Egyre súlyosabb a hiánybetegség

2017. február 11. szombat - 07:30 / PP
  •    

Új jelenség a magyar gazdaságban a munkaerőpiac „kiszáradása”: miközben történelmi mélységbe süllyedt a munkanélküliségi ráta, s csúcsra jár a foglalkoztatottság, addig soha nem látott mértékű Magyarországon a szakemberhiány.

Érdekes történet járta a HR-esek között a 2016-os Internet Hungaryn: egy targoncásnak egyetlen esztendő leforgása alatt állítólag 70 százalékkal nőtt a fizetése úgy, hogy hétszer váltott munkahelyet, miközben ki sem mozdult a győri ipari parkból. A munkavállalót ugyanis egymás után csábították el s licitáltak rá az addigi fizetésére az ipari parkba betelepült konkurens cégek.

Hogy valami nagy baj van a munkaerőpiacon, jól mutatja, hogy még az internetes kommunikáció világával foglalkozó konferencián is külön szekciót szenteltek a kérdéskörnek. Ahol aztán meglepő mondatokban korántsem volt hiány. Kiderült, hogy a jó munkaerőért ma már szinte vérre menő harc folyik a cégek között, s egy remek jelölt akár tíz napon belül „eltűnik” a piacról.

toborzás felirat

Kép: Pixabay

Ki gondolta volna, hogy egy bevált munkatárs elengedése, elvesztése minimum 650 ezer, de akár 1-1,5 millió forintjába is kerülhet a vállalkozásnak? Hiszen az újoncnak legalább fél évre van szüksége ahhoz, hogy betanuljon, addig meg egy másik kollégára van rászorulva, aki így nem tud teljes értékűen teljesíteni. Mielőtt belemennénk abba, hogy mire kell felkészülniük a jövőt illetően a munkaadóknak, a munkavállalóknak és a gazdaságpolitikának, megmutatjuk, miről árulkodnak a friss számok.

01Történelmi rekord

Bár messze vagyunk a kormány deklarált célkitűzésétől, a teljes foglalkoztatottságtól, arra a rendszerváltás óta még egyszer sem volt példa, hogy öt százalék alá süllyedjen a munkanélküliségi ráta. Pedig 2016 közepére ez is bekövetkezett a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint: egy év leforgása alatt 293 ezerről 227 ezerre csökkent a munkanélküliek száma. Igaz, a KSH augusztusi adata szerint több mint 184 ezer embert a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztattak. (Ezzel meg az is baj, ha van, az is baj, ha nincs.) Azonban továbbra is igen hosszú, több mint másfél év a munkanélküliség átlagos időtartama, s a munkanélküliek 48,1 százaléka legalább egy éve keres állást, vagyis tartósan munkanélkülinek számít. Az ország ebből a szempontból is kettészakadt: míg Nyugat-Dunántúlon mindössze 2,6 százalékos a ráta, addig az Észak-Alföld régióban ennek több mint háromszorosa: ott 8,7 százalékos a mutató. (Ez egyébként csak hajszálnyival rosszabb a 28 tagú Európai Unió 8,6 százalékos átlagánál.)

De viszonylag hasonló adatokról számolt be a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is: a hivatal szerint a nyilvántartott álláskeresők száma egy év leforgása alatt 17,5 százalékkal (60 ezer fővel) 282 ezer főre mérséklődött. Közülük mintegy 83 ezren tartósan, azaz már több mint egy éve keresnek munkát. (Érdemes megemlíteni, hogy az álláskeresők fele, 141 ezer ember semmilyen pénzbeli vagy szociális támogatásban nem részesül.) Szeptemberben ugyanakkor 141 ezer munkalehetőség állt rendelkezésre, ebből közel 98 ezer betöltetlen is maradt.

Összesen majdnem háromszázezer embernek azonnal lenne munka a GKI decemberi becslése szerint a vállalatok által jelzett munkaerőhiány adatok alapján. A legnagyobb gond a kisvállalatoknál van, amelyek nehezebben tartják meg a munkaerőt.

A munkaerőhiány a gazdaság egyre több szektorában okoz igen súlyos gondot. A húzóágazatnak számító autóiparban még lasszóval – vagy legalábbis kiemelt fizetéssel – sem tudnak munkást fogni. Gyakorlatilag nincs szabad járműipari szakember a piacon – nyilatkozta lapunknak az egyik meghatározó autógyár vezetője. Más területeken pedig egymás elől halásszák el a cégek az embereket. A tíz legfontosabb hiányszakmában magasan képzett és betanított munkások egyaránt megtalálhatóak.

Nem minden a pénz

Kérdés, mit tehetnek ilyen helyzetben a munkáltatók, a cégek? Gyors megoldásnak a béremelés tűnik – már ha van erre elegendő fedezet. Manapság újra találkozni két számjegyű béremeléssel: korábban például az Auchan Magyarország Kft. jelentette be, hogy novembertől 14 százalékkal emeli meg az alkalmazotti munkakörben, azaz az áruházi, központi és logisztikai területen dolgozók bérét. A francia áruházlánc két év alatt összesen 2,7 milliárd forintot költ bérfejlesztésre, sőt, még azzal is igyekszik motiválni, illetve megtartani a munkavállalóit, hogy engedélyezte számukra a vállalati részvényesi programhoz való csatlakozást. Később többek között a Fornetti és a SPAR jelentett be komoly béremelést – vagyis a nagyvállalatok húzhatnak el e tekintetben.

