Nyugdíj: nem látszik a stratégia

Az alapvető kérdés nem az dr. Kovács Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint, hogy fenntartható-e a nyugdíjrendszer, hanem az, hogy a jövőben nyugdíjassá válók miből fognak megélni. A kormány eddigi intézkedései erre nem adnak megnyugtató választ. Egy 1997-es törvény szerint 2013-tól a nettó átlagkereset helyett a havi bruttó átlagkereset lesz a nyugdíj kiszámításának alapja, de egy szolgálati év már csak 1,65 százalékot ér majd, így - a ledolgozott 40 évvel számolva - a helyettesítési ráta 66 százalék lesz, szemben a mostani 70-80 százalékkal.
- Aki jövőre megy nyugdíjba, már ezzel kalkulálhat, ha a regnáló kormány nem módosít a számítási modellen. A hírek szerint viszont szó van a változtatásról. Igaz, az alacsonyabb helyettesítési ráta összhangban lenne az európai gyakorlattal, ugyanakkor más országokban működik a második és harmadik pillér, esetenként a negyedik is - mutat rá a szakember.

Miből él?

Kép:PP archív

Nő a korhatár

A nyugdíjtörvény értelmében az, aki 1952-ben született, 62,5 évesen válik jogosulttá az öregségi nyugdíjra, az 1953-as születésűek pedig 63 évesen hagyhatják abba a munkát. A hatályos jogszabály 2012-től évente fél évvel emeli a nyugdíjkorhatárt egészen 65 éves korig. Ez a korhatár vonatkozik tehát az 1957-ben és az az után születettekre. Németországban is ez év januárjától emelkedik 65-ről 67 évre nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozóan a nyugdíjkorhatár, de lényegesen lassabb ütemben, mint Magyarországon: 2012 és 2024 között évente egy-egy hónappal, majd évente két hónappal tolódik ki a korhatár, így 2029-ben érik el a 67 évet. 45 év munkaviszony után azonban bárki nyugdíjba mehet, és fennmaradt a korkedvezményes nyugdíj intézménye is, amellyel az emberek többsége él. 2010-ben az összesen 674 ezer nyugállományba vonulóból csaknem 320 ezer ember a korhatár előtt döntött így. Ugyanez az arány 2000-ben még csak 14,5 százalék volt, 2005-ben pedig 41,2 százalék – írja az Index.hu a Süddeutsche Zeitung beszámolójára hivatkozva. Európában Izlandon, Norvégiában és Svédországban már korábban 67 év lett a korhatár, amúgy a legtöbb országban az emberek 65 éves korukig dolgoznak. Hollandiában is – az ő nyugdíjrendszerüket tartják a világon az egyik legjobbnak – 65 év a nyugdíjkorhatár, de szó van arról, hogy két lépcsőben 67 évre emelik, s a három pilléren nyugvó nyugdíjkifizetéseknek csak kisebb hányadát finanszírozza az állam. Német társadalmi szervezetek szerint a nyugdíjkorhatár felemelésével együtt az öregkori elszegényedés veszélye is nő. A legnagyobb gond, hogy a munkáltatók inkább a fiatal munkavállalókat keresik, 55 év fölött nagyon nehéz elhelyezkedni.

