Sok fájdalom van számunkra azokban a számokban, amelyek térségünk országainak egy főre jutó nemzeti jövedelmeinek alakulását mutatja az elmúlt több mint 30 évben.

Az első és legbántóbb, hogy a rendszerváltó országok rangsorában, miként kerültünk a harmadik helyről az ötödikre.

A második, hogy az egykor nagyon hasonló szintről indult országok között mennyire szétnyílt az olló. Az államok menedzsmentjeinek teljesítménye szívszorítóan különböző. Szlovákia (1993. január 1-jén nyerte el függetlenségét) úgy elhúzott tőlünk, hogy sírhatnékja támad az embernek, különösen, ha figyelembe vesszük, két évvel később álltak a rajtvonalhoz, mint mi. Most már Horvátország (1991-ben kiáltotta ki függetlenségét) is elhagyott minket, holott nemcsak egy éves hátránnyal indultak, hanem még háború is sújtotta őket egy éven keresztül függetlenségük meghirdetését követően. Ebben a megvilágításban egyszerűen szégyen a magyar menedzsment tevékenysége.

Harmadik fájó pont az a 30 év óta tartó szemfényvesztés, hogy nemsokára utolérjük Ausztriát. A valóság, hogy 1991-ben az osztrákok egy főre jutó nemzeti jövedelme 32 ezer 97 dollár volt, a magyar 7590. A különbség 24 ezer 507 dollár. 2022-ben ugyanezek a számok 30 362 dollárnyi eltérést mutatnak. Körülbelül 20 százalékkal nőtt tehát a különbség. Ezeket az elszomorító tényadatokat úgy sikerült produkálnunk, hogy 2004 és 2020 között elképesztő sok pénzt kapott Magyarország az uniótól felzárkózásra. Összesen 57,7 milliárd eurót 15 év alatt. Ebből nemhogy felzárkózás nem történt, de még a szinten tartás is elmaradt térségi szinten.