Az adóhatóság és az adózó közötti viták egyik leggyakoribb terepe, hogy egy láncértékesítéses ügyletben részt vevő adózó milyen feltételek mellett vonhatja le a rá áthárított áfát. A küzdelemben az adóhatóság a minap egy újabb pofont kapott, amikor a Kúria, precedensértékű ítéletében nem értett egyet az adóhatóság azon gyakorlatával, amely a láncügyletek szereplőit rendszeresen ügynökké minősíti át. Ráadásul a Kúria ítélete lényegesen messzebb is mutat és általánosan is korlátozza az adóhatóság jogát arra, hogy az adózók ügyleteit kénye-kedve szerint minősítse át- foglalta össze a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Termékértékesítések során gyakran kérdésként merül fel, honnan lehet felismerni, hogy láncértékesítés történik-e, mik azok a körülmények, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy az adott ügylet több szereplős, és így több értékesítésre is sor kerül. Ennek a kérdésnek az eldöntése sokszor a résztvevő adóalanyok számára is igen bonyolult, nem beszélve a független szereplőkről, legyenek akár adórevizorok, könyvvizsgálók vagy könyvelők. Ennek a kérdésnek eredtünk a nyomába a LeitnerLeitner szakértőjének segítségével.

A láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette e vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt, és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

A láncértékesítés esetén a termékek fuvarozása nem követi a számlázást, a közbenső szereplők kihagyásával egyenesen a legelső értékesítőtől kerülnek leszállításra a végső vevőhöz. Csakhogy felmerül a kérdés: ki fizeti az áfát ebben az esetben?