Egy másik Pest megyei multicég azt elégelte meg, hogy a költséges roadshow-k és munkaerő-toborzás eredménye a konkurenciájánál csapódott le. A versenytársa ugyanis szisztematikusan szipkázta el a dolgozóit. Erre reagálva a társaság vezetése 40 százalékkal megemelte a „csábításnak kitett” munkakörben dolgozók fizetését, mire megfordult a helyzet: egyre többen jelentkeztek át és tértek vissza a konkurenciától. Csakhogy a bérköltség növekedése gyakran veszélyezteti a profitot, és rontja a vállalkozás versenyképességét, ezért vannak olyan vállalatok, ahol inkább erőből reagálnak, és túlórára fogják az alkalmazottaikat, mondván: mivel úgyis hozzászoktak az alacsony bérhez, nekik is jobb, ha most több munkával többet keresnek.

A főnök üldözi el a legtöbb dolgozót
A pénz miatt hagyják ott a dolgozók a munkájukat, de nem a pénz miatt maradnak. Paradox? Pedig ez az igazság. Egy alapszint felett szinte kizárólag a vezetőn múlik a munkaerő-megtartás.

Persze, nem minden a pénz: a dolgozók igényeire szabott munkahelyi környezet ma már legalább ugyanannyit nyom a latban. Munkáltatói márkaépítéssel, a munkahelyi körülmények javításával a dolgozókat a piaci szinttől kissé elmaradó fizetés mellett is meg lehet tartani. De ugyanilyen sokat számít a közeg, a bánásmód, a munkahelyi hangulat vagy az előrelépés lehetősége is. A McDonald’s-nál azonban más módját választották a leendő munkavállalók bevonzásának. Az amerikai gyorsétterem-lánc a fővárosi éttermeibe „állásért lakás” programmal toborozta a munkavállalókat, akiknek egy éven át ingyen szállás jár, ugyanis csak az apartmanlakás rezsijét kell fizetniük. A Mercedes Kecskeméten indított hasonló bérlakásprogramot: a cég apartmanházában 22 ezer forintért lehet igényelni lakást.

Mint látható, mára egyértelműen kereslet alakult ki még az alacsony képzettséggel betölthető munkakörökben is. A korábban kiszolgáltatott munkavállalók kezdenek öntudatra ébredni, egyre többen jönnek rá arra, hogy most nekik áll a zászló, alkupozícióban vannak, s ha nem kapják meg azt, amit akarnak, akkor bizony bátran odébbállnak. De a külföldi munkavállalók közül is sokan fontolgatják a hazatérést – főleg azok, akik Nagy-Britanniában vállaltak munkát. Hiszen még mindig bizonytalan, hogy a Brexitnek milyen következményei lesznek az uniós munkavállalókra nézve. Ráadásul az angol font nem igazán akar magához térni, így aki azért ment Angliába dolgozni, hogy egy kicsit megszedje magát anyagilag, az most keserűen tapasztalja: a megtakarítása forintban akár 25 százalékkal is kevesebbet érhet.

Leépítés béremeléssel?

Azt, hogy a régióban Magyarország küzd a legnagyobb szakemberhiánnyal, a kormány is érzékeli. Erre utalnak Orbán Viktor miniszterelnök szavai, aki úgy nyilatkozott, amikor fogadta India alelnökét, hogy „Magyarországon a munkaerő elfogyott”. A kabinet számos megoldáson dolgozik: egyrészt megkönnyítette az ukránok számára a „vendégmunka-vállalást”, másrészt a bürokráciacsökkentés jegyében több tízezres, de akár százezres létszámleépítést tervez a közszférában. A Miniszterelnökség államtitkára, Csepreghy Nándor által bedobott ötletnek viszont igen vegyes volt a fogadtatása: az nem valószínűsíthető ugyanis, hogy akik eddig íróasztalnál ültek, azok most futószalag mellett állva képzelnék el a jövőjüket; mint ahogy az sem, hogy a költségvetési szektorból a – versenyszférában valóban hiányzó – informatikusokat vagy mérnököket küldenék el. (Előbbiek esetében a szakma szerint legfeljebb a pályamódosítók segíthetnek enyhíteni a munkaerőhiányt.) Ráadásul az igazán jó munkavállalókat már régen elcsábította vonzóbb fizetéssel a piac.

A nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály azt reméli, hogy a gyártási folyamatok digitalizációjának hatására a négymillió munkahelyből 350–400 ezer meg fog szűnni, s az így felszabaduló munkaerőt – átképzés után – a hiányszakmákban lehet majd „bevetni”. Ez irányba tesz lépéseket már a 2017-es adócsomag is.  „A kormány kész mérsékelni a járulékokat, ha a vállalkozások megtartják a minőségi munkaerőt, és bért emelnek” – nyilatkozta a Varga Mihály az azóta elfogadott járulékcsökkentés előtt. Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője a Bloombergnek adott interjúban egyenesen úgy fogalmazott: öt éven belül 40 százalékos reálbér-emelkedést szeretne elérni a kormány, hogy orvosolja a krónikus munkaerőhiányt.

Gyüre József