Mindennek ellenére számunkra hihető Pesty László állítása, miszerint nem volt részeg, amikor inkriminált mondatai elhangoztak. Egyrészt akkorát fordult a Fideszen belüli világ, hogy azt nehéz lehet egy valódi ősfideszesnek a végletekig tolerálni. És ha így nézzük, még nem is a legkomolyabb problémákat feszegette Pesty László. Ha egy ősfidesz taggyűlésen valaki azt jósolta volna, hogy egyszer Orbán Viktor egykori KGB-sekkel karöltve fogja támadni a nyugat-európai eszméket olyan időkben, amikor az országban hivatalosan háborús vészhelyzet van, akkor valószínűleg vagy agyonverik a jóst, vagy azonnal zárt osztályra szállítják. Pedig most éppen így állunk.

Másrészt az egykori fiatal demokraták mára megöregedtek, amikor elérkeznek az összefoglalás, a számadás életkorszakába. Ilyenkor sokaknak megfordul a fejében, mi értelme sírba vinni titkaikat, tévedéseiket, bűneiket. Számos autobiográfia született így. Sőt, írók is szívesen foglalkoznak egy-egy fontos történelmi korszak minél hitelesebb bemutatásával szemtanúk segítségével. Jürgen Roth német író például régóta, több könyvben publikálta a szervezett bűnözés és a politika kapcsolatát, különös figyelemmel Kelet-Európára. A téma kényes mivoltára tekintettel idős szemtanúi csak olyan emberek lehetnek, akik esküvel vállalják, hogy csak az igazat mondják. És működik a rendszer, végülis mi értelme lenne hazudnia egy 70 évesnek néhány évvel a halála előtt bármekkora bűnöket is követett el.