Nem kivétel ez alól a londoni Olimpia sem, melynek költségei 9 milliárd font fölött tetőztek. De míg a költségeket viszonylag könnyű becsülni, addig a haszon gyakran nem kézzelfogható értékként vagy az építkezések multiplikátor hatásaként jelentkezik. Bár a sajtó bírálta, hogy a nagy recesszióban milyen mértékben költ az állam közpénzt a játékok finanszírozására, azon érv is megállja a helyét, hogy ez pont akkor adott Keynes-féle lökést a szigetország gazdaságának, amikor annak arra éppen a legnagyobb szüksége volt.
A kelet-londoni olimpiai falu felépítése hozzájárult a brit építőipar fellendüléséhez. A faluval kapcsolatos építési szerződések 95 százalékát az Egyesült Királyságban bejegyzett építőipari cégek nyerték közel 6 milliárd font értékben.
A számok jól festenek, de...
A Visa becslést készített, hogy milyen gazdasági következményei lesznek annak, hogy a játékokat London rendezi, és megállapította, hogy a szállodák, kiskereskedők, szupermarketek, a vendéglátás és a turizmus között megoszló költések mindösszesen 508.4 millió fontot érnek majd el. Továbbá, a megnövekedett költések révén bővülő kereslet kielégítésére a különböző szektorok kibocsátása várhatóan nettó 1,14 milliárd fonttal emelkedik. A költésben jelentkező többlet azonban javarészt külföldi látogatóktól és nem a hazai fogyasztóktól származik majd. A két héten át Londonba özönlő turisták a szállodák és a minőségi kiskereskedelem számára kétségtelenül előnyt jelentenek. Igaz, ami igaz, csakhogy az olimpiai látogatók hada nyilván kiszorítja azokat a rendszeres turistákat, akik Londont választják célállomásként, de az Olimpia alatt nem áll szándékukban odautazni. Végül is ki az, aki a nyár kellős közepén pont az Olimpia derekán kívánna metróval közlekedni?!
Mekkora lesz a valódi hatásuk?
Amikor az Olimpiára gondolunk, abból a feltételezésből szoktunk kiindulni, hogy a játékok erőteljes gazdasági fellendülést okoznak, ám valójában ez a hatás rendkívül mérsékelt. Ha azt vesszük alapul, hogy Londonnak az olimpia 9 milliárd fontba kerül, majd ezt összevetjük a szigetország gazdaságának éves növekedési ütemével, az összeg durván a GDP 0,7 százalékával egyenlő, csakhogy a kiadásokat öt évre elosztva számolják el, így gazdasági hatásuk minimális.
A stadion rossz befektetés
Számos tanulmány született annak felmérésére, milyen gazdasági és társadalmi előnyöket hordoz egy-egy monstre esemény, például egy Olimpia megrendezése. Az eredmények vegyesre sikeredtek, és az események után visszatekintő vizsgálat alig készült. Bár a tanulmányok csak nehezen képesek az Olimpiához hasonló gigantikus események közvetlen hatását kimutatni, azt mindenképpen igazolni látszanak, hogy az új stadionok és helyszínek építéséből gyakran válik nagyon rossz befektetés, mert az Olimpia után ezek a létesítmények kihasználatlanul maradnak, és a puszta fenntartásuk több millió dollárnyi közpénzt emészt fel.
Például az 1976-os montreali Olimpia után Montreal város harminc évig nyögte a hatalmas, (folyó értéken) 6 milliárd dollár összegű túlköltekezést, amelynek nyoma a mára már öregecske és kihasználatlan Olimpiai Stadionon kívül aligha maradt.
A tudományos kutatások arra is fényt derítettek, hogy a helyszínek és létesítmények kihasználatlansága mellett az esemény előtt a rendezvénytől rendre nagyobb GDP növekedést, nagyobb gazdasági hatást várnak, mint ami ténylegesen megvalósul.
Erre tökéletes példát a 2022-ben Katarban rendezendő labdarúgó világbajnokság szolgáltatja, amelyre a vendéglátó öt korszerűbbnél korszerűbb stadiont (kettő már el is készült) és infrastruktúrát épít 70 milliárd dolláros költségen. Azaz hozzávetőlegesen egy katari lakosra vetítve 35 000 dollárt, hiszen a kis ország lakossága 2 millió fő. Így lesz Katarból a rendezvény után új idegenforgalmi attrakció? Aligha. Maradjunk a valóság talaján: ha a kiadás összegéből indulunk ki, és azt feltételezzük, hogy a világbajnokság alatt és után az ország évente 5 százalékos megtérülést kíván elérni, akkor ahhoz évente 3,5 milliárd dollárt kellene a befektetésnek tejelnie. Csakhogy ilyen tehén nincs.
Peking 2008
Kína az Olimpiát megelőző négy év alatt 40 milliárd dollárt fordított az eseményre, azaz évente durván az ország éves GDP-jének 0,3 százalékát, és ebből 2 milliárd dollárra rúgott a stadionok és a létesítmények közvetlen költsége. A befektetés lényeges részét Kína arra fordította, hogy az ország gazdaságának általános termelékenységét fokozza olyan területeken, mint az Olimpiához kapcsolódó lakásépítés, útépítés, tranzit rendszerek és infrastruktúra létesítése.
Az Olimpiák nyomán fellépő hatások többi tanulmányhoz hasonlóan, Kína esetében is kérdéses, hogyan hatott az esemény általában az ország gazdaságára, és kutatók abban sem értenek egyet, milyen haszonnal jártak a súlyos befektetések, illetve költségek. Kína számára a legfőbb hasznot nyilván az ország arculatának szebbítése, nem kézzelfogható hatalmának erősödése jelentette.
Athén 2004
Míg a pekingi Olimpia borsos ára összekapcsolható azzal, hogy egy növekedőben levő gazdaság pénzt áldozott a fejlett infrastruktúra kiépítésére, ugyanez az athéni Olimpiára nézve már korántsem lenne igaz. Míg a görög GDP a kínainak mintegy 1/15-e, ehhez képest az olimpiai számla 15 milliárd dolláros végösszege az ország 2004. évi GDP-jéből közel 7 százalékot, azaz a kínaihoz képest jóval nagyobb hányadot képviselt. Bár Athén is költött infrastruktúrára, az ebből keletkező haszon a görögöknél kevesebbre sikeredett, mint Kínában, pusztán annak a relatív hatásnak köszönhetően, amit az elköltött pénz a 4 millió főt számláló görög lakosságra, illetve ehhez képest a 17 millió pekingi lakosra gyakorolt. Továbbá Athén az olimpia idején már eleve fejlett idegenforgalommal rendelkező város volt, ezért a sporteseménynek a turizmusra gyakorolt esetleges utóhatása kérdéses, ami nagy valószínűséggel Londonra nézve is igaz.
Ugyan az Olimpia és a hasonló nagyságrendű rendezvények a lakosság és a politikusok számára mindig izgalmasak, a költségek rendszerint felülmúlják az esemény megrendezéséből származó gazdasági előnyöket, és e tekintetben London sem lesz kivétel. Bár a brit lakosság és a befektetők számára még nincs minden elvesztve, merthogy a Nyári Olimpiai Játékok házigazdáinak tőzsdéi rendre túl szoktak teljesíteni - állapítja meg Matt Bolduc, a dán székhelyű globális befektetési bank, a Saxo Bank részvénypiaci elemzője.
