Ilyés T. és Kiss E. 2008 februárjában svájci frankban (CHF) nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban (HUF) kellett megfizetni, de e részletek összegét a HUF és a CHF aktuális árfolyama alapján számították ki. Ezenfelül a kölcsönt felvevők vállalták, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges fluktuációjához kapcsolódó kockázatot. (Nem véletlenül húzódik tíz éve az ügy, a korábbi beadvány egyszerűen elfogadhatatlan volt a főtanácsnok szerint.)
A későbbiekben az árfolyam jelentős mértékben megváltozott a kölcsönt felvevők terhére, ami az általuk fizetendő havi törlesztőrészletek összegének nagymértékű megemelkedését eredményezte. Ilyés T. és Kiss E. 2013 májusában a magyar bíróságok előtt keresetet indítottak az OTP Bank és az OTP Factoring ellen, amelyekre a szóban forgó kölcsönszerződésből származó hitelezői követelések át lettek ruházva. Ezen eljárás során felmerült az a kérdés, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőkre terhelő szerződési feltétel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthető-e, és emiatt megállapítható-e, hogy az nem kötelezi a kölcsönt felvevőket amiatt, hogy e feltételt az érintett bank nem világosan és érthetően fogalmazta meg.
Közben Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a deviza alapú kölcsönszerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, az ilyen szerződések alapján továbbra is fennálló szinte valamennyi fogyasztói tartozást forintosítottak, és a szóban forgó szerződések felei közötti jogviszonyok tartalmát egyéb vonatkozásban is módosították. E törvények célja volt továbbá a deviza alapú kölcsönszerződésekben foglalt bizonyos feltételeknek az irányelvvel való ellentétességét érintően a Kúria által elfogadott polgári jogegységi határozat2 (e határozatot a Bíróság Kásler ügyben hozott ítélete3 alapján fogadták el) végrehajtása is. Az új törvények azonban fenntartották az árfolyamkockázatnak a kölcsönt felvevőre terhelését.
Tekintettel arra, hogy az irányelv értelmében nem tartoznak a hatálya alá azok a szerződési feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, a Fővárosi Ítélőtábla, amely Ilyés T. és Kiss E. ügyét elbírálja, azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az említett nemzeti bíróság értékelheti-e egy nem világos jellegű, az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételnek a tisztességtelenségét annak ellenére, hogy e feltétel érvényességét a magyar jogalkotó megerősítette.
Ez a feltételezés azonban nem alkalmazható az olyan törvényi rendelkezések esetében, mint a fent említett magyarországi törvények, amelyeket a releváns szerződés megkötésének időpontját követően, és az irányelvvel való összeegyeztethetetlenséget megállapító bírósági határozat végrehajtása céljából fogadtak el. E tekintetben a főtanácsnok azt az álláspontot képviseli, hogy a szóban forgó kivétel annak biztosítását célozza, hogy a tagállamok bevezethessenek vagy fenntarthassanak az irányelv védelmi rendelkezésein túlmenő szabályokat, de ne csökkenthessék az e rendelkezések által biztosított védelmet.
E körülmények között a főtanácsnok azt a választ javasolja, hogy az olyan feltétel, amelyet jogalkotási beavatkozás tett a deviza alapú kölcsönszerződés részévé, és amely fenntartja az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő eredeti feltételt, az irányelv értelmében nem tükröz kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket. Következésképpen az olyan esetekben, amelyekben a feltételt a szerződésben nem világosan és érthetően fogalmazták meg, a nemzeti bíróság megvizsgálhatja, hogy az olyan tisztességtelen feltételnek minősül-e, amely nem kötelezi a fogyasztót.
