Viszonylag kevés olyan vállalkozás van a hazai cégvilágban, amelyik megüti a középvállalat kategóriát, közülük pedig sokan egyszerűen megdöbbenve állnak az elmúlt néhány évben végbement változások előtt. Kevés olyan fórum áll a rendelkezésükre, ahol megbeszélhetik egymással a problémáikat és rájöhetnek arra, hogy ágazattól függetlenül, a gondjaikban sok a közös vonás – mondja Essősy Zsombor a Magyarok a Piacon Klub elnöke, a MAPI-csoport tulajdonos vezérigazgatója.
Piac & Profit:
Honnan származik az ötlet, hogy egy vállalkozói klubban egyesítsék a hasonló méretű magyar végek vezetőit?
Essősy Zsombor:
- Sajnos nem tőlem, pedig nagyon büszke lennék rá. A Magyarok a Piacon Klub – a MAPI - még 2010-ben alakult az akkori Heti Válasz szárnyai alatt, de az ötlet Matolcsy György jelenlegi jegybankelnök, akkori gazdasági minisztertől származott.
Az elmúlt években több vállalkozói klub, csapat, kapcsolatépítési lehetőség is létrejött. Miben különbözik ezektől a MAPI?
- Miután 2012-ben átvettem a MAPI vezetését, változtattam a fókusunkon, így most már mi elsősorban a magyar cégek „középosztályára” fókuszálunk, azokra a hazai tulajdonú vállalkozásokra, amelyek nagy hozzáadott értékékkel dolgoznak, exportképesek, esetleg beszállítók is, és legalább 15-20 főt foglalkoztatnak, tehát a szó szoros értelmében letettek valamit az asztalra.
Hány ilyen vállalkozás lehet Magyarországon?
Mi úgy becsüljük a saját adataink alapján, hogy 300-500 ilyen vállalkozás lehet Magyarországon. Ez a vállalkozói „középosztály” Németországban például komoly érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, de nálunk még formálódik ez a réteg, de már létezik. A MAPI nekik nyújt lehetőséget információcserére és bármilyen ágazatból is jöjjenek a cégek, amikor nálunk találkoznak, rájönnek, hogy nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.
Mik a legsúlyosabb „közös” problémák?
- Mindegyik probléma súlyos és összefügg. Egyrészt csökken a cégek profittermelő képessége. A bérek emelkednek, az alapanyagok ára emelkedik, a költségek nőnek, de a piacon elérhető árak nem követik ezt a tendenciát. Nem lehet egyik pillanatról a másikra 20 százalékkal megemelni egy termék, vagy egy szolgáltatás árát, így tehát reálisan két út marad a vállalkozásoknak, vagy növelik a hatékonyságukat, vagy pedig bezárnak. Ezt úgy lehet elérni, ha modernebb technológiát alkalmazunk, konkrétan Ipar 4.0-s megoldások irányába mozdulunk el, és ennek megfelelően átalakítjuk a szervezetünket is. A hatékonyság növelésével, a termelékenység javítása a magyar vállalkozók legfontosabb feladata a következő 10 évben. Csak így maradhatnak fent a jelenlegi vállalatok. A másik, talán még nagyobb gond, hogy a magyar vállalkozások vezetői lassan a nyugdíjas korba érnek, generációváltásnak kell végbemennie a cégvilágban. Eddig az általunk monitorozott cégeknél tapasztaltakban azt látjuk, hogy a többségnek ez nem jön össze, inkább külföldi befektetőknek adják el a céget.
- Nincs semmi baj, de egy nemzetközi vállalat magyar leánya, teljesen magától értetődően, az anyavállalat érdekeit tartja szem előtt. Egyik oldalról jó a külföldi kötődésük, mert ők könnyebben hozzáférnek a legfrissebb technológiákhoz, tudásokhoz, amiket rajtuk keresztül mi is implementálhatunk, jó példát szolgáltatnak itthon, másrészt azért mindig benne van a pakliban az, hogy az így megtermelt profitjuk nem marad az országban. Ez teljesen természetes. Egy magyar tulajdonú cég profitja nagyobb eséllyel hasznosul újra a hazai gazdaságban. Ezért mi azt támogatjuk, hogy a generációváltás előtt álló hazai cégek lehetőleg ne külföldi befektetőknek adják el a céget, hanem vegye át a következő generáció a stafétát. Persze nem mindenáron, inkább külföldi tulajdonosa legyen egy cégnek, mintsem megszűnjön.
Hogyan segíthet a MAPI ezekben a problémákban?
- Elsősorban információkkal. Tudással. Ez az, aminek a leginkább híján vannak a cégek és a cégvezetők. A mi eseményeinken egyrészt megbeszélhetik egymással, hogy kinek, milyen megoldás jött be, de szakemberekkel, jó példák bemutatásával mi is aktívan teszünk azért, hogy a kellő információ eljusson a cégekhez. Másrészt azonban az ő véleményüket, problémáikat is továbbítjuk a döntéshozók felé. Nem titkolt célunk, hogy ennek a vállalkozói középosztálynak a szószolói legyünk a mindenkori magyar kormány irányában, és ha mondhatok ilyet, eddig sikerrel teljesítjük a feladatunkat, mind az Innovációs Minisztériumban, mind a Pénzügyminisztériumban meghallgatásra találunk, hogy ezek a cégek megfelelő formában kaphassanak állami segítséget.