Magyarországon viszont jelen pillanatban a társadalom elsősorban az első pillérre, az állami juttatásra hagyatkozik. A másodikat, az éppen lebontott magán-nyugdíjpénztári rendszert már nem lehet nyugdíjpillérnek nevezni. A harmadik, az önkéntes pénztár ugyan létezik, de gyengül. (Az önkéntes pénztári rendszer további sorvadásának megállítása érdekében fontos lenne visszaállítani a saját tagi befizetés után a visszaigényelhető személyi jövedelemadó mértékét a jelenlegi 20 százalékról a régi, 30 százalékos szintre.) Az eddigi tapasztalatok szerint a magánnyugdíjpénztárak lebontása negatívan hatott erre a megtakarítási formára is: az emberek többsége elbizonytalanodott, és inkább más típusú megtakarításokat részesít előnyben, vagy feléli a jövedelmét, a munkáltatói hozzájárulások pedig látványosan romlanak a nehéz gazdasági helyzet miatt. A tagok száma csökken - 2010 végén 1 millió 300 ezren voltak a PSZÁF adatai szerint, 2011. szeptember 30-án már csak 1 millió 277 ezren -, a 2007-ben még a 100 milliárd forintot meghaladó befizetések 2010 végére 79 milliárd forintra apadtak. 2011 elején volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a változások sokakat az önkéntes pénztárak felé terelnek - az első negyedévben több mint 20 ezer új belépő volt -, a harmadik negyedévre viszont lelohadt a lelkesedés, és már csak 11 ezer új tag szavazott bizalmat valamelyik kasszának.
- A hazai nyugdíjrendszer pilléreinek radikális megnyirbálása önmagában nem garantálja, hogy a jelenleg érvényes demográfiai és foglalkoztatási mutatók mellett a rendszer hosszú távon fenntartható lesz. A foglalkoztatás stagnál, az aktívak száma szinte ugyanannyi, mint másfél éve volt, az eltartók és eltartottak aránya sem javul - mutat rá a problémára Kovács Erzsébet.

Az emberek nagy része nem a nyugdíjából fog élni, ezért az öngondoskodásnak hangsúlyos szerepet kellene kapnia az időskori megélhetés biztosításában

A népes Ratkó-korosztály tagjai - az 1953-1955-ös születésűek - mostanában kezdenek majd nyugdíjba menni, ami annak ellenére megterheli majd a rendszert, hogy az ez évtől életbe lépett nyugdíjkorhatár-emelés miatt az 1953-ban születettek már csak 63 évesen - vagyis 2016-tól - mehetnek nyugdíjba. Mivel a korosztályhoz tartozók nehezen tudnak elhelyezkedni - foglalkoztatásuknak nincsenek ösztönzői -, a befizetési oldal nem erősödik a továbbfoglalkoztatástól sem.

A munkáltatói járulék szociális hozzájárulási adóvá formálása sem a rendszer fenntarthatóságát szolgálja. Mivel nem járulék, a befizetésből nem következik nyugdíjjogosultság, így 2012-től nyugdíjfizetési kötelezettség mindössze a 10 százalékos járulékkal szemben keletkezik, az adóvá átnevezett 24 százalék más célokra is felhasználható.
- Az átstrukturálás negatív forgatókönyv esetén végső soron a nyugdíjak csökkenéséhez is vezethet - mondja Kovács Erzsébet, aki szerint a nyugdíjrendszer javítása szempontjából 2010 és 2011 két elveszett év volt.

Meddig lehet dolgozni?

■ Lehetővé kell tenni, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követően is folytathassák az emberek a munkát, mondja uniós szinten a megkérdezettek több mint 60, Magyarországon csupán 40 százaléka. Az Eurobarométer felmérésében ez a nézet országonként nagyon eltérő: míg a dán és holland megkérdezettek 90 százaléka helyesli az időskori munkavállalást, Görögországban, Romániában, Olaszországban és Szlovéniában tízből csak hárman vélekednek így.
■ A nyugdíjkorhatár felemelésével az uniós polgárok egyharmada– a magyarok 20 százaléka – ért egyet. A legtöbb visszautasító Romániában (87 százalék), Lettországban (86, Szlovákiában (83) és a hamarosan csatlakozó Horvátországban volt (81). A dánok, hollandok, írek, britek és osztrákok viszont átlátják, hogy szükséges a korhatár emelése, itt a lakosság több mint fele elfogadja ezt.

A második pillér lebontása megkezdésekor ígért egyéni nyugdíjszámlák sem készültek el, bár tavaly decemberben Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott azt mondta, hogy elkezdődött a kidolgozásuk. A névleges számla a nyugdíjas és az aktív dolgozók viszonyát tükrözi, és a svéd rendszer egyik fontos eleme.

