Az emberek meg tudják mondani az arcunkról, hogy gazdagok vagyunk-e, vagy sem. És ezt a benyomást előítéletként használják fel: hajlamosak inkább azt a személyt szerződtetni a meghirdetett állásra, aki gazdag, mint azt, aki nem. Ez derült ki a University of Toronto kutatásából. A kísérlet során 75 000 dollárban (kb. 20,76 millió forintban) szabták meg az évi átlagkeresetet (ami 1,73 millió forintnyi havi keresményt jelent). A kísérletben résztvevő két csoportba a következő feltétel szerint válogattak embereket: az egyik csoportba a 60 000 dollárnál kevesebbet keresők kerültek, a másikba a 100 000 dollárnál több éves jövedelemmel bírók. Vagyis a szegények és a gazdagok. A közép kimaradt.
Arcunkba vésve
Aztán jöttek azok, akiknek kiadták a feladatot, hogy ezeknek az embereknek az arcát ítéljék meg: szerintük jómódú vagy szegény az illető? Meglepően jó bizonyossággal tudták megmondani, ki melyik társadalmi osztályba tartozik. Annak megítélése, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozik, független volt a fotón látható személy bőrszínétől vagy nemétől.
A társadalmi osztályba való besorolás azonban csak a semleges arckifejezésű arcképek alapján ment. (Azokon a képeken, ahol érzelmeket fejeztek ki az emberek, ott nem tudták megállapítani, ki melyik társadalmi osztályba tartozik.)
Ez azt jelenti, hogy az arc már 18-22 éves korra is olyan mértékben változik az élettapasztalatok hatására, hogy belenyomódnak, belevésődnek bizonyos -szemmel is jól látható- jelei annak, kinek milyen nehéz a sorsa, az élete, s ebből megállapítható, hogy anyagilag gondtalan élete van-e, vagy inkább nehéz.
Szubliminális
Az arcok felismerése, valamint az arcból sugárzó kifejezések dekódolása, megértése, értelmezése nagyon mély emberi képesség. Tudósok úgy tartják, hogy ez szinte ingerküszöb alatti, azaz szubliminális folyamat. Nem vagyunk teljesen tudatában annak, hogyan megy végbe bennünk.
Ezt a torontói kísérlet is megerősítette. Amikor arról kérdezték a kísérleti alanyokat, miből gondolják, hogy X gazdag, Y meg nem, nem tudtak magyarázatot adni. Csak egyszerűen így érezték a fotók láttán.
Agykutatók szerint léteznek bizonyos neuronok az agyban, melyek az arcfelismerésre vannak szakosodva. Ezért történhet meg az, hogy a felhőkben, kövekben vagy éppen a pirítós kenyérben is arcformákat vélünk felismerni. Ennyire mélyen, ösztönösen, zsigerileg belénk van ágyazva az arcfelismerés képessége.
Gazdagot felveszek!
A vizsgálatot összegző tanulmányból -mely a Journal of Personality and Social Psychology nevű szaklapban jelent meg- egy még meglepőbb fordulat is kiderül: az, hogy melyik osztályba tartozunk, afféle önbeteljesítő próféciává válik. Merthogy a kísérleti alanyok nem titkolták, azt vennék fel, ha ők lennék a HR-esek vagy a főnökök, aki gazdag. Vagyis a vagyonos embernek több lehetősége van gazdagnak maradni és jól keresnie, míg a szegényt az a bizonyos közmondásbeli ág is húzza.
A kanadai kutatók most azt tervezik, hogy idősebb emberek arcait adják a kísérleti alanyoknak, hogy megállapíthassák, vajon a társadalmi osztályba tagozódásuk a barázdáltabb, ráncosabb, megviseltebb arcaikból is kiolvasható-e.
(WEF, Journal of Personality and Social Psychology)