Ezek viszonylag jól menő vállalatok, miért nekik kellene támogatás, és miért nem egy kisvállalkozásnak, vagy egy induló cégnek?
- A kisvállalkozásoknak most már nem állami támogatás kell, hanem, hogy békén hagyják őket. A katával és a kivával egyszerűsödött az adminisztrációjuk, csökkentek az adóterheik. Esetükben inkább további adminisztrációcsökkentésről, vagy adózási könnyítésről persze lehet szó, de érdemben nekik megvan most, amire szükségük van. A középvállalkozások esetén sem arról van szó, hogy pénzzel kellene támogatni, mondjuk egy beruházást, vagy eszközvásárlást, hiszen jelenleg viszonylag könnyen elérhetőek források. Ha valaki nem rendelkezik elegendő önerővel, hát bőven van kockázati tőke, vannak hitelprogramok és most nagyon jó kamattal elérhetőek a banki hitelek is. De olyan megoldásokban, amelyek mondjuk a generációváltást segítenék, szűkölködünk. Ha azt szeretnénk – és ez egybecseng a kormányzati szándékkal, - hogy ezek a vállalkozások magyar tulajdonban maradjanak, akkor jó lenne például egy olyan hitelprogram, amely lehetővé tenné, hogy akár a cég menedzsmentje, akár egy rokon, akár a dolgozók is ajánlatot tehessenek a tulajdonrész vásárlására, ne csak a tőkeerős külföldi befektető jöhessen számításba. Így amikor például egy külsős ügyvezetőt bízna meg a leköszönő tulajdonos, az ügyvezető érdekeltté válhat egy tulajdonrésszel a cégben. Persze ehhez nem ártana, ha a cégvezetők szemléletmódja is eljusson eddig.
- Inkább azt mondanám, hogy még nem érzik igazán szükségét. Olykor már látom, hogy a rendszerváltáskor vállalkozásba fogott cégvezetők egyszerűen nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a dolgozóiknak mennyire megváltozott a hozzáállása, hogy már nem beszélhetnek velük akárhogyan. Szembe kell nézni azzal, hogy a szakmák felében túlkereslet van és már nem mindegy, hogyan bánunk egy darukezelővel, vagy egy CNC-maróssal. Sok cégvezetőt frusztrál a helyzet, egyszerűen nem tudják hogyan kezelni. Még tíz évvel ezelőtt is – ez az igazság – sokan eldobható eszközként kezelték a dolgozókat. Ma már ezt nem lehet megtenni. Hasonló a helyzet a technológiai adaptáció terén is. Úgy látom, most még sok vállalat nyugodt: ki van párnázva uniós pénzzel, megrendelésekkel, alacsony hitelkamatokkal. De legkésőbb 2019 végén, 2020 elején, amikor elfogy az uniós keret, és talán a hitelkamatok is emelkedésnek indulhatnak, sokan rá fognak ébredni, hogy nem kerülhetik meg a versenyképességük növelését. Ehhez viszont az embereket kell hatékonyabban használni. Egy gépet megvehetünk, egy technológiát beépíthetünk a cégünkbe, de ha nem változik meg a szemléletmódunk, és nem ügyelünk a dolgozóink kompetenciáinak fejlesztésére, ha nem alakítjuk megfelelően a vállalat folyamatait, akkor a leghatékonyabb ipar 4.0-s megoldást sem tudjuk megfelelően használni. Most a humántőkénk fejlesztésére van szükség. Sosem volt igazabb Széchenyi mondása: a kiművelt emberfőkben van a nemzet ereje.
Mik a tervek a következő évre?
- Folytatjuk az eddigi munkánkat, gyárlátogatásokat, rendezvényeket szervezünk, de szabadidős tevékenységekre is vendégül látjuk a tagjainkat, az idei évhez hasonlóan jövőre is lesz balatoni vitorlásversenyünk. Egy nagy kutatást tervezünk a jövő évben, amelyben a különféle ágazatokban megnézzük majd, hogy melyikben hol tartanak Ipar 4.0 tekintetében a cégek, ezt majd egy nagy rendezvény keretein belül mutatjuk be, és azután egy országos roadshow keretein belül is szeretnénk majd az eredményeket a vállalkozásokhoz eljuttatni.
Immáron hat éve vezeted a klubot, nem fásulsz el a feladatban?
Én világéletemben aktívan részt vettem a közösségi életben. Már általános iskolában is én szerveztem az osztály közös tevékenységét, az egyetemen az ötödévesek búcsúztatását, így ez a fajta közszolgálat nekem szenvedély is. Nem is menne másként, hiszen társadalmi munkában, fizetés és költségtérítés nélkül végzem a feladataim. Nekem a jutalom az, hogy jó visszajelzéseket kapunk egy rendezvény, vagy egy közös program után és jó látni, hogy a cégvezetők összejönnek. A legtöbben az üzleti életben vagy beszállítóival, vagy a vevőivel van kapcsolatban. Mivel a mi tagjaink között nincs függési viszony, így a klubtagok őszintén megbeszélhetik egymással a problémáikat – és rájönnek, hogy több bennük a közös, mint gondolnák.