Elvileg a rendszer átláthatóbbá válását szolgálhatná, hogy a befizetett járulékból most már csak a tényleges nyugdíjakat fizeti az állam, a matematika törvényszerűségeit figyelembe véve viszont riasztó számokat kapunk.
- Ha a keresetem után 10 százalékot fizetek, és dolgozom 42 évig, majd 21 évig vagyok nyugdíjas, a fizetésem 20 százalékát kapom nyugdíjként - magyarázza a Corvinus tanára.

Az emberek nagy része tehát időskorában nem a nyugdíjából fog élni, ezért az öngondoskodásnak hangsúlyos szerepet kellene kapnia az időskori megélhetés biztosításában. A jelentős ingatlanvagyon-állomány esetleg működhet nyugdíjcélú megtakarításként, ha a gyerekek kirepülésével a szülők kisebb lakásba költöznek. (A lakosságnak már csak 16,4 százaléka rendelkezik megtakarítással Raiffeisen Bank és a GfK közös megtakarítási felmérése szerint.)
- Várhatóan egy alacsonyabb szintre zsugorított rendszert fog az állam fenntartani, mert pénzügyi értelemben nincs más alternatíva. A mostani nyugdíjasoknak is valószínűleg csökkenni fog a járadékuk, igaz, magasabb értékről kiindulva, mint azoké, akik a jövőben mennek nyugdíjba - teszi hozzá Kovács Erzsébet.

Az európai országokban egyre inkább ösztönzik a negyedik pillér, az időskori foglalkoztatás megerősödését. A magyar jogszabályok is engedik a nyugdíj melletti munkavégzést, az adórendszer viszont egyáltalán nem támogatja. Azok, akik öregségi nyugdíjat kapnak - vagyis elmúltak 62 évesek - ugyan korlátozás nélkül dolgozhatnak a nyugdíj folyósítása mellett, de a megszerzett jövedelmük után járulékot és szja-t kell fizetniük. Az előrehozott öregségi nyugdíjat élvezők viszont 2012. január 1-jétől már nem minősülnek nyugdíjasnak, így kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak sem. Nekik teljes terhet kell fizetniük, hogy kiegészíthessék korhatár előtti ellátásra átnevezett nyugdíjukat. Emellett, ha az éves jövedelmük meghaladja a minimálbér tizennyolcszorosát - ez havi átlagban a minimálbér másfélszeresét jelenti -, akkor attól az időponttól, amikor ezt elérik, megszűnik az ellátásuk. A korkedvezménnyel nyugdíjba menők eddigi nyugdíját pedig január elsejétől szolgálati járandóságnak hívják, amit 27 százalék szociális hozzájárulási adó (alapja a minimálbér 112,5 százaléka), 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (alapja a minimálbér 150 százaléka) és 10 százalék nyugdíjjárulék (alapja a minimálbér 100 százaléka) terhel.

Kényszerítő demográfia

Nyolc évvel nőtt a születéskori várható élettartam Európában 1960 óta, és az elkövetkező negyven-ötven évben további öt évvel kitolódhat az előrejelzések szerint, a születési ráta viszont csökken. Európa lakossága tehát öregszik. Ma az unió tagországai átlagosan a GDP-jük több mint negyedét kénytelenek szociális jellegű kiadásokra fordítani, ráadásul a háború utáni bébiboom korszak szülöttei is lassan nyugdíjaskorúak. Az egyre több kihívást tartogató gazdasági és demográfiai környezetben a korábbi modellek működése akadozik, szinte valamennyi ország rákényszerül a változtatásra. Ez azonban nem mindenhol érinti egyformán a lakosságot: a jobb életszínvonal, a magasabb átlagbérek, a jelentősen jobb egészségi állapot tompítják a negatív hatásokat. Az európaiak 71 százaléka tisztában van a negatív demográfiai helyzettel az Eurobarométer szerint, de mindössze 42 százalékuk aggódik emiatt. A portugálok, a görögök és a bolgárok az átlagnál jobban félnek az elöregedő társadalom kihívásaitól, míg Hollandiában csak 28, Svédországban pedig mindössze 19 százalék az aggódók aránya.