Most lineáris gazdaságban élünk, ahol kitermeljük az ásványi anyagokat, legyártjuk, amire szükségünk van, használjuk azt, majd eldobjuk és hulladék lesz belőle. Ennek ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból is vannak negatív következményei, röviden összefoglalva nem fenntartható – kezdte a körforgásos gazdaságról szóló Circular Hungary konferencián tartott előadását Kriza Máté, a Körforgásos Gazdaságért Alapítvány elnöke. Ugyanakkor, tette hozzá, ha azt nézzük, hogy az élővilág ciklikus modellje milyen jól működik, a logikus út, hogy megpróbáljuk a gazdaságunkat is ezen az elven átalakítani. (Az elmélet már pár éve mozgatja a gazdasági világot, Radácsi László korábban is beszélt róla a Piac & Profit konferenciáján.)
A körforgásos gazdaságra való áttérés azonban nem azt jelenti, hogy egy (vagy akár ezer) vállalat változtassa meg egy terméke gyártási folyamatát, valójában az egész gazdasági rendszer átalakítását, újragondolását jelentené.
Alapelve, hogy a ma termékei lehetnének a holnap erőforrásai is, de sokkal többről szól, mint a keletkező hulladék újrahasznosítása. Az anyagáramlás mellett fontos eleme a megújuló energia és ezen belül az emberi erőforrásra való építkezés is, így többek között munkahelyeket is teremt – hangsúlyozta a szakértő. A körforgásos gazdaság „hurkokban” gondolkodik, vagyis a gyártási és termék életciklus különböző állomásaiból fordítja vissza a folyamatot a kiinduláshoz. A felhasználó szintjén ez karbantartást, újrahasználatot jelenthet, gyártói szinten felújítást, újragyártást vagy újrafeldolgozást.
De mit is jelent pontosan, az üzleti élet gyakorlatában? A számos lehetséges gyakorlati értelmezés alapján számos különféle üzleti modell bizonyította már sikerességét a gyakorlatban.
A legegyszerűbb elemre, a javításra is lehet sikeres üzletet alapozni, sőt a modern megközelítés szerint akár netes biznisz is épülhet rá. Az Ifixit online tanácsokat ad ahhoz, hogyan tudjuk a saját eszközeinket megjavítani. Sokat emlegetett üzleti modell a bérleti szolgáltatás is. Az előadó példájában szereplő Bundles például mosógépeket ad bérbe úgy, hogy nem a készülékért, hanem a használatért fizet a vevő. Szenzorok figyelik a víz és mosószer stb. felhasználást, minden másról a cég gondoskodik.
Az eReuse begyűjt és felújít elektronikai eszközöket, amelyeket újra elad. A Lexmark nyomtatógyártó visszagyűjti a használt patronokat, amelyeket ellenőrzött körülmények között újratölt, és újból értékesít. Az átalakítás, újragyártás kiváló példája a Philips HealthCare programja, amely használt orvosi műszerek felújításával foglalkozik. Ezek drága eszközök, így a kórházak számára is nagyon megéri a dolog. A Caterpillar pedig saját nehézgépeit alakítja újra, ami nem csak PR fogásként eredményes, de jövedelmező üzletág is.
Az újrafeldolgozás talán az egyik legismertebb módszer. Az upcycling, vagyis a használt alapanyagok magasabb szinten történő újrahasznosítására Magyarországon is számos remek példát találni, többek között az Réthy Fashion (itt olvashat róluk) , vagy a Medence Csoport (róluk itt olvashat bővebben) tevékenysége is erre épül: használt farmerből divatáru, ponyvából bútor lesz. De az ökodizájn egészen másként is megjelenhet: az Ecovative például egy olyan csomagolóanyag, amely gombafonalból készül. Masszív, esztétikus, ugyanakkor ökológiailag lebomló. A dizájn témakörébe tartozik a „bölcsőtől bölcsőig” elven működő tervezés is. A Laufermülller munkaruha gyártó cég például visszaveszi az elhasználódott, általa gyártott ruhákat, amelyek újrahasznosítható fonalából újra termék készül.
Az állam nélkül nem megy
A vállalatok önmagukban tehetnek lépéseket, de nagyon fontos, hogy legyenek központi, kormányzati lépések is. Hollandia 2050-re a körforgásos gazdaság megvalósítását tűzte ki, de Skócia és Finnország, valamint Szlovénia is komoly kormányzati lépéseket tett már az ügyben. Másfél évvel ezelőtt elkészült az Európai Bizottság körforgásos gazdaság javaslata is, amely várhatóan jövő év elejére kerül olyan állapotba, ami a tagállamok számára is ajánlásokat, kötelezettséget jelent majd - mondta a szakértő.
Bár a Bizottsági ajánlás is jelentős részben erről szól, az újrahasznosítás növelése egyedüli útként zsákutca – mondta előadásában Bartus Gábor a BME egyetemi adjunktusa. Önmagában a több újrahasznosítás nem fog eredményt elérni. Különösen azért nem, mert a szabályozások az anyaghasználati lánc végét szabályozzák. Vagyis azzal foglalkoznak, hogy mit csináljunk a már létező hulladékkal. A lánc eleje, a természeti erőforrások felhasználása viszont szinte teljesen szabályozatlan, gyakorlatilag bárki annyi alapanyagot használhat fel, amennyit akar. Pedig a körforgásos gazdaságnak a hulladékcsökkentés mellett fontos eleme a fenntartható fogyasztás, a termelési anyaghatékonyság, a használati hatékonyság (megosztás gazdasága) is.
A gazdaságpolitika alapvető szabályozón kell változtatni, a jelenlegi szabályok között a körforgásos gazdaság halálra van ítélve. Jelenleg az emberekkel takarékoskodunk, nem az anyaggal. Hihetetlenül megnőtt, hogy egy dolgozó mekkora GDP-t képes előállítani, de az anyaghasználati hatékonyság és az energiahatékonyság sokkal kevésbé nőtt. Miért? Mert a vállalatok racionálisak, a létező szabályozásra reagálnak.
Mindenkinek megérné az új szabályozás
Hiába vannak fogadkozások, valójában összességében az Unióban egyre kevésbé adóztatják a természeti erőforrások használatát, ugyanakkor egyre nagyobb adóteherrel sújtják a munkát - a két teher közötti különbség tizenötszörös - hangsúlyozta a kutató. Amíg ez a torz szabályozási környezet fennmarad, addig lehetnek projektek és részsikerek, de a gazdálkodásunk jellegét alapvetően nem fogjuk tudni megváltoztatni.
A szabályozás átalakítása (természetesen ésszerűen és fokozatosan) Bartus szerint nem okoznának kárt a gazdaságnak. A kapitalizmus kezdetén, hozta példaként, egyáltalán nem szabályozta semmi a foglalkoztatás körülményeit, ma viszont rengeteg korlátozás és szabály vonatkozik ugyanerre, a munkaidőtől a kötelező szabadságig és a megfelelően biztonságos és egészséges munkahely kialakításának követelményéig. Mindez azonban nem volt akadálya a gazdaság dinamikus bővülésének. Úgy értünk el soha nem látott anyagi jólétet, hogy egy fontos erőforrásra vonatkozó szabályozás nagyon alapossá és szigorúvá vált. Aki szeretne hinni abban, hogy az anyagfelhasználás korlátozása nem jelenti a jólét végét, ez a példa azt mutatja, hogy legalábbis érdemes lenne megpróbálni - mondta Bartus.
