A Fitch nemzetközi hitelminősítő intézetében, Nyugat- Európa osztályán dolgozó, a portugál és a francia hitelbesorolásért felelős nemzetközi elemző, Kiss Gergely az Alapblognak adott interjúban elmondta, hogy a válság óta eltelt tíz év legérdekesebb fejleménye az volt, hogy a hozamok globálisan alacsonyak maradtak, annak ellenére, hogy fejlődött az eurózóna intézményrendszere, az Unió konzisztensebb fiskális pillér lett a bankunió, kimentés-mechanizmus terén, és hiába állunk sokkal jobban a gazdasági ciklust tekintve, akár a munkaerőpiacokat, akár a kibocsátási szinteket nézzük, és hiába csökken szinte minden EU-országban az államadósság, ennek ellenére nincs inflációs nyomás.

Maradnak az alacsony kamatok

A nemzetközi elemző szerint a következő évek érdekessége továbbra is a nagyon alacsony kamatkörnyezet lesz. A fejlett országokban ugyanis az adósságfinanszírozók ügyesen kihasználva az alacsony hozamokat, alaposan meghosszabbították a futamidőket. Így még ha el is indul a várt EKB szigorítás, itt még komoly tartalékok lesznek: tehát hiába az emelkedő kamatkörnyezet, ezen országok kamatkiadásai még 2020-ban is csökkenhetnek, ahogy a magasabb kamatozású kötvényeik kifutnak. Ha ez egy emelkedő inflációval, tehát gyorsuló nominális GDP-növekedéssel is társul, akkor az még segíthet is az adósságcsökkenésben a következő években.

Kiss Gergely meglepő véleménye az, hogy a 2012 utáni jegybank követ laza monetáris politikát, a korábbiak pedig szigorút. A Matolcsy-féle ciklusban a kumulatív árszintváltozás nagyjából annyival van az inflációs cél alatt, mint amennyivel a korábbi elnökök esetén fölötte volt. Szóval hiába volt korábban magas az alapkamat, azzal nem sikerült az inflációt lehozni, most pedig hiába alacsony a kamat, nem sikerül feltornászni.

Kevesebb devizahitel, magasabb államadósság

Ennek állítása szerint nemcsak az az oka, hogy az inflációt nem az MNB, hanem külső folyamatok határozzák meg, hanem szerinte valami történt a magyar gazdasággal. A különböző sokkoknak (árfolyam, olajár) ugyan tankönyv szerint egyszeri hatásuk kellett volna legyen, régebben mégis elkezdtek beépülni a várakozásokba, bérekbe. Most is jönnek az árfolyam- és olajársokkok, mégsem épülnek be a várakozásokba, nem látni semmiféle inflációs hatást. Kérdés, hogy ez meddig tud így maradni a folyamatosan laza monetáris politika mellett.

A szakember úgy ítéli meg, hogy Magyarországon egyértelmű pozitívum, hogy a külső sérülékenység jelentősen csökkent, köszönhetően például a devizahitelek konverziójának, valamint annak, hogy az EU-pénzek lehívási aránya Magyarországon a legmagasabb. Negatívumként pedig azt emeli ki, hogy a régióban még mindig legmagasabb és csak nagyon lassan csökken az államadósság, ami nagyrészt azzal van összefüggésben, hogy még mindig nincs egyensúlyi költségvetés. Azt, hogy ez más szemében is nagy hiányosság, jól mutatja, hogy a legutóbbi EU-értékelés során Magyarország ugyanolyan szigorú költségvetési ajánlást kapott, mint a veszélyes túlfűtöttséggel és elszaladó költségvetési hiánnyal küzdő Románia.