munkahelyén megjelennie, hogy egy korábban rosszul összeállított fellebbezést kijavítson, és a szabadsága előtt be nem fejezett ügyeket intézze el. 2010. augusztus 9-én 10 órakor megjelent az ügyvédi irodában a munkavállaló barátja, aki hangosan kiabált a munkáltatóval, amiért a munkavállaló berendelte a szabadsága alatt és emiatt hétvégén telefonált. A munkavállaló fennhangon kérte a munkáltatójától, hogy legközelebb munkaidőben jelezze, ha valamit akar. Az esetleges jövőbeli hasonló magatartás megrendítheti az ügyfelek bizalmát, sértheti az iroda jó hírnevét. A munkavállaló a cselekményére magyarázatot nem adott, megbánást nem tanúsított. Az indokolás arra is hivatkozott, hogy a munkavállaló az utasításokat több alkalommal nem hajtotta végre, a munkahelyéről engedély nélkül távozott, illetve igazolatlanul volt távol. A munkáltató többször figyelmeztette amiatt, hogy nem tartotta be a munkavégzésre vonatkozó utasításokat, a beadványokat egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon készítette el. A munkáltató azt is sérelmezte, hogy a munkavállaló elszámolási kötelezettségét nem teljesítette, a részére átadott 10.000 forintból visszajáró 400 forintot nem adta át.

Felmondás azonnali hatállyal – 8 fontos tudnivaló
Olykor minden cég esetében felmerül az azonnali hatályú felmondás szükségessége. Ennek indoka alapvetően kötelezettségszegés, de más cselekmény is lehet a törvény megfogalmazása szerint. Mutatunk 8 dolgot, amire mindenképp figyelni kell, ha azonnali hatályú felmondásra kerül a sor.

Egy bögre miatt a bíróságra?

A munkavállaló a rendkívüli felmondással szemben bírósághoz fordult, és kérte annak megállapítását, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ezen túlmenően az irodában maradt ingóságai (a talárja és a bögréje) kiadására is kérte kötelezni a munkáltatót.

A végül a Kúria elé került ügyben a bíróság mindenekelőtt rámutatott, hogy a munkáltató nem jelölt meg olyan körülményt, amely alapján jogszerűen szakíthatta volna meg a munkavállaló szabadságát. Erre ugyanis csak akkor van lehetőség, ha azt a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdek indokolja. Nem helytálló az arra történő hivatkozása sem, hogy a munkavállalónak a szabadság első napján a munkaidő végéig rendelkezésre kellett volna állnia, és ezért a munkahelyéről engedély nélkül távozott el. A munkáltató a szabadság megszakításával kapcsolatos jogszerűtlen eljárására nyilvánvalóan nem alapozhat további jogot.

A rendkívüli felmondásban hivatkozott további körülmények kapcsán a bíróság kifejtette, hogy a tanúvallomások alapján a munkavállaló nem tudott előre arról, hogy barátja mire készül, aki eredetileg csak egy számlát akart elkérni a munkavállalótól, ezért ment be az ügyvédi irodába. Az, ha a munkavállaló magából kikelve ordít a felettesével, valóban rendkívüli felmondás indokát képezheti, jelen esetben azonban ilyen nem történt, ezt a rendkívüli felmondás sem tartalmazta. A munkavállaló megjegyzése, hogy a munkáltató utasításának – különös, rendkívüli körülmény hiányában – munkaidőben történő közlését kéri, szintén nem tekinthető jogellenesnek.

Hogyan mondjunk fel?
Mindkét fél érdeke, hogy a törvényi rendelkezések betartása mellett minél gördülékenyebben menjen a felmondáshoz kapcsolódó adminisztráció. Itt megtalálja a legfontosabb tudnivalókat a felmondás közlésétől a felmondási időn át az indoklásig.

Nem árt, ha megáll az indoklás

A per során a munkáltató a szóban forgó szabadságnapon történteken túlmenően egyetlen konkrét esetet sem jelölt meg, amikor a munkavállaló igazolatlanul távol lett volna a munkahelyétől, ugyanígy nem volt konkrét tényelőadása arra vonatkozóan sem, hogy a munkavállaló munkájával milyen problémák voltak korábban. A munkáltató azt sem tudta bizonyítani, hogy a könyvelőtől visszakapott 400 forinttal a munkavállalónak még aznap el kellett volna számolnia. A Kúra ezzel szemben arra következtetett, hogy a munkavállaló ezzel az összeggel nyilvánvalóan el akart számolni, mivel később levélben kérte az összegnek a részére járó munkabérbe történő beszámítását. Összességében ezért a munkáltató rendkívüli felmondása – megfelelő indokolás hiányában – jogellenes volt.

Az ügy egyik fontos tanulsága, hogy a szabadság megszakítása nem alkalmazható büntetésként, nem szolgálhat arra, hogy a munkáltató így javíttasson a munkavállalóval ki egy véleménye szerint rosszul elvégzett feladatot. Ez önmagában nem minősül kivételesen fontos gazdasági érdeknek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő oknak sem.

Másfelől, a sorok közül jól kirajzolódik a felek közötti „meghitt rosszviszony”. Egyrészt, a munkáltató valóságos panaszáradatot fogalmazott meg a rendkívüli felmondásban, ezeknek azonban a bíróság előtt semmilyen tényszerű alapját nem tudta adni. Másrészt, a szabadság előtti feladatok befejezése megfelelő munkaszervezéssel biztosan megoldható lett volna, és olyan körülményt is nehéz elképzelni, ami miatt csak vasárnap hajnalban közölhető a munkavállalóval, hogy másnap reggel mégse kezdje meg szabadságát. Végül, a felek olyan követeléseket is a perben kívántak érvényesíteni, amelyet normális munkakapcsolat mellett közvetlenül is rendezhettek volna.

Természetesen jogi úton is kikényszeríthető, hogy a volt munkáltató adja vissza az irodában hagyott bögrét, vagy a munkavállaló fizesse vissza a nála maradt 400 forint visszajárót, ám ezek rendezésére aligha a bírói út a racionális választás. A rendkívüli felmondásban megfogalmazott indokok valóságát és okszerűségét a nyilatkozatot tévő félnek kell bizonyítania. Az érzelmi túlfűtöttségben megszövegezett, így a bizonyítás próbáját ki nem álló indokolással viszont a biztos pervesztességbe rohan a munkáltató.

5 tévhit a felmondás kapcsán
Számtalan tévhit van a köztudatban a felmondás kapcsán, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon. Ezért most szakértőnk segítségével ezekből szeretnénk eloszlatni néhányat. Mindig kötelező-e felmondás indokolása? Bármikor visszavonható a felmondás? Van-e felmondási védelem a táppénz alatt? Mi történik, ha a próbaidő alatti felmondásban indokolást közöl a munkáltató?

Feliratkozom a(z) Jogi kisokos téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek