Ilyenek például, a teljesítmény előítélet, melynek eredményeképpen ugyanaz a CV, ha férfi név van rajta 24 százalék-kal nagyobb esélyt biztosít a pozíció elnyerésére, mintha női név lenne rajta. Ez az egyik fő ok arra, miért találjuk gyakran a férfi jelöltet jobbnak az állásra, vagy a kinevezésre, ha a teljesítmény egyforma. Ez a kutatás jól illusztrálja ezt, hogy a nők vezetői potenciálját rendre alulbecsülik. A nőknek 14 százalék-kal kisebb az esélyük, hogy kinevezzék őket egy magasabb pozícióba, mint a férfiaknak, annak ellenére, hogy jobban teljesítenek és kisebb számban hagyják el a céget.
De nagyban játszik a szerethetőségi előítélet, ami azt jelenti, hogy a nőktől évszázadok óta beivódott elvárásunk, hogy kedves, gondoskodó és gyengéd legyen. Ilyen az édesanyánk is velünk. De mikor egy nő a munkahelyen van, nem ez a dolga, és mivel nem csak ezt az arcát mutatja, sok esetben nem kedveljük, ahogy viselkedik. Pedig általában ugyanúgy viselkedik, mint egy férfi kolléga a hasonló szituációban, pozícióban, de az elvárásunknak nem felel meg.
„Mivel az évszázadok folyamán nem láttunk olyan sok nőt vezető szerepben, mint férfit, ezért nem bízunk annyira a nők vezetésében. Ezeket az előítéleteket azonban nem letagadni, vagy eltitkolni kell, hanem felismerni, megismerni és ha kell, felülírni.” – teszi hozzá az Egyenlítő Alapítvány vezetője.
A nők hatalmas utat jártak be közel száz év alatt. Ez az óriási változás sokszor elfedi azt, hogy bár a felszín megváltozott, a mélyben a gátak és előítéletek ugyanúgy léteznek, és még ma sem ugyanazzal az eséllyel indul a fiú és a lány gyerekünk az életben az elismerésért, a sikerért, a kiteljesedésért, csakúgy ahogy száz évvel ezelőtt sem.
