3. Túl nagyok a lyukak a szociális hálón

A tigrisek kormányai tradicionálisan keveset költöttek a nyugdíjrendszer, a segélyezés és az egészségügy fenntartására, attól tartva, hogy ezek túlzott fejlesztése csökkentené a munkakedvet. Csakhogy a folyamatos bizonytalanság egyre inkább visszaütni látszik, az elöregedő társadalom élhető állami nyugdíj- és ellátórendszer iránti igénye nő, ráadásul a gyermekvállalási kedv is egyre inkább visszaesik. Így egyre hangosabbak azok az igények, hogy a tigrisek növekedésmániás fejlődő országokból ugyanúgy növekedésbarát, de lényegi szociális hálóval rendelkező államokká váljanak.

4. A világgazdaság „hőmérői”

A tigrisek érzékenyek szinte minden világgazdasági folyamatra, így a nemzetközi közösségnek is jó fokmérőként képesek szolgálni, legyen szó akár technológiáról, pénzügyekről, vagy geopolitikáról. Dél-Korea és Tajvan a techcégek ellátási láncában tette magát megkerülhetetlenné, például az 5G terjedéséhez kulcsfontosságú chipek gyártásával, míg Hongkong és Szingapúr Kína pénzügyi kapujaként a világ felé vállalt szerepet. Ezt szem előtt tartva nem kérdés, hogy miért inognak meg nagyon könnyedén ezek az országok a geopolitikai bizonytalanságok esetében.

Különböző, mégis hasonlít

Hongkong, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan közt sok szempontból óriási különbségek vannak, például méretben is, ám Ázsia tigriseinek így is rengeteg hasonlósága akad. A világ legnyitottabban kereskedő gazdaságai közt vannak, annak minden volatilitásával, ugyanakkor ennek ellenére sikerült magas foglalkoztatottsági szintet tartaniuk, és a lakosság mindennapi körülményei is javulni tudtak. Emellett mindegyik tigris valamilyen szinten az USA és Kína közt kénytelen manőverezni, miközben úgy tűnik, hogy a kétszámjegyű növekedést hozó csodakorszaknak végleg leáldoztak – ám az országok kormányai mégis észbe kaptak, és próbálják fellendíteni a gazdaságot, valamint a társadalmi viszonyokat. Ennek ellenére azt, hogy mi lesz ezzel a négyessel, egyelőre még biztosan nem lehet tudni.

(Economist)